2 - Maya és Én (Befejezett)

Hatodik fejezet

Tévednem kellett. Ararant beszámolt arról, hogy mind a két nőszemély az elsők között érkeztek és drága exem olyan puccos süteménnyel állított be, amivel méltán vívta ki sokak irigységét. Az angyal szerint először csak kerülgették egymást, majd Olívia odament és bűbájos mosoly kíséretében kihívta Zedát, hogy egy-egy ellen intézzék el egymás között, távolabb a tanároktól és a pultoktól. Mondanom sem kell, hogy nem utasította vissza.

Ararant ekkor rohant el minket megkeresni, mert érezte, hogy ebből baj lesz. Igaza is lett, épphogy kiértünk a bokrok takarásából és már elénk is tárult a leendő csatatér.

- Látom nem mertél egyedül jönni - kezdett kötekedni az exem.

- Egy vezér sosem megy csatába a serege nélkül - vágott vissza Olívia.

- Cöh, így sincs esélyed ellenem - éreztem Zedán, hogy nagyon magabiztos.

Attól, hogy emberekkel állt szembe, még nem kellett volna lenéznie őket. Én már megtapasztaltam Mayán keresztül, hogy képesek olyan aljasok és fondorlatosak lenni, mint a démonok.

Aztán Olívia biccentett, mire az egyik focis srác eldobott egy színes lufit. Vízbombának gondoltam, egészen addig, míg Zeda könnyedén szét nem szaggatta az ártalmatlannak tűnő támadást. Aztán beterítette a rikító sárga festék. Meglepte és nem csak őt, de minket is.

Mire magához tért, már érkezett is a többi. Nem csak színes kezdett lenni, hanem lisztes is, és ki tudja miket nem rejtették még a lufik. Tudtam, hogy ha Zeda bepöccen, akkor szabályok ide vagy oda, támadni fog. És már meg is indult én is mozdultam, a szemem sarkából láttam Ararantot is.

Aztán Zeda szó szerint pofára esett. Megtorpantunk mind a ketten és ahogy jobban szétnéztem volt távolabb két guggoló alak, akik láthatóan kifeszítettek valamit. Minden elismerésem Olíviának, mert nagyon jól előkészítette a terepet. És most ott állt győzedelmesen vigyorogva, és a kis bandájának tagjai hangosan röhögtek.

Ránéztem az angyalra és mind a ketten tudtuk, hogy megtörtént a baj. Zeda még nem jött rá, mert feltolta magát és ahogy tartotta a kezét tudtam tűzgömböt akar idézni, hogy hozzávágja, de nem történt semmi. Döbbenten meredt maga elé.

Olíviára néztem, aki szintén meglepetten nézett. Érezte a változást magában, hogy megkapta Zeda erejét. A felismerésig pillanatok alatt eljutott és gonosz mosolyra húzta a száját.

~ Rejts el minket, aztán hozd Zedát! - a gondolatot egy pillanat alatt küldtem át Ararantnak.

Mozgásba lendültem, ő pedig összetette a kezét és éreztem, hogy koncentrálja az erejét. Felöltöttem ördögi alakom, mert nem kell, hogy felismerjen. Elrugaszkodtam, hogy fentről csaphassak le. Lángcsóva tört elő a tenyeremből és úgy irányítottam, hogy Olívia és a társai előtt húzzak vele vonalat. Nem csupán felperzselte a támadásom a földet, de utána még másfél méteres lángokként csaptak fel.

Az emberek ijedten elhátráltak, egyedül Olívia nézett fel rám dühösen. Megeresztettem egy mosolyt, majd páros ujjal  tisztelegve pát intettem neki és elteleportáltam. Maya mellett jelentem, aki gyakorlottan mostanra takarásba és fedezékbe húzódott. Visszavettem az emberi alakom, majd kézen fogtam és sietősen távolodni kezdtünk.

Mostanra Ararant is lelépett Zedával együtt. Meg kell őket keresnünk, és ki kell találnunk, hogyan szerezzük vissza az erejét, mert Olíviánál nem maradhat. Ő nem ismeri a szabályokat és ki tudja mire használná fel.

- Lucifer mi történt? - és Maya szinte futott mellettem.

- Megszerezte Zeda erejét - és lassítottam, most már talán biztonságban voltunk.