Fallen Kingdom [bnha×fantasy!au]

1. Fejezet

A királyi várban az a pletyka terjengett már lassan két évtizede az uralkodó háta mögött, hogy nagyobbik fia, Todoroki Shoto nem is létező személy, hanem a királyi pár kitalációja, mert holtan született gyermekük elvesztését nem voltak képesek feldolgozni. A cselédek szerint ostobaság, hiszen látták a fiút, de vannak olyanok is, akik szerint csak a herceg szelleme jelent meg előttük. Egyesek azt mesélik, hogy a családon belüli házasságból született gyermek átka, aki inkább feláldozta az életét annak reményében, hogy nem születik több gyerek. Azonban úgy is lehet hallani ezt a történetet, hogy egy harmadik embernek köszönhető a rontás, mert az illető gyengéd érzelmeket táplált a királyné iránt.

Ahány ember, annyi féle spekuláció.

– Hallottad az új változatot? – kérdezte mosolyogva Yaoyorozu Momo Shotótól.

– Még nem – húzta a száját a fiú.

– Kapaszkodj meg! – tartott egy kis szünetet Momo a hatás kedvéért. – Te vagy az oxenfurti vámpír! És tudod miért? – nevetni kezdett a lány. – Várjál, idézem „A bőre hófehér, szemfogai ugyan nem nőttek még ki teljesen, de lehet már látni, hogy ezekből aztán méretes agyarak lesznek! És a szeme, jaj, istenem, az egyik fele halottszínű a másik vérvörös. A jó istenek adják meg nekünk, hogy soha ne szabaduljon ki a várból!" – Újból nevetett. – Esküszöm neked, ezt mondták. Ha nem a saját fülemmel hallom, talán el sem hiszem.

– Lehetnének még ennél is ostobábbak az emberek? – Shoto egy hatalmasat sóhajtott és kínjában elkezdett Momóval együtt nevetni. Szánalmasnak tartotta az egész szituációt.

Tizenkilenc éve mindenki azt hiszi róla, hogy meghalt. Apja nagy odafigyeléssel rejtette el a tömeg elől az ő egyetlen kicsi fiát, mondván, egy haja szála sem görbülhet a trónörökösnek. Nagy ember lesz belőle, hajtogatta folyton, miközben írni és olvasni tanította a négyéves herceget.

A királyné nem nézte jó szemmel, ahogy a király a közös gyermekükkel bánt. Látta cselekedeteiben azt a beteges megfelelési kényszert, amit a kisfiúra vetített ki. A királyné csak egyszer szólt érte, amikor már úgy érezte, a dolgok kezdenek nagyon elfajulni. Aznap a király dührohamot kapott, és feleségét félholtra verve a trónterem kövén hagyta vérben ázva. Ha nem állt volna minden második lépcsőfokon egy cseléd, akkor a királyné valószínűleg belehalt volna a sérüléseibe. A legszomorúbb ebben az egészben pedig az volt, hogy az akkor hat éves Shoto az egészet végignézte. A szavak a torkára fagytak, ereiben meghűlt a vér. Ledermedt, mozdulni sem tudott, csak nézte, ahogy szeretett édesanyja a földre esik eltorzult, véres arccal. Ő azt hitte, hogy meghalt, de szerencsére időben érkeztek az orvosok, hogy ellássák a sebeit.

Shotót akkor senki nem vette észre. Olyan volt, mintha láthatatlan lett volna az aggódó cselédek és gyógyítók előtt. Anyjához akart sietni, hogy segítsen neki, de lábai a földbe gyökereztek és képtelen volt a mozgásra. Miután elvitték édesanyját a trónteremből, bőgve rohant a szobájába és hagyta, hogy az utálat, a kétségbeesés és a bűntudat feleméssze aprócska szívét.

Az incidens után a királyné elhatárolódott mindentől és mindenkitől. Amint észrevette magán, hogy férje ismét teherbe ejtette, azonnal cselekedett és éjszakákon át küzdött, hogy megszabaduljon az újabb közös gyermektől. Shotót sem szerette már úgy, mint azelőtt. Akárhányszor ránézett a fiúra csak a rosszat látta meg benne: a bal oldalát. Mérhetetlen düh emésztette a királynét, Reit. Még a lányával sem beszélt, mert állítása szerint nagyon hasonlított az apjára az arca.

Az állapota hónapról hónapra egyre rosszabb lett. Egy idő után már ott tartott, hogy végezni akart a gyerekekkel, mert már arra az elhatározásra jutott, hogy a Todoroki névnek el kell tűnnie a föld színéről. Fuyumiban, az akkor nyolc éves kislányban nem sikerült kárt tennie, mert el tudott menekülni anyja elől, azonban Shoto arcának bal oldalát leforrázta, amivel élete végéig megbélyegezte a fiút. Reinek csak a baloldal volt a lényeg, és bár nem sikerült végeznie a fiával, mégis valamilyen szinten elégedettség töltötte el, hogy azt a csúnya oldalt „megtisztította". A király, amint értesült felesége idegösszeomlásáról, azonnal bezáratta egy külön szobába, ahol az ágyon és a rácsos ablakon kívül semmi más nem volt. Ajtaja elé mindig két őrt állított a biztonság kedvéért.