Gyémánt alkimista

14.rész

Rose szemszöge:

Edward már 2 órája elment Elizáért, de még nem jöttek vissza. Mitől lett ennyire zaklatott a nővérem? Azóta nem láttam ilyennek, mióta megszegtük a tabut. De, ha így bele gondolok Eliza két test részét vesztette el, míg én csak a jobb karomat. Míg Ed és Al vissza akarták kapni a régi testüket, nekünk ez meg se fordult a fejünkben. Mi, csak tudni akarjuk, hogy ki ölte meg a szüleinket és mért. Mikor ez eszembe jutott a kezemet ökölbe szorítottam. Nem érdemelték meg, hogy meghaljanak... még is elvették az életüket.

Valaki rá tette a kezét, arra a kezemre, amit ökölbe szorítottam. Felnéztem az illetőre és Alfonz kedves mosolyát pillantottam meg. Valamiért zavarba jöttem és elkaptam a tekintettem. Mi ez az érzés a gyomromban? Olyan, mintha pillangók repkednének őrülten odabent. Al megszorította egy kicsit a kezemet ezel elérve, hogy újra ránézek.

- Ne aggódj! Bátyó biztos hamarosan vissza jön Elizával. - mondta. A hangja olyan megnyugtató volt, hogy a kezemet már nem szorítottam ökölbe, hanem ellazítottam.

Majd arra eszméltem, hogy a világos barna szemébe nézek, ő pedig az én sötét kék szempáromba. Az arcunk nem volt egymástól messze, Al elkezdet felém hajolni.

Most megakar csókolni?!

Lefagytam nem tudtam megmozdulni. Alfonz egyre közelebb hajolt hozzám. Már, csak centik voltak az ajkaink között...

- Al, Rose! Vissza jöttem Elizával! - kiabálta Edward az ajtóból.

Al-al gyorsan észbe kaptunk és szétrebbentünk. Az arcom lángokban van. Majd nem megcsókolt Alfonz!

Hallottam, ahogy Ed és a nővérem belépnek a nappaliba. Nem néztem fel, még mindig zavarban vagyok és teljesen lesokkoltam.

- Történt valami? - kérdezte Eliza.
- Nem! Nem történt az ég világon semmi! - mondta hevesen Alfonz.
- Biztos? Tiszta vörös az arcod Al. - kérdezte furcsán Ed.
- Biztos, bátyó! - válaszolta Al, egy erőltetett nevetés kíséretében.
- De, ti mért fogjátok egymás kezét? - váltott témát. Erre felkaptam a fejemet.

A nővérem és Ed egymás kezét fogták. Lenéztek a kezükre és gyorsan elengedték egymást. Az arcuk lángokban állt.

Mi történt köztük? Eliza sosem jön zavarba. Semmitől nem lehet zavarba hozni! Erre itt rejtegeti az elpirult arcát.

- Én elmentem a szobámba! - mondta a nővérem és elment a szobájába.
- Megyek beszélgetek vele egy kicsit. - azzal utána mentem.

Mikor bementem Eliza szobájába, az ágyán találtam. Felhúzott lábakkal ült és bámulta a szemben lévő falat. Úgy, tűnik Ed csinált vele valamit. Oda sétáltam az ágyához és leültem mellé. Nem szólaltam meg, ismerem a nővéremet, ha erőltettem rá a kíváncsiságomat, akkor kidob a szobából. Néhány perc múlva, Eliza felsóhajtott.

- Valami nem stimmel velem. - kezdte. Kérdőn rá néztem és vártam, hogy folytassa.
- Annyira más érzés Edward közelében lenni. Valami furcsa melegség tölti el a mellkasomat. Még zavarba is jövök! - ez az első alkalom, hogy az érzéseiről beszél Eliza.
- Szóval, ha jól értem neked tetszik Edward. - vigyorogtam rá. A nővérem elpirult és dacosan felemelte a fejét.
- Erről szó sincs! Csak más érzés vele lenni, ennyi!
- El is hinném, ha nem vörös fejjel tagadnád. - vigyorogtam továbbra is.

- Akkor Te és Al mit csináltatok? Mindketten zavarban voltatok. - fonta keresztbe a karjait.

Eszembe jutott a majd nem elcsattant csókunk Alfonzal és megint rák vörös lettem.

- Mitől lettél ennyire vörös? Al, csak nem megakart csókolni? - erre kikerekedett szemekkel néztem rá. Eliza is ledöbbent mikor leesett neki, hogy eltalálta, hogy mi történt.

- Szóval ezt zavartuk meg. A kishúgom, csak nem szerelmes? - cukkolt a nővérem.
- Hát... bevallom tényleg tetszik, de nem hiszem, hogy szerelmes lennék belé. - mondtam zavartan és elkezdtem játszani az egyik világos barna haj tincsemmel.

- Aranyosak lennétek Al-al. - mosolygott rám a nővérem. Ekkor eszembe jutott, hogy az Elric fivérek a nappaliban vannak.
- Eliza, az Elric fivérek még itt vannak a nappaliban. - mondtam neki.
- Basszus, tényleg! Gyere menjünk ki, hozzájuk. - azzal megfogta a csuklómat és kimentünk a szobából.

Majd nem bent voltunk a nappaliban, mikor meghallottuk, hogy a fiúk valamiről beszélgetnek. Eliza megállított és magával húzott a falhoz.

- Ha, jól látom tetszik neked Rose. Nincs igazam? - kérdezte Ed.
- Hát, izé... valami olyasmi. - mondta Al zavartan.
- Akkor tényleg megzavartunk valamit Elizával.
- Egyébként, bátyó. Furcsán viselkedsz Eliza közelében. Csak nem tetszik? - kérdezte Al, a hangjában hallottam, hogy mosolyog.
- Izé, hát.. nem szó sincs ilyes miről! - gondolom tiszta vörös a feje.
- Elpirultál bátyó. Szóval igazam van.
- Hogyne. - vetette oda hanyagul Ed.

Eliza ekkor döntött úgy, hogy menjünk be a nappaliba. A fiúk ijedten néztek ránk.

- Ti meg mért néztek így? - kérdezte a nővérem. Ed és Al megkönnyebbült és eldőltek a kanapén.
- Furák vagytok. - jegyeztem meg.

A srácok kínosan elnevették magukat. Majd felálltak és elénk sétáltak.

- Mi vissza megyünk a szobánkba. Van 3 napotok felkészülni a gyakorlatira. Ott lesz a Führer is, szóval nyűgözzétek le. - mosolygott ránk Edward.
- Holnap találkozunk. - köszönt el Alfonz és elmentek.

Tényleg! Mivel kéne elő állnom, hogy lenyűgözzem King Bradly-t?! Szerencse, hogy van még 3 napunk.

Elizával elmentünk aludni. Egyszerűen nem tudtam elaludni. Állandóan azon járt az agyam, hogy mit kéne csinálnom a gyakorlatin. Meg persze azon, hogy Al majd nem megcsókolt...

Itt is a rész! Remélem tetszett.🖤