2 - Maya és Én (Befejezett)

Nyolcadik fejezet

- Valamit nem értek - szólaltam meg miközben körülöttem lassan befejezték a terem díszítését.

- Éspedig? - nézett fel rám Maya.

- Ha Olívia annyira a jó pasik rabja, miért nem kezdett még ki Araranttal vagy velem? Mind a ketten eléggé kilógunk a sorból.

- Nem vagy te egy kicsit beképzelt? - nézett rám olyan furcsa, He? pillantással.

- Nem, tisztában vagyok a megjelenésemmel - eresztettem meg egy pofátlan vigyort mire megforgatta a szemeit.

- Mert fiatalabbnak gondol titeket magánál és ciki lenne, ha kikezdene veletek. De már az is, ha megpróbálná tönkre tenni veled a kapcsolatom, hisz az is úgy jönne le, hogy irigyel téged tőlem. Ezért hagyott minket eddig békén - magyarázta.

- Aha - hagytam rá, mert nekem furcsa volt ez a gondolkodás.

Nem szoktam adni a korkülönbségre, ha kinézek magamnak valakit, megszerzem. Lehet azért nem érdekel ennyire, mert messze nem vagyok annyira hiú és beképzelt, mint Olívia? Áh, kizárt, hogy rám verjen ebben. Engem csak szimplán nem érdekel más mit gondol arról, mit csinálok.

- Lucien! - jelent meg az igazgató, nekem meg állt a hátamon a szőr az emberi nevem miatt.

- Igen, igazgató úr? - fordultam felé.

- Mé-mégis miből futotta minderre? - nézett körbe döbbenten.

- Ne aggódjon, csupán megkértem egy rendezvényszervezéssel foglalkozó ismerősömet, hogy segítsen beszerezni és feldíszíteni, így csak a kaját és a zenészt kellett kifizetni, amire bőven futotta a keret - válaszoltam lazán.

Az igazság persze az volt, hogy még régebben megmentettem egy alak hátsóját, aki ilyennel foglalkozik és most emlékeztettem rá, mivel is tartozik nekem. Persze nem csak zsarolással hatottam rá, hanem elhúztam a mézesmadzagot, hogy sok módosabb szülő csemetéje jár ide, és ha meglátják milyen jó munkát végez, még új kuncsaftokat is szerezhet magának. Szerintem utóbbi többet nyomott a latba.

Szóval én csak leadtam a kívánságlistámat, a többit rá bíztam, meg Mayára, aki elmondta az elképzelését. Meg kell hagyni jó ízlése van, bár én még mindig a vörös és fekete mellett teszem le a voksom.

- Értem, igazán szép munka volt - ismerte el kényszeredetten. - És hogy van az unokatestvére?

- Kiengedték már a kórházból, de még nem javasolták, hogy emberek közé menjen, mert még le van gyengülve - jött részemről könnyedén a hazugság.

Igazából a helyzet úgy állt, hogy Ararant lassan inkább kórházba kényszerült, mint onnan ki. Nem is igazán Olíviától kellett megvédeni Zedát, mert ő vagy nem találta, vagy pedig mást uszított rá. De előkerült néhány régi ellenség is, akik szívesen revánsot vettek volna az exemen, ha az angyal nincs mellette.

Remélhetőleg ma este véget ér ez az egész és minden helyre áll. Ha nem, akkor Zeda nagy bajban van, mert Ararant nem védheti meg egy életen át, még úgy se, ha besegítek neki. Én viszont nem tűnhettem el Olívia szeme elől, mert az már gyanús lett volna.

- Értem, nos én megyek - figyeltem fel az igazgató hangjára.

- Persze - hagytam rá.

- Jövőre is rátok sózza - kaptam meg Mayától, mire elhúztam a számat.

- Kizárt, kiiratkozom a suliból - mire felnevetett. - Neked nem kéne hazamenni összekészülni?

- Te nem jössz? - nézett rám meglepetten.