Különleges gyermekek (BTS fanfiction)

3. rész

Becsaptam az ajtót és lerogytam az ágyamra. Nem bírtam tovább és kitört belőlem halkan a sírás. Kopogás szakított félbe.

  -Szia, Jungkook vagyok. Hallottam mi történt. Vagyis éppen ott voltam a háttérben. Nagyon sajnálom, hogy ilyen bunkó a bátyám-mondta ajtón keresztül. 

Ekkor felrántottam az ajtót és megálltam előtte. Hosszan a szemébe néztem. Tényleg sajnálta.

  -Elmondod vagy inkább ne? Mert szerintem jobb ha mindent kiadunk. Ezt még Jin mondta nekem-mosolygott rám.

  -Gyere-húztam be a szobába.

Leültünk az ágyra egymással szembe. Vagy 5 percig várta míg meg nem szólaltam. Töviről-hegyire elmondtam neki mindent. Utána elsírtam magam. Tényleg jobb volt ki engedni magamból. Közelebb jött és átölelt. Olyan szorosan öleltem vissza amennyire azt hittem, hogy át tudom neki adni az egész életemet. 

  -Ha nem kaptál levegőt akkor, bocsi-engedtem el.

  -Nyugi, semmiség-mosolygott.

  -Nem szeretném ha elmondanád bárkinek is-néztem rá.

  -Taehyung elől nincs menekvés.
Erre csak kérdőn rá néztem, de csak legyintett.
  -El kellene kezdenem készülődni-álltam fel.

  -Szerintem is. Akkor én ki is mentem-ment ki.
Gyorsan a ruhám alá vettem a bikinit, meg egy kis táskába belepakoltam a szükséges cuccokat.
Mindenki ott állt mire oda értem.

  -Pont időbe jöttem-jött be Hobi olyan gyorsasággal, hogy fenékre estem.
  -Hééé!
  -Bocsáss meg neki-jött oda Jungkook és felállított.

  -Engedj-ráztam le a karját-Csak ha nem bír magával elgáncsolom legközelebb-poroltam le magam.
  -Azt hittem valami baja esett a formás seggednek-szólt mögöttem egy hang.
Először azt hittem, hogy Jimin az, de amint megfordultam Yoongi került elém.

  -Te tartsd a szemed és kezed magadnál. Jobban jársz-mosolyogtam rá gúnyosan.
  -Még senki nem kért tőlem ilyet, ezért nem is teszem meg-ment el és oda állt Jin mellé.
  -Szerintem Yoongi most sétálunk egy kicsit. Ahogy te is-mutatott rá Jin.

Erre csak értetlenül néztem rájuk. Egy unalmas félórányi séta után oda értünk. Egy gyönyörű vízesés (ami nem halálos erejű) és egy folyó volt előttünk. Míg a többiek lecuccoltak szépen lassan, addig és le dobtam a táskámat, utána a felesleges ruháimat, és beleugrottam a vízbe. Miután a víz felszínére értem rá néztem a többiekre. Értettlenül néztek rám. 

  -Beszartatok, azért nem jöttök?-kérdeztem miközben hátrébb úsztam.

Yoongi-nak nem kellet több. Gyorsan levette a pólóját és bele ugrott. Majd nem rám ugrott ezért a víz alá mentem. Hála, hogy mindig is tudtam a víz alatt lélegezni ezért távolabb úsztam, hogy ne vegyenek észre a víz alatt. 5 perc után mindenki az én nevemet mondta.
  -Yoongi! Szegény lánynak csak első napja volt nálunk és azonnal ki kellet nyírnod-mondta Tae.

Alig láthatóan ki úsztam a partra és vártam. Ahogy láttam Yoongi keresett a legkitartóbban. Biztos azt hitte, hogy miatta van az egész. Meguntam és felkiáltottam.
  -Srácok!
Yoongi az rekord gyorsasággal kiúszott a partra és átölelt. Nagyon meglepett.
  -Legközelebb ne hozz rám ilyen frászt-suttogta a fülembe.
Erre csak a többiek néztek értetlenül én meg nem tudtam mit csinálni. Ekkor bedobott a vízbe.

  -Nagyon aggódtál, ha bedobtál a vízbe-töröltem le az arcomról a vizet.

Erre csak a megrántotta a vállát.

  -Játszunk már valamit!-kérlelte Taehyung.
  -Én már tudom. Ki tud a legtöbbet időt a víz alatt tölteni, de levegő nélkül-mondtam.
Yoongi is vissza jött a vízbe erre.
  -3!...2!...-mindenki egy nagy levegőt vett-1!!

Mindenki, bele értve engem is a víz alá merültünk. Néztem ahogy a többiek levegő hiánnyal küszködnek. Elsőnek Tae ment fel. Ez után sorba mentek fel. Hoseok, Namjoon, Jin, Yoongi, Jimin és Jungkook. Én még mindig a víz alatt voltam.

  -Hol van Mirae?-kérdezte Namjoon.

  -Szerintem a víz alatt van még-felelte Jin.
Ez után feljöttem.
  -Nem is tudtátok, hogy olyat tudok amit ti nem-nevettem.

  -Mert mit tudsz?-kérdezte Jin.
  -Lélegezni a víz alatt-mutattam nekik egy sunyi mosolyt.

  -Persze. Csak hantázik. Mutasd meg!-felelte karba tett kézzel Tae.

  -Gyertek le-mentem le újra a víz alá.
Közelebb mentem hozzájuk.
  -Hülyék-mondtam nekik.

Erre mindenki feljött.

  -Most már elhiszitek?-kérdeztem.

  -Tudtam, hogy ő is különleges mint mi!-kiabált fel Tae.

  -Hogy értve?-kezdtem hátrálni a vízben.

  -Mindig tudtál a víz alatt lélegezni?-kérdezte gyanakvóan Jin.
  -Igen. És?-kérdeztem félve.
  -Kérhetek valamit?-kérdezte Jin.
  -Mit?
  -Menj ki a partra és koncentrálj arra, hogy meg tudod állítani a vízesést-felelte Jin.
El röhögtem magam.
  -Csak azért teszem meg mert látni akarom az arcotokat amikor nem történik semmi-nevetve mentem ki a partra.
Csak arra koncentráltam, hogy megálljon. Utána eszembe jutott anyám, és utána csak rá gondoltam. Sírni kezdtem, és mindenki döbbenetére megállt a vízesés. A döbbent arcokra estem össze.