Sárkányháború II. - Purgatórium(KÉZIRAT)

VII. Fejezet - Sötétedés

Sötét volt körülöttem, és kicsit fáztam is. Egy vörösen izzó szempár lebegett előttem a sötétben.
- Dan! Hallasz? - szólt egy ismerős ősi hang a fejemben.
- Ki az? - kérdeztem.
- Az vagyok, aki a kezedbe adta az erejét. Ddraig, a tűz őse.
Nem tudtam eldönteni, hogy csak álmodom, vagy tényleg Ő beszél hozzám. 
- Én vagyok az, nem csak álmodod. Mindig is beszéltem hozzád. Csak az erőd ébredéséig túl gyenge volt a kapcsolat a kommunikációhoz. Egészen idáig pedig, bár akaratlanul, de te magad zártad el a kapcsolatot közöttünk. A sok rossz, ami veled történt, kihatással volt rád. De az a lány rendet tett a szívedben, és végre elértelek. Most már bármikor szólhatsz hozzám. Most viszont ideje felkened.. - mondta Ddraig.
A gyengélkedőn ébredtem, Elli mellettem ült, úgy vigyázott rám.
- Mi történt? - kérdeztem felülve az ágyon.
- Az Andrew elleni meccseden olyan erőhöz folyamodtál, amihez nem biztos, hogy kellett volna. A testedet annyira megviselte, hogy az utolsó pillanatban elájultál - magyarázta.
- Értem - csak ennyit mondtam.
Hirtelen minden eszembe jutott. Andrew olyan témába nyúlt, amiről nem volt joga kérdezni. Én csak világosan a tudtára adtam, hogy ne próbálja meg mégegyszer. A legfontosabb mégis az volt, hogy Kasumi megjelent előttem. Tényleg itt van köztünk, és még most is vigyáz arra, hogy ne csináljak hülyeséget.
- Hol van Kait? - kérdeztem.

- Őt már visszaengedtem a többiekhez - válaszolta Elli.
- Miért, vele mi történt?
- Tudod, Aurora a szellemek földi helytartója is egyben. Ő volt az első, aki észrevette Kasumi szellemét, és azt, hogy üzenni próbál. Mivel Kasumi szelleme már Kayo-ban él, belevezette a saját energiáját, hogy erősítse a kapcsolatot a két világ között. A szellemeink az asztrálvilágban élnek, ha fogalmazhatok így. De teljesen más egy elzárt lélek világa, mint egy szabadé. Ugyanabban az asztrálvilágban vannak, mégis teljesen különböznek egymástól. Bonyolult.

- Tehát az ő teste se bírta annyira a terhelést - vontam le a következtetést.
- Az ő esete más. Te.. Hagy kérdezzek valamit. Tudod mi a különbség a fény, és a sötétség között?

- A sötétség, és vele együtt a démonok az emberek rossz érzéseiből születnek. A fény pedig.. gondolom a jó érzésekből - válaszoltam.
- Dióhéjban. Csakhogy ez nagyon kevés. A sötétség a halál, a fény az élet. Abban igazad van, hogy a fény a jó érzésekből születik. Olyanokból, mint a szeretet, szerelem, törődés, aggódás.. A fény meggyógyít, és táplálja az életet. Az élet pedig táplálja a fényt. A sötétség viszont... A sötétség elvakít. A rossz érzésekből táplálkozik, és erősíti azokat. Az irigységet, a félelmet, a haragot.. A sötétség csak fájdalmat, és halált hoz. A saját testedet is folyamatosan sérti. Te nem vetted észre, de amikor használtad, a bőröd helyenként olyan lett, mintha súlyosan megégett volna. De amikor Kasumi szelleme megjelent előtted, Kait az összes sebedet begyógyította.
- Nem tudtam, hogy ennyi bajt okozok. Én csak.. Amikor Andrew felhozta Kasumi-t a tömeg előtt.. Egyszerűen lefagytam. Elöntött a harag, és csak azt akartam, hogy hallgasson el. Abban a pillanatban talán meg is ölhettem volna, ha nem állítanak le a többiek. A kiválasztott megint bizonyított.. Nem csodálkoznék azon, ha a Tanács hirtelen megjelenne, hogy halálra ítéljenek.
- Nem fognak. Azt is megmondom miért. A sárkány lelked alakja egy főnix. A főnix a halhatatlanság jelképe, és az újjászületésé. Mindig van köze a sorsunkhoz a lelkünk alakjának. A te esetedben azt jelentheti, hogy bár el is esel, vissza fogsz térni. Hogy milyen formában, azt már csak a sors tudja.
Kopogtak. Elli ajtót nyitott. A srácok jöttek meglátogatni. Valamiért nagyon örültem, hogy Kait is velük tartott.
- Na, hogy van a mi kis felvágós kiválasztottunk? - kérdezte David.
- Szarul - válaszoltam kedvtelenül.
Valójában nagyon bántott, ami a tornán történt, és nem tudtam, hogy mit mondhatnék, vagy hogy mit kéne tennem.
- Kait! Köszönöm, hogy kiálltál mellettem, és segítettél. Ha nem vagy ott.. Sokkal sötétebb vége is lehetett volna a tornának.
- Ígéretet tettünk. Nem csak a többi sárkánynak, hanem egymásnak is. Bármelyikőnk megtette volna - mondta.
-Így van! Megmondtam, hogy leszedálunk, ha muszáj! - mondta David.
Ezzel egy halvány mosolyt csalt az arcomra, de nem éreztem jobban magam. Vezetőként nekem kéne vigyáznom a többiekre, és nem fordítva.
Megint kopogtak. Ezúttal Livinus igazgató jött be.
- Szabad pár percig négyszemközt beszélnem az újdonsült nyertesünkkel? - kérdezte.
A többiek szó nélkül kivonultak, Elli se maradt bent.
- Hogy érzed magad, Daniel?
- Nem jól. Nagyon sajnálom a történteket. A Tanács biztos magára szállt miattam.
- Valóban. De ne fájjon a fejed emiatt. Sokszor volt már összetűzésem a Tanáccsal, és eddig mindig én jöttem ki jól. A mostani tárgyalás végén is csak feldúltan közölte az elnök, hogy oldjam meg az ügyet.