Bizalomjáték °Jikook° •Befejezett•

1.fejezet~Kéznyom az arcon

~~~Jimin szemszöge~~~

Reggel megint korábban keltem mint Jungkook. Egy puszit nyomtam arcára, majd kimásztam az ágyból.
A konyhában csináltam három szendvicset és az egyiket becsomagoltam, a másik kettőt egy tányérra tettem. 4:47. Még korán van felkelteni Jungkook-ot. A szobánkba mentem és felöltöztem, majd a fürdőbe mentem. Arcot és fogat mostam, majd beállítottam a hajam. Hirtelen megszólalt Kook ébresztője, mire a szobánkba mentem.
-Jó reggelt Szerelmem!- nyomok egy puszit ajkaira.
-Jó reggelt Chim!- ásít egy nagyot.
-Csináltam reggelit. Kávét kérsz?- mosolygok, s kikapcsolom az ébresztőt.
-Azt a korán kelős mindenedet!- rázza rosszallón a fejét.
-Én már csak ilyen vagyok. Na de kérsz kávét?- kuncogok.
-Majd főzök magamnak. - ül fel.
-Oké. -állok fel és a konyhába megyek. Felteszem főni a kávét, amikor Jungkook ideér.
-Mondtam, hogy én. Ne mindig te csinálj mindent!- karolja át a derekam.
-Szívesen csinálom!- nyomok egy puszit ajkaira.

Miután Kook megette a szendvicseket és megitta a kávéját, felöltözött, s a táskájába bepakolta a tanszereit.
-Nekem indulnom kell. - csókolom meg.
-Vigyázz magadra!- simít arcomra.
-Rendben Kookie! Te meg tanulj jól, reggelid a konyhában. Puszi!- lépek ki az ajtón a telefonommal és a kulcsommal a zsebemben.

Tíz perc séta múlva már oda is értem az Orchidea teázóba.
-Jó reggelt Jacks!- mosolygok a munkatársamra, aki csak ritkán van bent dolgozni.
-Szia Chim! Mi a helyzet? Szerinted ma is belédkötnek?- kérdezi a pultra könyökölve.
-Ki nem maradhat. -sóhajtok egyet.
-Na, fel a fejjel! Biztos lesznek normális vásárlók!- mosolyog féloldalasan.
-A legtöbb vendég az. Csak az a hármas banda szúr ki velem.- rántok vállat, majd felveszem a kötényt és a sapkát, amik kötelezőek.
-Olyan jól áll neked ez a satyek. - nevet fel Jackson.
-Fordítsd meg a táblát!- megyek hátra, s előre hozok egy nagy dobozt, amiben teaporok és levelek vannak.
Az ajtó fölötti csengő megszólalt, mire Jacks-el egyszerre üdvözöltük.
-Jó reggelt!
-Sziasztok. Milyen szép napunk van, nem igaz?- mosolyog a bácsi.
-Mint minden nap, az első vendégünk Yoongi. - vigyorog Jackson.
-Bácsi. -teszem hozzá.
-Ó, igaz. Elnézést. - kap a szája elé a munkatársam.
-A szokásosat kérem!- mosolyog vidáman a vendég.
-Pillanat és kész. - már csak habosítani kell és... Tökéletes! -Zöldtea japán módra, rendel.- teszem a férfi elé.
-Köszönöm. Mennyi lesz?
-1000 won. - válaszolok.
-Tessék és még egyszer köszönöm!- vigyorog Yoongi. -Tudjátok...- kortyol bele az italába. -A bácsi jelzőt nyugodtan hagyjátok el. Nem vagyok én olyan öreg.- kuncog.
-Csak 65 éves...- mormogja Jacks, mire felnevetek.
-Imádom a teátokat, nos. Nekem mennem kell. Viszont látásra! Holnap találkozunk!- int, s távozik.
-Tényleg, mi a helyzet a hercegeddel?- fordul felém Jackson, de mielőtt tudtam volna válaszolni, belépett egy újabb vendég.
-Jó Reggelt!- mosolygok kedvesen.
-Baszd meg. -morog. Jaj ne... -Leszállhatnál Jungkook-ról te hímkurva!- üvöltözik velem.
-Te meg befejezheted, mert ki leszel tiltva innen!- mordul fel Jacks.
-Ne védd ezt a szarházit!- mutat rám.
-Ha megkérhetlek akkor mondja, hogy mit szeretne és fejezze be az ócsárolásom. - mondom nyugodt hangnemben.
-Azt akarom, hogy dögölj meg!- ordibál.
Sóhajtottam egyet. Hátra mentem a dobozokhoz és remegő kézzel pakolászni kezdtem. Jackson-t kedveli, engem utál. Nagy hévvel emeltem fel egy dobozt, ami nehezebb volt, mint gondoltam, így megrándult a kezem és a földre ejtettem. Fájdalmasan felnyögtem, s a személyzeti mosdóba futottam.
-Mi történt?- hallok meg egy mély hangot mögöttem.
Ijedten fordultam meg, s szembe találom magam a férfival, aki előbb ordibált velem.
-Megfájdult a baba keze?- ragadja meg a karomat és erősen megszorítja. Fájdalmas grimaszba torzult az arcom.
-Jaj ne. Mindjárt sír!- kezd el vihogni.
-Fejezze be!- mordulok fel, mire egy nagy pofont kaptam.
-Kussolj!-sziszeg.
Még egyszer csattant egy nagyot a lapát tenyere az arcomon, majd kiviharzott a mosdóból.
-Chim?- nyit be Jacks. -De rosszul festesz. Menj haza és pihenj! Átveszem a helyed, oké?- simogatja a vállam.
-De Jackson...- motyogok.
-Jimin! Mindig túlórázol! Alig veszel ki szabadságot, neked is kijár a pihenés!- mosolyog bíztatótan.
-De...
-Nincs de! Add a kötényed és a sapkád, majd indulj haza!- nyújtja ki a kezét.
Sóhajtottam egyet és odaadtam a kért ruhákat.
-Akkor... Szia.- intek, s távozom.