Gyémánt alkimista

5.rész

Rose szemszöge:

Az egyik utcán haladtunk.
- Mond, mi a neved? - kérdeztem
- Alfonz Elric. Téged? - kérdezte miközben bementünk egy kis utcába.
- Rose White. - mutatkoztam be.
- Szép neved van. - mondta, erre elpirultam. Pár utca után megérkeztünk a hotelba. Alfonz fel ment az első emeletre és meg állt egy ajtónál. A zsebbéből elő vett egy kulcsot és kinyitotta az ajtó, majd be mentünk.

Le ültem a kanapéra, Al pedig le ült mellém és elkeztünk beszélgetni.

Eliza szemszöge:

Edwarddal elindultunk a hotelba, ahol a tesóink vannak.
- A húgom kért tőled segítséget? - kérdeztem.
- Igen, mondhatjuk így is, mondta, hogy a katonákat nem izgatta. De, igazából az öcsém sietett a segítségére, én pont nem voltam akkor ott, később csatlakoztam. - mesélte.
- Akkor a tesóink hasonlítanak. - mondtam mosolyogva.
- Miben? - kérdezte kíváncsian.
- A húgom is rögtön segít másoknak. - magyaráztam.
- Akkor biztos, hogy jól meg vannak egymás társaságában. - mondta Ed mosolyogva.

- És miért jöttetek a központi városba? - kérdezte hirtelen.
- Az állami alkimista vizsgára jöttünk. - feleltem.
- Miért akartok állami alkimisták lenni? - kérdezte kicsit feszülten.
- A szüleink is állami alkimisták voltak. - válla szóltam egy kicsit szomorúan.
- Hogy, hogy „voltak"? - kérdezte.
- Meghaltak. - mondtam ki egyszerűen.

Ed elkomorult és nem szólt semmit. Ennek örültem, mert mindenki, aki megtudta állandóan az ilyenkor szokott szöveget mondta. Ed nem, Ő inkább elhallgatott, hogy ne legyen még rosszabb ez a beszélgetés.

- Hogy lett autómailed? - kérdezte egy idő után.
- Balesett. Te? - néztem rá.
- Szintén balesett. - mondta szórakozottan.

Hamarosan megérkeztünk a hotelba. Ed mutatta az utat a szobához ahol a tesóink vannak. Ed megállt az egyik ajtónál és be nyitot. A szobában Rose egy fiúval beszélgetett nagyban.

- Sziasztok. - köszöntem nekik. A húgom fel pattant a kanapéról és oda siettet hozzám.
- Azt hittem megint valami eszement dolgot csináltál. - köszönt.
- Én is örülök, hogy látlak. - mondtam egy kicsit élesen. Erre csak elnevette magát.

- Szia, Alfonz Elric vagyok! - mutatkozott be a Rose mögött álló srác.
- Szia, én Eliza White vagyok! - mutatkoztam be én is.
- Örülök, hogy megismerhetlek Eliza! - mosolygot rám.
- Szintén Alfonz! - mosolyogtam vissza.

Ki vettem egy szobát magunknak. Ugyan abban a hotelben szálltunk meg, mint az Elric fivérek. A szobánkban voltam és a jegyzeteimet olvastam a kanapén feküdve. A vizsga egy óra múlva lesz. Szét szed az ideg tőle, annyira izgulók.

- Sziasztok! - köszönt Al és belépet a szobába Eddel.
- Sziasztok! - köszönt vissza nekik Rose.
- Izgultok? - kérdezte Al.
- Kicsit. - felelte a húgom.
- Te, Eliza? - nézet rám Ed.
- Egyáltalán nem! - mondtam határozottan.

"Még, hogy nem izgulok, de hogy nem csak senki kedvé ért nem vallanám be.

- Rendesen fel készültetek? - kérdezte ismét Edward.
- Az írásbelire is, a szóbelire, a fizikaira is, és a gyakorlatira is. - soroltam.
- Remélem át mentek. - mondta Al.
- Muszáj lesz. - mondtam félig hangosan.
- Mért muszáj? - kérdezte Ed, miközben a szemembe nézet.

Itt is a rész! Bocsi, hogy lassú vagyok, de most ez van!😣