Gyémánt alkimista

7.rész

Az Elric fivérek elkísérték minket az írásbeli vizsgára, sok szerencsét kívántak nekünk és megígérték, hogy az épület előtt várnak majd minket.

Be mentünk a hatalmas épületbe. Elkezdtem keresni valami út mutatót, hogy hol van az a terem, ahol írjuk a vizsgát. Sajnos sehol nem találtam ilyet, ahogy Rose sem. Elkeztünk a folyosón sétálni, mikor egy magas szőke hajú állami alkimistába nem botlotunk.

- Csak nem el tévedtek, szép hölgyeim? - kérdezte és egy fura pózba állt be.
- De, igen. - felelte a húgom.
- Megmutatná a termet, ahol az írásbeli vizsgát írják? - kérdeztem.
- Örömmel! De, maguk nem Izabella White és James White gyerekei véletlenül? - kérdezte.
- Igen. Rose White vagyok. - mosolygot Rose.
- Én pedig Eliza White. - mondtam egy fél mosollyal.
- Luis Armstrong őrnagy, hölgyeim! Öröm két olyan nagyszerű alkimista gyerekeivel találkozni, mint maguk. - mondta, már nem volt rajta a felsője és kis csillagok ragyogtak az arca körül.

- Kövesenek! - azzal elindult a folyosón, mi pedig utána. Hamarosan megállt egy ajtó előtt és felénk fordult.

- Itt fogják írni a vizsgát. Remélem még találkozunk. - búcsúzott.
- Mi is! - mosolyogtam.
- Sok szerencsét! - azzal el ment.

Az ajtóhoz fordultam és be nyitottam, majd a húgommal együtt be sétáltam. A fenti asztalok egyikéhez ültem le, Rose pedig eggyel arrébb tőlem, mivel nem ülhetünk egymás mellett. Végig néztem a termen, csak mi vagyunk itt lányok. Voltak velünk egy korúak, a többiek egy kicsit idősebbek. Ahogy figyeltem a termet, az előttem ülő srác hátra fordult, örömömre. Rá néztem, úgy egy évvel lehet nálam idősebb, gesztenye barna haj, sötét kék szemek.

- Mit keres itt egy ilyen szépség, mint te? - kérdezte egy 1000 wattos mosoly kíséretében.
- Nyílván azért, hogy megírjam az írásbelit. - forgatam a szemeim.
- Egy törékeny lány, mint te azonnal meghalna, inkább lépj vissza. - javasolta. - Vagy majd én, meg védelek. - fűzte hozzá.
- Kösz, de meg tudom magam védeni. És nagyon örülnék, ha békén hagynál, vagy be tört orral akarod meg írni a vizsgát? - kérdeztem.
- Túl gyenge vagy hozzá, hogy.. - nem tudta be fejezni, mert be törtem az orrát.
- Bocs, mit is akartál mondani? Ja, igen, hogy mivel lány vagyok nem tudok ütni? - kérdeztem szarkasztikusan. A srác dühösen rám nézett és előre fordult.

- Ezt nem kellet volna. - csoválta a fejét Rose. Meg vontam a vállam és a fejemet a kezemen támasztottam.

Tudom, hogy rövid! Bocsi érte!😣😖