2 - Maya és Én (Befejezett)

Harmadik fejezet

Másnap nem mentem el Maya-ért, pedig minden reggel együtt jöttünk a suliba, de a tegnapi után úgy gondoltam, nem kéne. Néhányan furcsán néztek rám, az egyik lány pedig elég egyértelműen mosolygott rám, de nem volt az ízlésemnek való. Megálltam a szekrényemnél, hogy kivegyem belőle a füzetem, amiben némi firkáláson és rajzon kívül semmi értelmes nem található.

- Luciiii - hallottam meg Zeda hangját, amint elnyújtva ejti a nevemet.

Na őt a hátam közepére se kívántam. Megfordultam és meg sem lepődtem a kihívó öltözékén, persze ügyelt arra, hogy az iskolai szabályokkal ne menjen szembe. Fehér blúz, vörös, betétes fűzővel, ami karcsúsította és még ki is emelte, az amúgy sem kicsi melleit. Fekete, épp hogy fenék alá érő szoknya, harisnya, fekete tűsarkú. Ében színű haját egy könnyed mozdulattal hátradobta, majd csábos mosolyra húzódtak vérvörösre rúzsozott ajkai.

Na igen, jó néhány kamasz hormonjait sikerült életre keltenie, de én már túl öreg voltam ahhoz, hogy ennyi izgalomba hozzon. Megeresztettem egy félmosolyt, hogy értékeljem az erőfeszítéseit, de jelezzem is, ez édes kevés lesz.

Igen, ezt tudta ő is, mert már lépett is közelebb, hogy hozzám dörgölőzzön, pontosan tudva mi a gyengém. Na igen, ez így már sokkal keményebb menet lesz. Felém hajolt, hogy megcsókoljon, mire oldalra fordítottam a fejem. Maya ezt a pillanatot választotta, hogy ráforduljon a folyosóra.

Elképedtem, ami ritkán fordul elő velem. Azt a hófehér, térdig érő ruhát viselte, amit én vettem neki, bár ő tiltakozott, mert tuti nem fog neki jól állni. Még, hogy nem? Ráadásul enyhe sminket is tett magára, ami még meglepőbb, mert egy kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam úgy. Elképesztően aranyosnak és csinosnak tűnt, én meg még a számat is tátva felejtettem. Zeda meg pláne kiment a fejemből, pedig hozzám volt tapadva.

Maya, ha zavarba is jött az intim jelenet miatt nem adta jelét, hanem magabiztosan közeledett felém, sőt még enyhe mosoly is bujkált a szája sarkába. Eltoltam magamtól Zedát, aki tiltakozó, nem tetsző hangot adott ki, de nem érdekelt. Az se, hogy lehet épp az egész suli hármunkat néz. Én csak Mayát láttam, és már a tudattól hevesebben kezdett el verni a szívem, hogy miattam vette fel, mert igenis harcba száll értem, egy démonnal. Őrület.

- Maya - nem találtam a szavakat.

Csak rám nézett és a mosoly kiszélesedett, a szemében ott csillogott az a fény, amivel csak az a nő tud nézni, aki szerelmes. Aztán kinyújtotta a kezét a nyakam felé, én pedig tudtam mit akar és örömmel teljesítettem. Átkaroltam, majd lehajoltam egy csókért, amit meg is kaptam.

Egészen eddig Maya mindig zavarba jött, ha itt a suliban akartam megcsókolni, vagy intim közelségbe húzni. Mindig azzal jött, hogy az iskolában vagyunk, nem otthon. Mi lesz, ha meglátnak a tanárok. Mintha olyan szokatlan jelenet lenne egy szerelmesen csókolózó pár a folyóson. Lépten-nyomon mást se látnak csak kémiailag túlfutott tinédzsereket.

- Hé, te! - csattant végig egy hang a folyosón, mire hátranéztem, Maya pedig kikukucskált a takarásomból.

Aztán a végzős diáklány, a szurkoló csapat élvezére nekiállt a tűsarkújában közeledni. Rakott szoknyája éppen takarta a fenekét és a haspóló is épphogy a melle alá ért. Na igen, talán ő volt az egyetlen lány, aki így öltözhetett itt.

Először azt hittem Maya a célpontja, de a hátam mögé szegezte a tekintetét, amit követtem és Zedára esett. Hajjaj, ebből balhé lesz, már csak abból is tudtam, ahogyan végignézett Olívián, aki, mint megtudtam a suli kétszeres szépségirálynője, idén tuti ő lesz a bálkirálynő is a végzősök között. És amelyik srácra ő szemet vetett, azt meg is kapta, nem számított, hogy netán foglalt. Én eddig kimaradtam a sorból, amit nem bánok.

Olívia megállt Zeda előtt, kitolta a csípőjét, megtámasztotta rajta a kezét, fújt egy rágógumi lufit, ami hangosan elcsattant. Mondanom sem kell, kedves exem lesajnáló pillantást küldött felé, ő is úgy helyezte a súlyát, hogy hangsúlyt kapjon ugyanazon formás testrésze, de ő a melle alatt keresztbe fonta a karját, még inkább megemelve azt.

- Mit akarsz szöszi? - kérdezte undok hangon.

- Te vagy az új csaj mi? Akkor most tisztázzunk valamit. Itt én vagyok a góré, és ha nem akarsz magadnak bajt, akkor visszaveszel ebből. - A pillantása pedig végigsiklott Zeda öltözékén, és közben beállt mögé a két sleppje.

- Nekem úgy tűnik te keresed a bajt szöszi - és démoni mosoly jelent meg az exem arcán.

De ebben a pillanatban megszólalt az órára hívó csengő, amiért most nagyon hálás voltam. A két lány még szempárbajt vívott néhány pillanatig, majd Olívia elvonult és mindenki igyekezett órára, minket kivéve.

- Szerencséd van - fordult Maya felé Zeda. - Előbb őt csinálom ki, utána te jössz!

Azzal otthagyott minket a hóna alatt egy mappával. Mi pedig csak néztünk utána, és valahonnan Ararant is előkerült és mellénk lépett.

- Ebből baj lesz - jegyezte meg az angyal.

- Igen - értettem egyet.

- Zedat nem ismerem, de Olíviát igen, és szerintem bosszú terén van olyan leleményes és kegyetlen, mint egy démon - szólalt meg Maya is.

Az angyallal rá néztünk, majd össze. És most az egyszer kettős érzés uralkodott bennem. Egyszerre szurkoltam Zedának, ugyanakkor megérdemelte volna, hogy végre valaki megleckéztesse, de nem most, mert annak borzalmas következményei lesznek.

- Menjünk, mert elkésünk! - indult meg az angyal a terem felé, hisz már csak mi voltunk a folyóson, de én annyira nem akartam sietni.

- Nagyon csinos vagy - bókoltam Maya-nak, mire elmosolyodott.

- Te meg rúzsos - azzal huncut kifejezéssel otthagyott.

- Mi? - döbbentem meg és indultam utána.

De hát csak szájfény van rajta, nem is rúzs, akkor hogyan? Aztán rájöttem. Zedától. Nekiálltam az arcom tapogatni, hogy megtaláljam hol és ledörgölhessem. Közben Maya egy vizes kéztörlőt nyújtott nekem hátra.

- A nyakad is! - jegyezte meg majd belépett az ajtón.

- Ezt nem hiszem el! - mérgelődtem és reméltem, hogy a nyakamat nem állt neki kiszívni, mert akkor aztán szépen nézek ki.