Fallen Kingdom [bnha×fantasy!au]

4. Fejezet

– Na, jó, Uraraka, mit csináljunk? – kérdezte Midoriya érdeklődve, miközben lecsatolta magáról kardjának szíját. Letette az asztalra, majd helyet foglalt a hozzá legközelebb lévő széken. Ujjaival dobolni kezdett az asztal lapján, miközben szemkontaktust próbált teremteni a varázslónővel.

– Jelen esetben nem tudom – sóhajtott a lány, majd tekintetét Midoriyára emelte. –, de ezt nagyon meg fogjátok bánni. Mindketten – vetett egy pillantást Todorokira, aki némán támasztotta a falat Urarakától három méterre állva. Shoto egyből lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen állnia a varázslónő szúrós tekintetét.

Aggódott.

– A király nem bocsátaná meg Todorokinak azt, hogy megszökött. Ezt te is nagyon jól tudod, hiszen a tanácsadója vagy.

– Te vagy apám tanácsadója? – vágott közbe Shoto hirtelen és elképedve pislogott Urarakára. A szobában beállt a csend, hármójuk levegővételén kívül semmit nem lehetett hallani. Midoriya szörnyen kínosan érezte magát, ezért ahelyett, hogy figyelt volna a másik kettőre, inkább ráfeküdt az asztalra és elnyúlt rajta, mint aki épp készül egy jót aludni.

– Igen, Hercegem – felelt Uraraka egyszerűen. Midoriyával ellentétben ő nem érezte magát kellemetlenül.

– Értem – bólintott Shoto. – Yaoyorozu Momóról tudsz valamit? – váltott témát az örökös egyik pillanatról a másikra. Uraraka nem lepődött meg, számított rá, hogy el fog hangzani ez a kérdés előbb vagy utóbb. Ez a megérzés amolyan boszorkány trükk, ahogyan Midoriya mondaná.

– Amióta eljöttél, nyoma veszett – válaszolt őszintén Uraraka. Shoto arcára kiült az aggodalom. – A király halálbüntetésre ítélte.

– Mi-

– És ha ez még nem lenne elég csapás szegény lánynak, vérdíjat tűztek ki a fejére. Hatalmas összegről van szó, tehát még a legalja paraszt is vasvillát ragadva járőrözik, mint egy szaros kopó.

– Ez nem lehet – suttogta maga elé meredve Todoroki. Torka összeszorult, érezte, ahogy lélegzetvétele ólomsúlyúvá nehezedik és mellkasát erős nyomás préseli össze.

Midoriya felmordult a háttérben, ezzel jelezve nemtetszését.

– Nagy felfordulást okoztál a várban – sóhajtott Uraraka, és végül ő is helyet foglalt az egyik szabad széken. Már csak egyedül Todoroki állt jót magáért. – Minden a feje tetejére állt. A király hajtóvadászatot indított utánad, és szerencsédre élve szeretne téged viszont látni. Bár ahogy értesültem – vetett egy pillantást Midoriyára. –, te egyáltalán nem akarsz visszamenni. Ami így igazán érdekes lesz, mert akkor ezek szerint hullani fognak az emberek, mint a legyek, miközben azt próbálják megkísérelni, hogy hazavigyenek.

– Te ezt... nem érted.

– Ó, Hercegem, dehogynem. Több, mint négy éve vagyok a király tanácsadója, szóval nekem nem kell bemutatni azt az elborult elmét – vett egy mély levegőt Uraraka, majd lassan préselte ki a tüdejéből. – Ami az elmúlt pár évben történt közigazgatás terén, az nekem volt köszönhető, mert mint tanácsadó, nagy befolyást tudtam rá gyakorolni. Az én szavaimmal élve, suttogtam a fülébe. Viszont, ha valaki felmérgesíti, és nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő akarja, akkor még az én szavam sem ér semmit, és sajnos most pontosan ez van. Megértem, hogy menekülni szeretnél előle, de Hercegem, neked kötelességeid vannak, amiket be kell-

– Elég! – szólt közbe Midoriya és kiegyenesedett a székben. Szúrós szemekkel nézett Urarakára. – Ebből a fiúból – mutatott Todorokira. – egy igazi, fasza király lesz, és nem kellenek az idióta kötelességek ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Lehet, hogy a király fia, de ő is ugyanúgy megdöntheti az apja uralkodását, mint bárki más, nem kellenek ide, mit tudom én hány évre visszanyúló hülye Todoroki-szokások; mint például, hogy családon belül házasodnak és a kiégett király helyét veszi át az utód, békés hatalomátvétel cím alatt – mondta komoran Midoriya, miközben Shoto védelmébe kelt. – Majd akkor lesznek Shotónak kötelességei, amikor ott fog ülni a trónon arany koronával a fején, és irányítani fogja a Birodalmat.