Bizalomjáték °Jikook° •Befejezett•

6.fejezet~"Ne félj, itt vagyok!"

~~~Jungkook szemszöge~~~

Ebéd után a nappaliba vittem Jimin-t és filmezni kezdtünk. Én feküdtem a kanapén, ő pedig rajtam. Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy itt van a karjaimban, de bűntudatom is van, amiért nem tudtam megvédeni akkor amikor beütött a baj. Lehunyt szemekkel cirógatom hátát, közben a bűntudatomat próbálom csillapítani, reménytelenül.
-Jungkookie.-Chim édes hangjára kinyitom a szemem.
-Igen?- kúszik halvány mosoly a számra.
-Szeretlek. -suttogja vigyorogva.
-Én is szeretlek.
-Te nézted a filmet?- dönti oldalra a fejét.
-Nem nagyon.- húzom el a szám.
-Ó, nem is baj.- kúszik fentebb, így pont fejem felett lesz az övé.
-Miért?- nézek vágytól csillogó szemeibe.
-Ki akarom próbálni azt amit láttam benne.- suttogja ajkaimra.
-És mit láttál?- mosolygok.
Alsó ajkamat óvatosan megharapja, majd szívogatni kezdte. Halkan sóhajtoztam tettei miatt, mire diadalittas vigyorral folytatta. Miután megelégelte alsó ajkam kínzását, áttért a felsőre. Azt is óvatosan haraptálta egy ideig, majd szívogatta.
-Élvezted?- áll le minden cselekedetével.
-Igen. Nagyon élveztem.- nézek szemeibe.
Mellkasomba bújt és pólómba markolt.
-Chim.- simítok hátára.
-Hm?
-Át fogom hívni Namjoon-t és Taehyung-ot. Itt maradsz velem a nappaliban?
-Igen.- néz határozottan a szemebe.-Mikor hívod át őket? Fel kell készüljek lelkileg.
-Nem tudom. Olyan négy óra környékén.
-Rendben.- bólint.

Hamar eljött a négy óra, Jimin-nel a kanapén ülve várjuk, hogy megszólaljon a csengő. Chim-mel bíztatóan egymásra mosolyogtunk, mikor meghallottuk a várva várt hangot.
Felálltam és az ajtóhoz sétáltam.
-Sziasztok.- nyitom ki az ajtót.
-Szia Jungkook.- int Namjoon. Taehyung beharapott ajkakkal állt mögötte.
-Gyertek be.- a nappaliba vezettem őket. Leültem a kanapéra és Jimin-t az ölembe húztam, majd vállára tettem a fejem.
-Figyelj Jungkook.- lép előrébb Namjoon. -Tudom benne voltam és én is hibás vagyok, de rájöttem, hogy én... Én szeretnék az igaz barátotok lenni. Kiállni értetek, elfogani titeket, úgy ahogy vagytok.- sóhajt egyet a végén.
-Pff...- forgatja meg a szemét Taehyung.
-Ezt később megbeszéjük.- dőlök hátra, mire Jimin is a mellkasomnak dől.- Most arra vagyok kíváncsi, hogy Hoseok mi a tökömet tervez, tervezett és mióta szövetkezik ellenem?!
-Amióta kiderült, hogy meleg vagy.- válaszol Tae.
-És most nem tudom mit tervez, de valamit nagyon. Jobban teszitek, ha vigyáztok egymásra, mert most Jungkook, téged sem fog kímélni.-harapja be az alsó ajkát Nam.
-Remek.- kicsusszanok Jimin alól és felállok.
-Figyeljetek én szerintem elindulok.- áll elém Taehyung.
-K-K-Kook!- dadog Chim.
-Mi az?- nézek rá.
Remegő kezekkel Tae-re mutat.
-Mi..?- fordulok vissza, de Taehyung arca helyett egy pisztollyal találom magam szembe.
-Ha valaki meg mer mozdulni, akkor lelövöm Jungkook-ot!- kiált fel.
Hirtelen felhangzott egy tapsolás.
Jimin sírni kezdett.
-Ügyes vagy Tae. Nam, benned nagyot csalódtam. Bár, tudnom kellett volna, hogy te áruló leszel.- lépked elő Hoseok.
-Mit akarsz?- fordulok az újonnan érkezett személy felé, mire Taehyung felmordult.
-Egy helyben maradsz!
-És ha nem?- ragadom meg a csuklóját és kitekerem a karját. -Engedd el azt a kurva pisztolyt!- kiabálok.
-Jeon Jungkook. Milyen harcias vagy.- kuncog Hoseok.
Sikerült kitépnem az agyhalott űrlény kezéből a fegyvert.
-Pisztoly van nálam és nem félek használni!- kiabálok.
-Te ahoz túl vaj szívű vagy. Ráadásul nem két kézzel kell fogni.- gúnyolódik tovább a lófejű.
-Tudom hogyan kell egy ilyen fegyverrel bánni.- hátrálok a kanapéig.
-Aha, persze.- forgatja meg a szemét.
Odaadtam Namjoon-nak a pisztolyt, hisz ő mégis csak többet fogott ilyet. Gondolom.

Leültem Jimin mellé és az ölembe húztam, aki remegve a nyakamba bújt.
-Ne félj, itt vagyok!- simogatom a hátát.
-Jaj a kis hímkurva bőg! Hogy egyem meg a zuzáját! Esetleg tejcsike nem kell? Vagy talán a farkam jó cumisüveg helyett?- gügyög Hoseok.
-Fogd be!- kiáltok fel.
Szorosabban öleltem Chim-et, aki néma sírásba kezdett. A nyakamba fúrta a fejét és a pólómba markolt.
Taehyung arcvonásai ellágyultak. Szeméből elpárolgott a düh, helyette a szomorúság, az irigység és a szeretethiány vívott folyamatos harcot.
-Hoseok.- néz a főnökére Tae.
-Mi van?
-Mennem kell.- fut ki a házból.
-Hálátlan fasz!- kiabál utána Hoseok.
Jimin még hevesebb zokogásba kezdett. Ide-oda dőlve ringattam a zokogástól rázkódó, törékeny testét.
-Nos Jeongguk. Azt akarom hogy légy a szolgám, mint ahogy Taehyung és régebben Namjoon volt. Jimint pedig add a kezembe, hogy egy kis hímkurvát faragjak belőle, aki a fizetéséből kifizeti az adósságaimat!- vigyorog eszelősen Hoseok.
-Te egy akkora nagy balfasz vagy! -horkanok fel.
-Miért is? Nem én vagyok buzi!- fintorodik el.
-De te mondod el a tervedet! -forgatom meg a szemem.
-Tudjátok mit?- horkan fel a hívatlan vendég. -Azt mondom nektek, hogy dögöljetek meg!- sziszeg és előszed a farzsebéből egy pisztolyt.
-Na bazd meg.- motyogom elsápadva.
Kiraktam Jimint az ölemből és felálltam.
-Tedd azt le!- morgok.
-Nem!
-Tedd le!- lépek közelebb.
-Meg ne merj mozdulni!- dühösen méreget.
-És ha igen?- lépek még egyet, mire elsült a fegyver.
Ez most Namjoon vagy Hoseok volt?
Jimin felsikított. Körbe néztem. Nam kétségbeesetten nézett rám. Akkor nem ő volt.
Még egy lövés. Éles fájdalom hasít a mellkasomba. Hátra tántorodom és seggre esek.
-Jungkook!- Jimin sírva lemászik hozzám.
Lövés. Hangos puffanás.
-Jeongguk, jól vagy?- jön ide Namjoon is.
-Jólh... Vagyok.- simítok a mellkasomra.
-Vérzel!- szerelmem remegő kezekkel az arcomra simít. -Nam! Hívd a rendőröket és a mentőket!
A hangot fokozatosan tompulnak.
-Jungkook! Hallod! Kérlek! Szólalj meg! Kookie! Szerelmem! Jungkook!- rázogatja a vállam Jimin, a könnyei csillogva végigfolynak gyönyörű arcán és a pólómra potyognak, az álláról.
-Itt vagyok.- törlöm le az egyik ujjammal a könnyeit. -Nem lesz semmi baj! Jól vagyok.- érzem, hogy kezd nehezedni minden testrészem.
-Tarts ki! Tarts ki!- szipogva szorítja az arcához a kezemet. -Kérlek!
Szemeim lecsukódtak.
-Jungkook!- kiált fel zokogva, végül minden hang elnémult. Érezni sem éreztem semmit, de mégis szabadság érzetem van. jaj ne... Ugye nem haltam meg?