2 - Maya és Én (Befejezett)

Epilógus

- Hát Lucifer - forgott körbe Maya miközben haladtunk - Én azt hittem melegebb van a Pokolban.

- Melegebbet akarsz? - néztem rá hamiskásan. - Csak egy szavadba kerül édesem.

- Ezt hogy érted? - pillantott fel rám kíváncsian.

- Én vagyok az ura, én szabom meg milyen - eresztettem meg egy öntelt félmosolyt.

- Akár rózsaszín is lehetne? - kérdezte meg elkerekedő szemekkel. 

- Nem lesz rózsaszín! - szögeztem le gyorsan és mogorván.

- Jó-jó, csak kérdeztem. Végülis ez a te otthonod, jelenleg, szóval olyan, amilyennek te szeretnéd - és nézelődött tovább.

- Mondjuk biztos néhányan büntetésként élnék meg, ha rózsaszín lenne minden - vigyorodtam el ahogy jobban belegondoltam a dologba.

- Sokat kell még menni Kerberoszhoz? Csak mert olyan hatalmasnak tűnik a hely - tette gyorsan magyarázatként hozzá.

- Végtelen, mint a Mennyország vagy az Univerzum, de van Kapuja. Igazából ide is hívhatom sokkal gyorsabb megoldás lesz, mint gyalogolni odáig.

- Az jó lenne, köszi - és láttam gondolkodik a hallottakon, szinte vártam a kérdést. - Tényleg nincs széle?

- Nincs - vigyorogtam, majd a számba raktam két ujjam és megeresztettem egy hangos füttyöt.

Egy darabig vártunk, nem történt semmi, aztán enyhén remegni kezdett a talpunk alatt a talaj, Maya megfogta a karomat. Aztán hamarosan megjelent a látóhatáron Kerberosz és loholva közeledett, majd meglepetten fékezett és megállt tőlünk tisztes távba. Mind a három fejét először jobbra, majd balra döntötte és úgy nézte Mayát.

- Én azt hittem túlzol mikor azt mondtad, hogy három emelet magas - nyögte Maya. - Megérezte egyáltalán amit sütöttem neki?

- Lecsúszott egybe, de az ízét attól még érezte, mert kereste utána még jó darabig - aztán az én kutyulim felé fordultam. - Kerberosz, hadd mutassam be neked Mayát, a barátnőm, ő sütötte neked az a finomságot.

Kerberosz egy darabig nézte még őt, aztán nekiállt csóválni a farkát, kidugta a nyelvét és barátságos közeledésbe kezdett. Maya meg se mert moccanni, nem tudtam eldönteni, hogy most fél, vagy csak nem tudja mit kéne csinálnia. Aztán három oldalról kapott egy hatalmas nyalást, hogy elemelkedett a talajtól és hátraesett aztán.

- Fújj - tolta fel magát és széttárta a kezeit és undorodó arcot vágott - Csupa kutyanyál lettem.

Én pedig kinevettem és megpaskoltam Kerberosz hozzám közelebb eső fejének nyakrészét. Hát ehhez jobb, ha hozzászokik Maya, mert az én kutyulim alapból nyáladzik, és a kutyakeksz miatt imádni fogja őt. Ami azzal jár, hogy megy hízelegni, amit leginkább nyalakodással fejez ki.

- Ne röhögj! - szólt rám és még mindig húzta a száját.

- Te akartál lejönni és megnézni Kerberoszt - dörgöltem az orra alá.

- Aranyos, de tényleg, csak legközelebb ne nyálazzon össze - panaszkodott.

Továbbra is mosolyogtam, mert biztos voltam benne, hogy nagyon jól ellesznek Mayával, és most már nem csak én fogom kényeztetni, meg becézni ezt a behemótot, aki most is majd föl lökött, hogy jelezze vakarjam meg a füle tövét.