Különleges gyermekek (BTS fanfiction)

5. rész

Néhány óra lubickolás után kimentünk a partra, hogy megszáradjunk. Jimin-nek nem kellet sok. Mire a partra kiértünk már meg is száradt.
  -A szüleid küldtek? Mert azért elég szabad nyelvjárásod van-kuncogta el magát Jin.

Jungkook és Taehyung azonnal csöndbe maradtak. Mert Jungkook-nak én mondtam el. Taehyung előtt meg ugye nincs titok.

  -Nem szeretnék inkább erről beszélni-kulcsoltam össze a kezemet a térdem alatt.

  -Egyszer nem muszáj nagynak lennie a szádnak. Mond el rendesen mert sokáig leszel itt-jött mellém meglepetésemre Yoongi, és össze borzolta a hajamat.

Azonnal leütöttem a kezét. Össze szedtem minden erőmet és elkezdtem.

  -Akkor még csak 4 éves voltam. Anyám pakolt a bőröndjébe mert már nem bírta elviselni apámat. Utána bejött apám, hogy vissza dobálja anyám ruháit. Közben valahonnan leesett egy fegyver. Apám az elkezdte rángatni anyámat. Én meg csacska hülye gyerek, még nem láttam akkor egyszer sem fegyvert. Azt hittem anyámé az a valami. Vissza akartam volna adni. Helyette, véletlen rá szegeztem a fegyvert és meghúztam a ravaszt-sírtam el magam.

  -Nem a te hib...-kezdte el Yoongi.

  -DE! A KURVA ÉLETBE IS! AZ ÉN HIBÁM VOLT! MEGÖLTEM AZT A SZEMÉLYT AKIT VALAHA IS SZERETTEM AZ ÉLETEMBEN!-kiabáltam-Őt szerettem a világon a legjobban-suttogtam végül.

Egy kezet éreztem a vállamnál. Ideges lettem.

  -Ne sajnáljatok a kurva életbe! Apám is meghalt pát év után mert nem bírta elviselni a helyzetet-töröltem le a könnyeimet-De utálok mások előtt sírni-nevettem el magam kínomban.

Egyszer csak egy régi képfoszlány jutott az eszembe. Pont egy olyan emlék jutott eszembe amiről nem is tudtam, hogy létezik. Anyámmal ennél a folyónál voltunk, én meg ugyan úgy mint a fiúk előtt, megállítottam a vízesést. Taehyung-ra néztem aki csak rám nézett és tudta mi van.

  -Mi az, Mirae?-kérdezte Yoongi.

  -Semmiség-nevettem el magam-Csak egy olyan emlék jutott eszembe amiről még az ég adta világról sem tudtam.

  -Mi történt benne?-kérdezte Jin.

  -Hogy éppen ezen a helyen voltunk anyámmal-néztem arra a helyre.

Utána még egy képfoszlány jött elém. Tudtam, hogy nem stimmel valami a víz alatt. 

  -Valaki jöjjön le velem a víz alá-kértem őket.

  -Megyek én-állt fel Jungkook Yoongi előtt-Csak ne maradjunk sokáig-mászott bele a vízbe.

Utána mentem.

  -Merre?-kérdezte.

  -Fogd meg a kezem-fogta meg a kezem-És vegyél nagy levegőt.
A víz alá merültünk. 4 méter úszás után megláttam amit akartam. Magammal akartam volna húzni Jungkook-ot, de levegő hiány állt fel nála. Nem akartam vissza menni ezért magamhoz húztam, és csók közben adtam át neki levegőt. Nagyon meglepődött.

  -Gyere-mondtam neki.
Ő csak bólintott, de láttam rajta, hogy elpirult egy kicsit. Mire oda értünk még egyszer meg kellet tennem ezt a folyamatot. Egy betonkő volt ott. Ez állt rajta:
                                                                    Kim Yoon Sun emlékhelye

Anyám neve volt rajta. Meg egy kis karika volt bele vésve. Elgondolkodtam. Levette a nyakláncomat amin rajta volt a gyűrű. Oda raktam a gyűrűt, és pont bele illet. Ekkor egy villanás látszódott. Egy emberi alak jött elő. 

  -Szia, kislányom-ölelt át az emberi alak.
Anyámat formálta ki.

  -Anya?

  -Igen, én vagyok az. Mirae, nincs sok időnk, de elmondom azt amire szükséged van. Bocsáss meg, hogy elrejtettem az emlékeidet. Sajnálom-fordított mag elé-Még lesz néhány hely ahol tudunk találkozni. Ezen kívül még lesz 2 hely. Mennem kell. Nagyon szeretlek, édes kis jövőm (írói megj.: Mirae név jelentése, jövő)-puszilta meg a homlokomat, és szét foszlott. 

  -Anyaaaa!-kaptam bele a semmibe.

Újra bele raktam a gyűrűt, de már nem történt semmi. Jungkook mutatta, hogy ideje mennünk. Bólintottam egyet. Adtam át neki egy kis levegőt, és amilyen gyorsan csak tudtunk, vissza mentünk. Kiértünk a partra és összeestem. Elkezdtem sírni. 

  -Mi történt?-kérdezte Namjoon Jungkook-ot.

  -Uhh-mondta lenyűgözve Taehyung, de azonnal elpirult.

  -Mirae, jól vagy?-jött oda hozzám Yoongi.

  -Nem-húztam össze magam.

Vagy 5 percig így voltam, utána felültem. 

  -Elmeséled?-kérdezte meg Yoongi, és kisimította a szememből a hajam.

Bólintottam. Elmeséltem mindent töviről-hegyire, még a Jungkook-os részt sem hagytam ki. Yoongi ezekre a pillanatokon gyilkos pillantásokkal jutalmazta Jungkook-ot. Miután befejeztem a beszámolóm Yoongi felállt.

  -Gyere, mutasd meg-húzott fel.

  -Már mondtam, hogy nem fog sikerülni megint, mert csak egyszeri alkalom volt-néztem a víz felé.

  -Nem baj-vett egy nagy levegőt és lemerült.

Gyorsan utána mentem. Megfogtam a kezét és vezetni kezdtem. Oda értünk, és neki dőltem a beton lapot. Helyette oda húzott magához és átölelt. Nem tudom meddig öleltünk egymást mert éreztem, hogy alig van levegője. Eltoltam magamtól annyira, hogy lássam és közelebb hajoltam, Tudhatta mire gondolok ezért ő is közelebb hajolt, és megcsókolt. Éreztem, hogy melegség árad szét a testemben. Valamit elkezdtem érezni. Valahogy csak őt akartam, nem akartam elengedni. Ebben a pillanatban csak ő létezett. Ezt a pillanatot most éreztem elsőnek. Ez lenne a szerelem?

Hát most hamarabb hoztam a kövi részt. Remélem tetszik kis manók :P Komment szekcióban jelezzétek, hogy tetszett :D