Gyémánt alkimista

10.rész

A hotelben jutott eszembe, hogy holnap kapjuk meg a levelet, hogy át mentünk-e vagy sem.

Mikor ideges vagyok körbe-körbe járkálok. Most is ezt tettem és egymás után jöttek az újabb gondolatok. Annyi minden történt velünk egy nap alatt!

- Eliza! Hagyd már abba! - szólt rám Rose.
- Oké, csak... - huppantam le mellé a kanapéra.
- Túl sok minden történt velünk ma. - sóhajtottam.
- Az biztos. - bólintott.
- Lehet, hogy el kéne mennem aludni? - kérdeztem magamtól.
- Szerintem menjünk aludni, holnap kapjuk a levelet. - mondta Rose és elment a szobájába. Rose példáját követve én is elmentem aludni.

Másnap korán keltem az izgalom miatt, ami nem hagyott aludni. Csináltam magamnak reggelit és neki láttam el pusztítani. Nem sokkal később Rose is megjelent. Végül együtt reggeliztünk meg. Gyorsan leléptem, hogy ne kelljen mosogatnom. A szobámban csekkoltam az időt. Reggel nyolc, de fura megszoktam, hogy ötkor kelek fel, de mivel nincs papa, aki vizet önt rám. Nem csoda. Elő kaptam egy fekete gatyát és egy fehér pólót. Felhúztam a bakancsomat és felkötöttem a hajamat egy ló farokba. A hajam még felkötve is a derekamíg ér, lehet, hogy le kéne vágnom.

Ki mentem a nappaliba, ahol Roset és az Elric fivérek voltak.

- Sziasztok! - köszöntem miközben le ültem egy fotelbe.
- Szia Eliza! - köszöntek vissza a fiúk mosolyogva.
- Tessék! - nyújtott felém Ed egy borítékot.
- Mi ez? - azzal el vettem a borítékot.
- Nyisd ki és meg tudod. - mondta és hátra dőlt a kanapén. Egy könnyed mozdulattal ki nyitottam és ki vettem belőle egy levelet.

- Ez az! - kiáltottam fel miután elolvastam.
- Neked is sikerült! - ölelt meg Rose.
- El se hiszem, hogy sikerült!! - ujjongtam.
- Meg kell mondjam megleptél Eliza azzal, hogy hibátlanul meg írtad. - mosolygott rám Ed.
- Hibátlan?! - akadtam ki.
- Igen. Az ezredest is meglepted. - mosolygott Al.
- Ma tízkor lesz a szóbeli része, nem? - kérdezte Ed.
- A levélben azt írták. - mondtam és el engedtem Roset.
- Van még egy órátok. - mondta Al.
- Már most izgulók! - mondta Rose.
- Nem kell. Simán meg csináljátok. - bátorított minket Edward.
- Remélem. - azzal vissza ültem a fotelbe.

Fél tízig minden féléről beszéltünk, majd elindultunk a helyszínre. Mint tegnap az Elric fivérek várni fognak ránk. Bent leültettek minket és azt mondták, hogy majd mondják a nevünket.

Félóra múlva szólítottak. Egy ajtóhoz vezetek és bementem egy sötét szobába, ahol csak egy három lábú székre volt világítás.

- Eliza White, igaz? - kérdezte valaki.
- Igen. - mondtam és a székhez sétáltam.
- Kérem üljön le. - azzal rá ültem.
- Nagyszerű! Miért akar állami alkimista lenni? - kérdezte.

Nem mondhatom, azt, hogy a szüleim gyilkosát jöttem meg keresni, hogy megöljem!

- Mert a szüleim is azok voltak. Követni akarom őket! - jelentettem ki határozottan. 
- Igazán? Nincs más oka? - kérdezte.
- Azon kívül, hogy a tudásomat akarom fejleszteni. Nincs. - mondtam.
- Értem. - mondta.

Még pár kérdést fel tettek és mehettem. Kint küldtem Rosenak egy bátorító mosolyt és kimentem, ahol a fiúkkal találkoztam.

- Rose? - kérdezte Al.
- Most ment be a szóbelire. - válaszoltam.
- Hogy ment? - kérdezte Ed.
- Szerintem jól. - feleltem.

Hamarosan Rose is csatlakozott hozzánk.

- Azt hittem ott halok meg az idegességtől. - sóhajtotta.
- De túl élted. - karoltam át a vállát.
- Menjünk együnk valamit. - mondta Ed.
- Jó. - értettünk egyet.

A tegnapi étterem felé indultunk, mikor robbanás történt nem messze és emberek menekültek.

- Mi az ördög? - kérdezte Ed.
- Menjünk és derítsük ki! - azzal a robbanás felé kezdtem rohanni.

Itt is van a következő rész!😁
Remélem tetszet!🖤