Bizalomjáték °Jikook° •Befejezett•

9.Fejezet~Epilógus

•10 hónap múlva•

-Jiminieeeee! Mit csinálsz ennyi ideig a fürdőben?- kiált fel Kook.
-Mindjárt kész vagyok! -igazgatom a hajamat.
-Fél órával ezelőtt is ezt mondtad. Legalább bejöhetek?
-Aigoo gyere. - megint megfésültem a hajam.
A tükörből láttam, hogy nyílik az ajtó és egy elegánsan felöltözött Jungkook lép be. A haja eltakarta a homlokát, nyakán egy alig látható arany lánc. Aranyos, nyuszi mosolya miatt az én arcomra is egy halvány mosoly kúszott. Kook mellém lépett, a derekamra tette a kezét és a tükörben nézett végig rajtam.
-Szexi vagy. -bókjától elpirultam.
-Te is az vagy.-nézek fel rá.
-Gyere.- kulcsolja össze az ujjainkat és húzni kezd az ajtó felé.

Felvettük a cipőnket.
-Akkor hova is megyünk?- kérdezem.
-Egy helyre.
-Azt gondoltam. De hova?
-Majd meglátod. Ne kíváncsiskodj!- nyom egy puszit az ajkaimra.
Kiléptünk a házból, bezártam az ajtót, majd kézen fogva sétálni kezdtünk.
A mosolyom levakarhatatlan volt, bár azt se tudtam hova megyünk, mégis mit számít ez? Na jó egy kicsit számít, de bízok Jungkook-ban. Nem hinném, hogy a vízbe akar folytani, vagy meg akar ölni. Hisz ez egy randi. Ha minden igaz...

A Naktong folyó mellett sétáltunk. Ez a gyönyörű folyó Daegun és Busanon keresztül folyik. Nagyon szeretek a partján ülni, s figyelni a vízben úszkáló koi pontyokat. No meg ha figyelmesek vagyunk, akkor ebihalakat is láthatunk, amiket Jungkook kiskorában nagyon szeretett fogdosni.

Kézen fogva sétáltunk, s gyönyörködtünk a naplementében. Hajók sorakoztak a part mentén, mindegyik kivilágítva. Mintha a randinkra készültek volna... Meseszép.
-Jungkook, jelenleg hova tartunk?- nézek a páromra.
-Meglepetés.- mosolyog sunyin.
Megint ez a válasz. Mi van ha tényleg bele dob a vízbe? Megfújt, elás egy fa tövében. Remek. Ennyit a boldog életről.
Pár perccel később megáll egy hajó előtt. Nincs kivilágítva, de az égősor rajta van. Érdekes. Mivel besötétedett, így nem nagyon látom, hogy mi van a fedélzeten. Csak halvány körvonalak rajzolódnak ki a többi hajó, a hold és a város fénye miatt.
-Megölsz?- kérdezem remegő lábakkal.
-Dehogy! Ne gondolj ilyen hülyeségekre! - végig ment a stégen, majd a végén a felment a hajóra.-Pillanat...
Nyeltem egy nagyot.
-J-J-Jungkoook...- remegek.
-Itt vagyok.- siet hozzám.-Ne félj Kincsem. -ölel magához.
Mellkasába bújtam és próbáltam megnyugodni. Amilyen elbűvölő, olyan ijesztő ez a hely. Kook összekulcsolta az ujjainkat és a stég végéhez húzott.
-Nem megyek fel a hajóra! Utálom a hajókat! Nem viszel fel oda!- tiltakozom.
-Ültél már hajón?- néz rám.
-Nem. Nem is akarok!
Elkuncogta magát. A térdhajlatom alá nyúlt és menyasszonyi pózba felvett. A pallón lépkedve, vitt fel a hajóra, mire a nyaka köré fontam a karjaimat és szorosan bújtam hozzá. Megnyomott egy gombot, mire valami zúgni kezdett.
-Ne!-sikoltok fel.- Nem írtam meg a búcsú levelmet!- nézek kétségbeesetten Kook-ra.
-Nem is kell Életem. -kuncogja el magát.
Hirtelen kigyúltak a fények és megvilágították a hajó teljes fedélzetét. Eltátott szájjal néztem körbe. Ez... Ez gyönyörű! Letett egy székre, ami előtt egy szépen megterített asztal volt.
-Jungkook.- nézek meghatottan a páromra.
-Jimin.- mosolyodik el féloldalasan.
Lehajolt hozzám és egy cuppanóst nyomott az ajkaimra.
-Honnan van ez a hajó?- kérdezem a szemeibe nézve, miután leült velem szembe.
-Apa munkatársáé. Kölcsönkértem.- mosolyog. Meggyújtotta az asztal közepén lévő gyertyát. Csak most vettem észre, hogy mind a kettőnk előtt van egy tál bulgogi. Elmosolyodtam.
-Értem.- bólintok egyet.

•2 óra múlva•

Itthon, a kanapén ülve, összebújva nézünk egy filmet. Ajkamat rágcsálom és az ujjaimat tördelem.
-Baj van?- néz rám Jungkook aggódva.
-Nincs.- mormogom.
-Biztos?- emeli fel a fejemet az államnál fogva. Fekete íriszeibe nézek, mire felbátorodom. Igen. Eljött az ideje. Most akarom.
-Biztos.- ülök az ölébe.
-Mire készülsz?- mosolyodik el.
-Jeon JeongGuk.- érintem össze az orrunkat.-
-Hm?
Felpattantam és sunyin Kook-ra vigyorogtam.
-Fent találkozunk.- futok fel a szobánkba. Hallottam, hogy Jungkook utánam szalad, mire az ajtó mögé bújtam.
-Jimin-ssi.- lép be az ajtón, így a falap eltakart. A szám elé tettem a kezem nehogy elkuncogjam magam. -Mi ez az egész?- csukja be az ajtót.
A falhoz préselődve vártam, hogy észre vegyen. Megfordult, mire megpillantott. A légzésem felgyorsult, a vérem vadul száguldozott az ereimben, és mosolyogva préselődtem jobban a falnak. Közelebb lépett.
-Jungkook-ah. -suttogom vidáman.
-Jimin-ssi. Mit tervezel?- szorít a falhoz.
-Tégy magadévá!- nézek fel rá csillogó szemekkel.
-Tessék?- kérdezi meglepetten.
-Tégy magadévá. Szeretném ha tovább jutnánk a boxerban zihálunk egymás felett szinten. -nyalom meg az ajkaimat.
Szemeiben a temérdeknyi boldogság csillogott, ami miatt szélesebb lett a mosolyom. Felkapott és óvatosan az ágyra dobott. Fölém mászva vette le a pólómat, mire én is levettem az övét. Ajkaimra hajolva, kezdett el lágyan csókolni, amit viszonoztam. Kezeim a nadrágja övével bajlódtak, majd végül győzelmet aratva, csúsztattam le róla a zavaró anyagot. Ő sem tétlenkedett. Leszedte rólam a farmerom, s keze hol oldalamat, hol combomat cirógatta. Én a hátát, karját és vállát simogattam. Egyre jobban forrósodott a levegő körülöttünk, csókunk egyre vadabb lett. Lehúzta rólam a boxeremet, mire pír kúszott fel az arcomra és a lábaimat felhúzva, takartam el magam. Jungkook a csókba mosolyogva kezdte el a combomat és a fenekemet markolászni. Halk, kéjes sóhajok hagyták el a számat, mire elvált tőlem és a nyakamat kedte csókolgatni. A túl sok inger miatt, elködösült fejjel, szedtem le róla a boxerét. Leengedtem a lábaimat, mire a kisszekrény fiókjából elő vett egy dobozt. Amíg ő azokkal az izékkek baszakodott, én a nyakát harapdáltam, szívogattam és csókolgattam. Sóhajtozva kente be az ujjait valamivel, majd szétnyitotta a lábaimat.
-Ez most kellemetlen lesz, de meg fogod szokni.- súgja a fülemben, majd megérzem magamban az első, hideg ujját. Halk sóhaj szökött ki ajkaim közül, mire belém csúsztatta a második ujját. A vállába markoltam, jelezve, hogy ez kicsit feszít. Nyakamat, mellkasomat csókolgatva lazított el, közben ollózó mozdulatokat végzett az ujjaival. A harmadik síkos, hideg ujját belém helyezve mozgatta azokat. Miután befejezte tevékenységét, kihúzta belőlem az ujjait, majd helyeszkedett egy kicsit. Bejáratomhoz illesztette magát, mire nyaka köré fontam a karjaimat és bíztatóan egymásra mosolyogtunk.
-Mehet?- súgja.
-Mehet.- csókolom meg.
Jungkook csípője lendült, s megéreztem férfiasságát magamban. Kissé feszített, mire könnyeim kicsordultak. Vállába mélyesztettem a körmeimet, jelezve a fájdalmamat.
-Hamarosan jobb lesz. Lazulj el.- lepi el forró csókokkal a nyakamat, amiket kéjes sóhajokkal díjaztam.
Miután sikerült ellazulnom, Jungkook hajába túrva sóhajtottam, hogy mozoghat. Mind a kettőnk halkan nyögdécselt, attól félve, hogy valaki meghallhat minket. Gyengéden simultunk egymáshoz és össze-vissza csókoltuk egymást.

Mindketten többet akartunk, s közelítettünk a csúcs felé.
-Gyhorsíths kérhlekh.- nyögtem Jungkooknak, akinek a szeméből sütött a boldogság, hogy ezt kimondtam. Gyorsított, s már mind a ketten izzadtak voltunk, bőrünk csattant ahogy egymáshoz értek. Egyre hangosabban és nagyobbakat nyögtünk, sóhajtoztunk, míg végül egy csodálatos érzés kerített hatalmába, majd a gyönyörtől megszabadulva élveztem a hasfalamra. Jungkook velem egy időben érte el az orgazmust, s belém élvezett. Kihúzódott belőlem, majd mellém dőlt. Kócos tincsei izzadt homlokára tapadtak, s mind a ketten ziháltunk.
-Szexi vagy.- néz rám, s arcomra simított. Felé fordulva bújtam a kezébe.
-Te is az vagy.- húzom magunkra a takarót.
-Élvezted?- mosolyodik el.
-Ez nem kérdés. Életem legszebb pillanata volt.- bújok hozzá.
-Jimin.- vált komolyra a hangja, mire felnézek rá.
-Igen?- kérdezem félve.
Hátra nyúlt és az éjjeliszekrényről levett egy dobozt. Kivett belőle valamit, majd megfogta a kezemet.
-Szeretnék kérdezi valamit.- néz a szemembe. Nyeltem egy nagyot.
-Mond nyugodtan.
A gyűrűsujjamon megéreztem valami hideg karikát, s össze kulcsolta az ujjainkat.
-Szeretném ha szorosabbra fűznénk a kapcsolatunkat. Jimin-ssi. Hozzám jönnél?
Bekönnyeztem. 
-Igen! Igen! Igen! Ezerszer is igen!- sírom el magam és magamhoz szorítottam. Megölelt és a hajamba puszilt. Sírva szorongattam, mire csak elkuncogta magát.

Mikor lenyugodtam, megkaptam tőle a legszenvedélyesebb csókot.
-Na mostmár pihenjünk.- simít az arcomra mosolyogva.
-Rendben. Jó éjt Kookie!- puszilom meg az ajkaiz.
-Jó éjt Szerelmem.- ölel meg, mire a nyakába bújtam.
Elfáradtunk mind a ketten, de boldogok vagyunk. Végre.

Vége