Különleges gyermekek (BTS fanfiction)

1. rész

Régi emlék:
  -Apa, hova megyünk?
  -Egy kis látogatásra-felelte.
Tovább vezetett. Egy nagy háznál álltunk meg. Nem tudtam még gyermek szemmel eldönteni, hogy most ez egy kastély vagy egy emeletes ház. Kiszálltunk az autóból, és ott volt egy nő. Mikor oda értünk apám kezet csókolt neki.

  -Apa, ki ez a néni?-néztem rá apámra.
  -Úgy látom az anyja stílusát és vonásait örökölte. Remélem azért tanítasz neki egy kis illemet mire ide kerül-fintorodott el.

A vonásaimat tényleg anyámtól örököltem. Apa is mindig ezt mondta. Na, de a stílusomat? Azt biztos apámtól vettem át. Megengedte, hogy bármit felvegyek mert ami nem tetszett azt letéptem magamról.

  -Ni Neul, nyugi. 13 év után így is, úgy is el kell hoznom. Megígérte Yoo Bil, hogy valaki elhozza. Ezt már én is, ő is mondta már.

  -Valakinek itt kell lennie a fiúknak.
  -Tudom, Ni Neul.
Ekkor néhány gyerek hangot hallottunk meg. 

  -Ha nem baj akkor mi távoznánk is-fogott kézen apám.

  -Jó ötlet.
  -Gyere, Mirae-vezetett apám vissza az autóhoz.

13 évvel később:

Tudom miért vitt oda apám 13 éve. Pofavizitre. Miért is?? ELADOTT! Értitek? ELADOTT!! Nem hiszem el. Az egy szem gyermekét. 2 vagy 3 dús gazdag ficsúrnak kell kitörölnöm a seggét. Chh...
Most tartunk éppen oda egy sofőrrel. Még a telefonomat is elvették. Pont a születésnapomon kell ezt a marhaságot csinálnom. Sose lehet egy jó szülinapom. Tudom, hogy nagy a szám. Már sokan mondták. Most értünk oda. Ki pakolta a cuccaimat és el is húzott. Pofátlan. Fel néztem. Ez a ház mit sem változott azóta miután 13 éve eljöttem. Talán egy kicsit szebb lett. A nagy faajtó elé álltam és becsöngettem. Egy kattanást hallottam és kinyílt. Beléptem, de senki nem volt ott. Csak a csodálatos látvány ami elém tárult. Márvány oszlopok és szobrok. Selyem mindenhol és egy hosszú lépcső mind a két oldalról. Egy komornak látszó, barna hajú fiú kezdett el lefutni a lépcsőn.

  -Jiiiiin! Hobi nem hagy megint békén-kiabálta  fiú.
Én csak álltam ott mozdulatlanul, hogy ne vegyen észre. Pont egy kicsit arrébb mentem, hogy kimenjek a látómezőjéből, mikor meglátott.
  -JIIIIIIN! EGY BETÖRŐŐŐŐŐ!-kiabálta és elfutott.
  -Ennek meg mi a tököm baja volt?-kérdeztem inkább magamtól.
  -Talán ahogy kinézel-felelte valaki.
Körül néztem, de nem láttam senkit.
  -Biztos a sok utazástól megörültem-vettem le  napszemüveget és a fejem tetejére raktam.
Hát igen. Ide nem egy kis utazás volt. Hajnalban indultunk és este fele értünk ide. Nagyon fáradt vagyok. Még ezeket a bőröndöket és táskákat is nekem kell hoznom. Inkább beljebb léptem.
  -Itt van Jin-hallottam meg a srác hangját-És agyalágyultnak nevezett-lépett be.
Tényleg ezt gondoltam.

  -Ezt meg honnan veszed?-tettem le az egyik táskát.
  -Valahonnan. Jin. Ez ki?-mutatott felém.
Ekkor kilépett egy ajtó mögül a Jin nevezetű srác. Öltönyben volt. Szemüveges volt ami eléggé jól állt neki. A közelében egy kicsit hűvös volt. 
  -Ezt hamar megszokod-intett le még mindig névtelen srác.
  -Szia. A nevem Jin-nyújtotta illedelmesen a kezét Jin.
  -Hello. Az én nevem....

  -Tudom ki vagy-szakított félbe Jin- Előre tudtam, hogy jönni fogsz. Csak a testvéreim nem tudták.
  -Hééé, engem be sem mutatsz?-fintorodott el a névtelen srác.
  -Tán te nem tudsz bemutatkozni egyedül is?-vetettem oda-Ebben a nagy testvérnek kell segítenie?
  -Nem. Mindegy. A nevem Taehyung, de szólíthatsz Tae-nak is-nyújtotta oda a kezét mire megráztam.

  -Gyere, megmutatom a szobád Mirae-fogott meg két táskát és egy bőröndöt Jin-Tae, te is segíts.
  -Tudtam, hogy ezen jár az agyad-vette fel a többi cuccot Taehyung.
Elkezdtünk menni fel a nekem balra lévő lépcsőn. Mikor felértünk balról a második ajtóhoz mentünk.
  -Csak ti laktok itt ebben a nagy házban?-kérdeztem miközben lerakták a cuccaimat.
  -Nem. Még rajtunk kívül laknak öten ebben a házban. Vele együtt most már nyolcan lakunk. Hobi biztos elment futni. Jungkook az erdőben. Jimin és Yoongi megint elmentek, de mindenki vissza ér vacsorára. Namjoon pedig biztos itt van valahol.
  -Úristen! Ennyi segget...Vagyis ennyi fiút kell rendben tartanom?-fogtam a fejem.

  -Nyugi. Vagyunk olyan ügyesek, hogy kitöröljük a saját seggünket-nevetett Taehyung.
 Jin ezen nem nevetett. Taehyung is azonnal abba hagyta.

  -Köszönöm szépen, hogy itt lakhatok-hajoltam meg előttük. 

  -Semmiség. Ha akarsz nyugodtan lepihenhetsz, de hétkor vacsora. Azért fürödj le előtte-nyitotta ki az ajtót.
Azzal mind a ketten kimentek. Körül néztem a szobában. Az éni régi szobám kétszerese volt. Még hatalmas francia ágy is volt benne. Kivettem a pizsamámat és elmentem fürödni. Miután készen lettem lefeküdtem az ágyra. Azonnal el nyomott az álom.

                                                     ////////////////////////////////////////
Mint mindig megint sírva keltem fel. Azt hittem, hogy ha új környezetbe kerülök akkor elmúlik a rossz álom, de nem így történt. Legalább anyám halála óta ez megmaradt utána. Rá néztem az időre. Még volt egy fél órám, de már éhes voltam ezért lementem valami harapni valót keresni. Közben végig jártam a házat ahol csak tudtam. Úgy vettem észre senki nincs itthon, de a jó hír, hogy megtaláltam a konyhát. Miután ettem néhány falatot bementem az étkezőbe. Ez is olyan szép mint az előtér. Hoztam magammal egy tollat ezért rá írtam egy szalvétára, hogy: "Éhes lettem ezért hamarabb ettem. Bocsánat". Ezzel vissza mentem a szobába és megint ledöntött a rém álmok földje.

Köszönöm, hogy olvastad :D Ha tetszett dobj rá egy vote-t :P