Különleges gyermekek (BTS fanfiction)

6. rész

Eddig csak egy éjszakás kalandjaim voltak, de ezt az érzést még sosem éreztem. Elengedtem, és rá néztem. Ő csak a víz felé nézett. Valahogy éreztem, hogy ebből az egészből nem tűnt fel neki semmi. Ellöktem, és a part felé kezdtem úszni. Most semmi sem érdekelt csak, hogy amilyen gyorsan ki érjek a partra. 

  -Mi az?-kérdezte Jungkook.

  -Vissza szeretnék menni-szedtem össze a cuccaimat.
  -Még csak most lesz délután fél három, nem sokára megyünk, Gyere, addig egyél valamit-felelte Jin.

  -Akkor majd jöttök utánam-vettek fel a táskámat, és elfutottam.

Közben elkezdett esni az eső. Biztos, hogy én lehettem ennek is az oka. Mert eddig jó idő volt. Valahogyan megjegyeztem az utat, mert mire észrevettem már a nagy ajtón léptem be. Fel szaladtam a lépcsőn, felrántottam az ajtót, és mindent ledobtam. Kihalásztam egy kis dobozt a bőröndöm egyik rejtett zugából, és bezártam mögöttem a fürdő szoba ajtót. Engedtem a kádba vizet. Mikor elég vizet engedtem bele, lezártam, és bele feküdtem ruhástól. Hallottam, hogy már  többiek is vissza értek. 

  -Mirae!-kiabálta valaki lentről.

Nem érdekelt. Kinyitottam a kis dobozt, és kivettem a benne lévő kis tárgyat. Fényképekkel volt tele. Azt vettem éppen ki amin csak anyám volt látható. A mellkasomra raktam, és lemerültem.

  -Jajj, anya. Megint érzéseket táplálok mások iránt. Barátokként kezeltem ezeket az ismeretlen embereket. Ők meg annak is tekintettek. Mikor nekem nem is járhatna másnak a szeretete. Nem érdemlem meg. Ezt te is jól tudod-fordultam az oldalamra. 

Elaludhattam mert csak azt vettem észre, hogy valaki kiabálja a nevem, és kiemel a vízből. Utána semmi.

                                                                 //////////////////////////////////
Mikor felkeltem Yoongi-t találtam magam mellet, és engem nézett.

  -Mit nézel? És mit keresel itt?-kérdeztem.

  -Olyan szép vagy mikor alszol-hajolt közelebb.

Erre csak felültem.

  -Minden egy éjszakás csajnak ezt szoktad mondani? Mert már lehet unalmas-türtőztettem magam.

Ekkor vissza rántott, és úgy átkarolt, hogy el ne bírjak menni.

  -Te más vagy-súgta a fülembe.

  -Csak azért lököd ezt a dumát mert nem az első napom kaphattál meg, mint mindenki mást-mondtam a szemébe.

  -Nem. Te tényleg más vagy. És ezt tőle vedd bóknak-kuncogott fel-Nem vagyok ebben a barát-barátnőben jártas, de ha adsz egy esélyt akkor megmutathatom mire vagyok képes-dőlt a homlokomnak.

Ismét közelebb hajolt, és most megcsókolt. Nem tudom, hogy most ez igaz egyáltalán. Azt tudom, hogy most már én is közéjük tartozom. Én is különleges vagyok mint ők. Biztos, hogy csak azért akar velem lenni mert, hogy különleges vagyok utána, pedig miután AZ megtörtént eldobhasson mint egy koszos rongyot, mert már volt különlegessel is. Erre a gondolat menetem végén ellöktem és kimentem a szobából. Éppen Taehyung jött szembe velem.

  -Tae, melyik Jungkook szobája?-állítottam meg.

  -Két szobányira a tiedtől. De miért?-kérdezte.
  -Köszi-futottam el.
Bekopogtam, de senki nem válaszolt. Benyitottam, de ahogy láttam senki nem volt bent. Bementem, és rá ültem az ágyra. Körbe néztem. Kék voltam a falak, és néhány bútora. Kezdtem unni, hogy senki nem jön be ezért át mentem a szomszéd szobába. Taehyung szobája volt.

  -Szia, TaeTae-ültem le mellé.

  -Előbb találkoztunk, de mindegy-rántott vállat-Mirae, annyira unatkozok-terült el az ágyon.

  -Csinálhatunk valamit-adtam az ötletet-Mit szeretnél csinálni?
  -Nem csinálni akarok. Megkapni az első csókomat-adta az első választ.

Én csak meglepődtem.

  -Miért is? Még nem volt első csókod?

  -Tudom, hogy milyen ciki. Nyugi. De még senkit sem csókolhattam meg. Téged megcsókolhatlak?-könyökölt fel.

  -MI? Engem? És miért engem?-fordultam ez zavaromban.

Meg is érkezett az új rész. Faljátok nagy szeretettel!! >-<