Gyémánt alkimista

4.rész

Eliza szemszöge:

Sikerült be szorítanom egy sikátorba.
- Elég volt ebből! Adja vissza szépen, ha nem akar bajt! - mondtam mérgesen. Ekkor elő rántott egy pisztolyt és rám szegezte.
- Szerintem meg te lépj le, ha nem akarsz meg halni! - mondta egy főlényes mosollyal.
- De szánalmas. - sóhajtottam. A fickó mondani akart valamit, amikor mögöttem kék fénynyalábok jelentek meg. Nem kellet hátra néznem, ahhoz, hogy tudjam mi történt mögöttem.
Egyértelműen valaki transzmutált.

- Egyetértek! - mondta egy szőke hajú srác és mellém sétált.
- Mocskok! - hörög te a férfi, akinél a táskám volt.
- Igazán? Szerintem meg Te! - mondta mérgesen mellettem a szőkeség.

"Elegem van ebből a cirkuszból!"

Össze csaptam a kezeimet és a földre tettem őket. A fickó körül kékes fények jelentek meg majd egy ketrecbe zártam, ami úgy csillogott, mint ha gyémántból lenne. A szőkeség oda ment és elvette tőle a táskámat.

- Tessék! - adta oda a táskám. Most vettem csak észre, hogy a jobb karja autómail, ami egy pengévé volt alakítva.
- Rendőrség! - kiáltotta egy katona.

"Jobb később, mint soha"

- Mi tartott eddig?! - förmedt rájuk a szőkeség.
- Bocsánat Elric úr! Innen át veszük. - mondta egy másik.

"Elric? Akkor Ő Edward Elric az Acél alkimista"

- Köszi! De nekem mennem kell meg keresni a tesómat. - mondtam és azzal el is akartam menni, de Edward megfogta a bal karomat. Amit gyorsan el is engedett, mikor észre vette, hogy autómail. Kérdőn néztem rá.
- A tesód az öcsémmel van abban a hotelben ahol meg szálltunk. - mondta.
- Jó. - mondtam megkönnyebülen.

- Be se mutatkoztam! Edward Elric vagyok. - mutatkozott be.
- Az acél alkimista. - fűztem hozzá helyette.
- Igen! - vigyorgott.
- Eliza White vagyok. - mutatkoztam be.

Kicsit rövid lett! Most csak ennyire telet.