2 - Maya és Én (Befejezett)

Első fejezet

- Engem mi a francért rángattál ebbe bele? - mérgelődtem Araranttal miközben az igazgató irodája felé tartottunk. - Szerinted mégis, hogyan illik az én szerepemhez, hogy jótékonykodok? Amúgy sem szoktam.

- Miért az én szerepembe hogyan illik bele egy verekedés? Mégis belerángattál és veled együtt kellett elviselnem a büntetést - emlékeztett arra, amikor együtt kellett az alagsort takarítaniuk. - Szóval így már kvittek leszünk.

Nem mondtam inkább semmit, hanem tovább morogtam magamban. Azt a verekedést amúgy sem én provokáltam ki. Na jó, talán kicsit, de kifejezetten szeretem szívatni az ilyen bully típusú egyéneket, akik azt hiszik erővel mindent megoldhatnak, közben sütnivalójuk meg nincs.

Jah, mondanom sem kell, hogy mikor leesett neki a beszólásom nekem jött, Ararant viszont meg akarta akadályozni a bunyót, ezért finoman kitette a lábát. Pechjére az igazgató pont látta a mozzanatot, és mivel unokatestvéreknek vagyunk itt elkönyvelve, úgy vette ő is benne volt a bajkeverésben. Ugye nem kell mondanom, hogy nekem még az középiskola falai között is nagyon jól megy ez.

Befordultam a folyosóra az igazgatói felé, majd azzal a lendülettel csináltam egy hátraarcot. Ararant majdnem felkenődött rám, kb egy centire állt meg az arcunk egymástól. Már nyitotta volna a száját, de a falhoz lapultam és a kezemmel őt is igyekeztem odaszorítani.

- Mond, hogy rosszul látok - suttogtam, mire zavartan nézett rám, majd kikukucskált a sarkon, aztán hozzám hasonlóan riadtan lapult mellém.

- Nem úgy volt, hogy száz évre bezárták? - nézett rám. - Letelt volna?

- Én akárhogy számolom még legalább hetvenegynéhány éve vissza van - és jó tini módjára az ujjaimat is használtam a számoláshoz.

- Kiengedték volna? - filózott mellettem az angyal társam. - Vagy megszökött?

- Ha előbbi, akkor az én bosszantásomra tették. Michaeltől még senki nem szökött meg.

- Gondolod tönkre akarja tenni a kapcsolatod Mayával? - nézett rám kék szemeivel.

- Nem találkozhatnak! - vert le a víz. - Zeda megöli Mayát, ha rájön, hogy ő és én együtt vagyunk.

- Nem hinném, Michael biztos megígértette vele. Lehet módosította csak a büntetését és Gabrieltől kölcsönvette az ötletet.

- De miért pont ebbe a suliba? Tucatnyi másik van a városban - és újra kilestem.

Zeda, az exem, és démon. Mikor igen csúnya dolgot csinált, elkapták és a büntetése az lett, hogy száz évre bezárták. Ki a fene akar addig egy csajra várni? Szóval megmondtam neki, hogy ennyi volt. Azt mondta megérti, de így utólag, hogy megismertem Mayát, már tudom mit jelent ez egy nőnél; tarts a bosszúmtól Lucifer! Mégis mi a fenét csináljak?

- Mit akarsz csinálni? - visszhangozta Ararant a saját gondolataimat.

- Passz. Távol kell tartanom Mayától - aztán ránéztem az angyalra.

- Nem tudom mi jár a fejedben, de a válaszom nem! - közölte határozottan.

- Jaj, ne csináld már! Csak el kéne terelned a figyelmét.

- Mégis hogyan gondoltad? Udvaroljam körbe?

- Pontosan! - villantottam rá egy vigyort, de nem értékelte.

- Nem! - közölte lesújtóan. - Amúgy sem állna velem szóba.

Mélyet sóhajtottam, mert sajnos ez igaz volt. Zeda démonként nem sokra becsülte az angyalokat, és ennek megfelelően nem állt le velük. Pontosan ezért nem is hinné el, ha Ararant nekiállna udvarolni neki. Azon tanakodtam mit kéne csinálnom, mikor meghallottam egy rémálomba illő mondatot.

- Szia Maya, ő Zeda, egy másik iskolából iratkozott át. Szeretném, ha körbevezetnéd az iskolában - mondta az igazgató.

- Persze, szívesen. - csacsogta. - Szia, Maya vagyok.

- Zeda - és az exem hanglejtéséből már tudtam, tudja kicsoda Maya.

Kész vége mindennek, az első alkalommal, amint kettesben maradnak megöli. Egy mozdulat. Maya nem ellenfél neki. Megpróbálhatok folyamatosan a nyomukban maradni, de nem mehetek be velük mindenhova. Mint a női mosdó, vagy az öltözőjük. Ráadásul Zeda csak még inkább gyűlölni fogja, ha meglátja mennyire védelmezem.

Áááá, megint az én hibámból van életveszélyben. Vajon tudnék üzletet kötni Zedával? Haha, ez jó vicc volt részemről. Egy démonban sem lehet megbízni, és ismer, tudja úgyis megkeresném a kiskaput, hogy ne kelljen a rám eső részt teljesíteni.

- Te démon vagy? - hallottam meg Maya hangját, amint felénk közeledtek.

- Ööö tessék? - és Zeda hangjában őszinte zavart éreztem.

- Találkoztam már párral és a te kisugárzásod is olyan - és egyáltalán nem tűnt ellenségesnek, vagy mint, aki fél tőle. - Ismered Lucifert?

Ne, ne, ne. Könyörgöm Maya ki ne mond, hogy a barátnőm vagy, mert még a végén Zeda agya elborul és akkor helyben vérfürdőt rendez. Rásandítottam Ararantra, aki legalább annyira feszültnek, és ugrásra késznek tűnt, mint én.

- Fura egy lány vagy - és éreztem Zeda hangján, hogy lenézi Mayat, csak mert ember.

- Igen, tudom. De nem válaszoltál a kérdésemre - nem is ő lett volna, ha nem makacskodik.

- Igen. Az exem - és mindezt úgy mondta, mintha a fogát húznák. - De visszaszerzem tőled, ezt jobb, ha tudod.

- Jah, arra semmi szükség. Neked adom Lucifert - és mindezt olyan könnyedén mondta, mintha csak valami plüssfiguráról lenne szó.

- Tessék? - és Zeda hangja visszhangozta az én gondolataimat.

- Ne érts félre. Nagyon szeretem, de tudom, hogy én megöregszem, ő meg nem, szóval...

- Felejts el! - hallottam meg kiakadni Zedát. - Te és én meg fogunk küzdeni érte, ahogy két nő megszokott egy pasiért!

- De... - hallottam Maya hangján, hogy összezavarodott.

- Nincs de! - azzal Zeda léptei súlyossá váltak.

Otthagyta Mayát, befordult a sarkon, ellépett előttem, majd megtorpant. Rám villantak a szemei, majd visszalépett és gyomorszájon vágott és mint egy sértett díva elvonult, én meg ottmaradtam összegörnyedve. Maya cipője került a látóterembe.

- Egy dolog, hogy mindig bajba kevered magad - hallottam meg a hangját. - De az évezredek alatt igazán megtanulhattad volna, hogyan kell szakítani egy nővel. Most rám pikkel, mert te egy tapló módjára tudsz csak szakítani.

Azzal ő is királynői testtartással hagyott ott, miközben örültem, hogy újra kapok levegőt. Felsandítottam Ararantra, de úgy, hogy ne merjen megszólalni. Ő csak felemelte a kezét és egyértelműen az arcára volt írva, ő mossa kezeit, az én problémám, oldjam meg. Hát kösz. Pedig már kezdtem azt gondolni, hogy barátok vagyunk.