Különleges gyermekek (BTS fanfiction)

9. rész

Bementünk a nappaliba. Jin azonnal észrevett.

  -Végre! Ugye jól vagy, Mirae-jött oda hozzám Jin.

  -Persze. Csak a fejem lüktet-mondtam.

De még mindig Jimin karjaiban voltam.

  -Letennél Jimin?-néztem fel rá.

  -Persze, virgszál-tett le maga elé.

  -És ti jól vagytok?-kérdeztem.

-Mi jól vagyunk. Mutasd a fejed-jött oda Jungkook is.

Megnézte és két tenyerébe fogta az arcomat.

  -Legközelebb ne ilyessz meg ennyire-mosolygott rám-A fejedet pedig csak pihentetni kelll.

  -Ekkor a filmezésre gondoltál?-kérdezte mosolyogva Hoseok.

  -Szerintem elég pihentető lehet egy filmnézés-vettem ki az arcomat a kezéből-De előtte tudni szeretném miért volt az előbbi-néztem a többiekre.

  -Most ne ezzel foglalkozzunk-ültetett le Taehyung.

  -De tudni szeretném-álltam volna föl, de vissza ültetett Namjoon-Nem szeretnélek arcon csapni Namjoon, de megérdemelnéd-fenyegettem.

  -Jaj, de megilyedtem-nevetett ki-De itt fogsz velünk filmet nézni. És most kívételesen megengedem másnak, hogy válasszon egy filmet-adott az ölembe egy doboznyi filmet.

  -Vissza is tért a régi éned. De ugye tudod, hogy itt mindenki fáradt? Most senki nem akar semmivel foglalkozni, csak együtt filmet nézni-ült mellém Yoongi.

  -Már csak te hiányoztál-mentem arrébb.

  -Tudom-mosolygott sunyin.

  -Hozunk ki matracokat, ha véletlen itt aludnánk el-mondta Nam.

  -Én is segítek-álltam volna föl ismét, de Namjoon megint leültetett.

  -Hányszor mondjam még el, Mirae-chan? Itt ülsz! Mert megtanítalak jó modorra-paskolta meg a fejemet.

Meglepett, hogy egyszerre kedves volt, és parancsoló. Míg én választottam a több millió film közül, addig a fiúk matracokat hoztak és nassolni valót. Ezt követően a fiú lehuppantak mellém meg elénk. A kanapén sorban Yoongi, én, Jungkook, és Tae ültünk. Meglepetésemre a lábam közötti helyen Jin foglalt helyet. A jobb oldalán Jimin és Namjoon foglalt helyet. A bal oldalán pedig Hobi.

A film felénél éreztem, hogy valaki simogassa a kéz fejemet. Az a valaki Yoongi volt. Rá néztem, de ő egy pillantásra sem méltatott. Éreztem a kezemen egy tekintet. Másik oldalamra néztem és Jungkook-ot láttam ahogy méregeti a kezemet. Nem tetszett neki amit látott. Ki is nyílvánította azzal, hogy arrébb húzodott. Ezért szegény TaeTae-t belepréselte a kanapé oldalába.

  -Én inkább lefekszem egy matracra-ment le durcásan Tae.

Nem tudom, de valahogy bűnösnek éreztem magam a történtek miatt. Lelkifurdalásom támadt. Ami nálam nincs valami sokat. Közben Yoongi rákulcsolta a kezét az enyémre, alig észrevehetően. Nem engedtem el, de közelebb mentem Kook-hoz, és adtam az arcára egy puszit. Ezt követöen rádőltem a vállára. Éreztem ahogy Yoongi végtagjai megfeszűlnek, de azért sem engedte el a kezemet.

Elsőnek Jin aludt el. Nem is csodálom milyen fáradt lehet a történtek után. Negyed óra után Jungkook rá feküdt egy matracra. Bocsánat kérő tekintettel nézett rám ahogy rá feküdt a matracra. Én csak legyintettem, utána vissza fordultunk a filmhez. Ekkor én elengedtem Yoongi kezét és messzebb csusszantam tőle. Ő csak oldalra fordította rám a tekintetét. Inkább beletörődött és vissza nézett a filmre.

Később körbe néztem. Már mindenki aludt csak én nem. Rá néztem a másik végébe ülőre. Ő is aludt nyitott szájjal. Csak halkan kimásztam, hogy Jin fel ne kelljen, és lefeküdtem egy üres matracra. Félálomban csak annyit éreztem, hogy valaki mellém fekszik és átölel. Félálomban semmi nem szokott érdekelni ezért még közelebb is húzódtam hozzá.

Szokásosan felébredtem az éjféli órákban. Ezért neveztek engem éjjeli bagolynak. Át akartam volna fordúlni, de a derekam körül megéreztem egy szoros kart. Oldalra néztem és egy nagyon közeli Yoongi volt melettem. Aki mélyen aludt. Gyorsan és óvatosan kicsusszantam. Megkerestem a szememmel azt akit kerestem. Oda gugoltam mellé és meglögdöstem.

  -Ki vagy? Mi vagy?-mondta félálomban Jungkook.

  -Bocsi, de melléd feküdhetek?

Rám nézett. Én csak a kiskutya szemeimet mutattam neki.

  -Persze-egyezett bele és arrébb ment.

  -Köszi-furakodtam be.

Éreztem az ajkait a fülemnél. És a kezeit ahogy átkarol. Egy kicsit bele remegtem.

  -Mi a baj?-suttogta.

  -Semmi.

  -Akkor miért jöttél ide?

  -Baj? Akkor inkább vissza fekszem Yoongi mellé-másztam volna ki, de gyorsan vissza húzott.

  -Maradj. Most már itt alszol velem-fordított maga felé.

  -Ez volt a bajom-mondtam.

  -Mi?

  -Yoongi-feleltem.

  -Akkor most már aludj velem-húzott közelebb.

  -Okés-vörösödtem el.

  -Végre láthatlak levörösödve is-kuncogott-Most már aludjunk. Jó éjt-puszilt vele a fülem mögé.

  -Jó éjt-fúrtam bele a fejemet a nyaka hajlatában.

Azonnal vissza tértem az álmok világába.

Egy kiadós alvás után felkeltem. Rá néztem az órára. 11 óra múlt 10 perce. Felkeltem Jungkook mellől, akik még az igazak álmát aludta. Gyorsan hoztam magammal egy pohár vizet és leöntöttem.

  -Gyerünk Csipkerózsika! Hasadra süt a nap-futottam el amíg fel nem kell és el nem kap.

Felfutottam az emeletre és elmentem az első szoba mellett. Ismerős illat érződött bentről. Kopogtam. Senki. Inkább benyitottam, de csak a korom sötét fogadott. A korom sötétben valaki becsapta az ajtót és neki lökött. Éreztem ahogy a kezeit a vállaim felé rakta.

  -Te mit keresel itt?-halottam Namjoon hangját.

  -Nam?-nevettem-Hát nem rólad képzeltem el, hogy füvezel. Legalább nyisd ki az ablakot mert én is megéreztem kint.

  -Tényleg. El is felejtettem-változott vissza láthatóvá.

Oda ment, elhúzta a függönyt, és kinyitotta az ajtót. Legalább jutott be fény. Vissza jött, de helyette megfogta a karomat és az ágyra lökött, közben felém feküdt.

  -Nem ismered a kopogást, Mira-chan?-sugta bele a fülembe.

  -Kopogtam, de nem válaszoltál. Én meg nem akartam várni-rántottam meg a vállamat-Mióta csinálod? Legalább hagytál nekem is?-mosolyogtam rá sunyin.

  -Te is? Én sem képzeltem volna rólad-mosolygott rám-Milyen mikor be vagy baszva?-csókolta meg a nyakamat

  -Honnan tudjam? Nem emlékszem akkor semmire-kuncogtam fel.

Rám nézett. Vadul az ajkaimra támadt. Éreztem a fű édes ízét. Régen éreztem már. Vadul faltuk egymást. Közben a lábaim között elhelyezkedett. Már majd nem el kezdte lehúzni a pólómat mikor kopogtak.

  -Most kell ezeknek is megzavarni. Pedig mióta vártam ezt a pillanatot-nézett rám-Most maradj csöndben és meg ne merj mozdulni mert nem leszünk láthatóak. Oké, baba?

Csak bólintottam.

  -Jó piros lettél. Mindegy. Amit az előbb mondtam tartsd be. Jöhetsz!!-kiabálta.