2 - Maya és Én (Befejezett)

Kilencedik fejezet

Nem volt könnyű átjutni a tömegen, de láttam Olíviát kimenni az ajtón, és jobbnak láttam sietni, mert lehet nincs egyedül és az angyal amúgy is le van amortizálva. Maya fogta a kezem, de bölcsen a takarásomba maradt.

Zeda és Ararant jóval arrébb álltak meg a folyosón, Olívia pedig egyből megindult  feléjük. Vártam mielőtt mi is ki nem léptünk az ajtón. Gondoskodtam róla, hogy senki más ne tudjon kijönni.

A fúriára emlékeztető Olívia kezében szikrák kezdtek pattogni, valószínű tűzgömböt akart idézni, de még nem uralta teljesen az erejét, vagy pedig a dühe nem hagyta, hogy rendesen koncentráljon.

- A-a-a! - szólt rá Zeda. - Még a végén tönkreteszed a ruhádat, ha beindítod a tűzzel a csapokat.

Ez megtette a hatását, mert Olívia felhagyott a próbálkozással és még fel is nézett. Aztán újra az exemre. Egyelőre minket nem vett észre.

- Anélkül is meg tudlak ölni, és itt senki nem fog megvédeni. Még az angyal se, aki eddig tette, mert úgy tudom legutóbb súlyosan megsérült és még nem jöhetett rendbe.

Ez az infó meglepett, mert nem mondtam volna meg Ararantról, hogy sérült és úgy csinálja végig az egész műsort. De jó tudni, mert ez azt jelenti, hogy harc esetén leginkább én fogok csak számítani.

- Ugyan már! - és ha Zeda ideges is volt, nagyon jól elrejtette. - A pasidat nem tudtad megtartani, sem az enyémet megszerezni, hogyan tudnál akkor megölni?

Olívia megtorpant a szavak hallatán. Talán most kezdte kapiskálni, hogy az előbb történtek nem a véletlen műve. Visszanézett és ekkor vett észre minket. Maya még olyan kislányosan integetett is neki a takarásomból.

- Igen, csapdába csaltunk - közölte vele Zeda, mire Olívia döbbent arcot vágott. - És, ha jól hallottam, még a pasid is dobott. Milyen szomorú és megalázó.

- Nem! Nem! NEM! - tiltakozott egyre hangosabban Olívia.

Tudtam mit jelent, rájött, hogy vesztett és az erő, amit váratlan megszerzett, most szertefoszlik. És igen, visszatért Zedához, mert az exem arcán mosoly villant és olyan fény csillant a szemébe, amit nagyon jól ismertem.

- Jó éjt! - közölte Zeda, aztán Olívia már repült is neki a falnak, ahol hangosan csattant, majd eszméletlenül csúszott le a földre.

Ararant arcára pedig kiült a fájdalom és összehúzta magát, majd megfogta az oldalát. Zeda felé fordult és tényleg aggódás ült ki az arcára? Megindultam feléjük, de Maya megfogta a kezem.

- Lucifer, én olyan furcsán érzem magam - közölte velem, ő nem, de én tudtam mitől van.

- LUCIFER! -  dörrent egy hang és a semmiből megjelent Michael.

Na remek, már csak ő hiányzott. Bár miért is lepődöm meg a megjelenésén, tuti azért jött, mert alkalmat látott a balhéra velem. De, ha azt akar megkapja, és most lenyomom a torkán a kardját.

- Többszörösen is szabályt szegtél! Ha azt hiszed megúszhatod mindezt büntetés nélkül, akkor tévedsz - indult meg felém.

- Ó kérlek, sorold a bűneimet Michael - játszottam meg magam és látványosan körbefogattam a szemem.

- Ne játszd meg az ártatlant, mert nem vagy az. Ráadásul a legutóbbi bűnödhöz még egy angyalt is felhasználtál! Ez megbocsáthatatlan!

- Ha te mondod - hagytam rá.

- Miről beszél Lucifer? - ráncolta a homlokát Ararant.

- Kezdjük azzal, hogy halandónak mondott olyan dolgokat, amit nem lett volna szabad. De a legfőbb bűne most az, hogy hagyta ezt a halandót egyezséget kötni egy démonnal, az ereje visszaszerzése céljából, pedig pontosan tudta mi lesz a következménye, ha sikerrel jártok.