Bizalomjáték °Jikook° •Befejezett•

8.fejezet~Taehyung

~~~Jimin szemszöge~~~

Megint. Megint eljutottunk arra a szintre, hogy Jungkook alatt fekszem, egy szál boxerben, vér vörös fejjel. Elutasítottam. Elutasítottam azt, amire nagyon várok. Minden porcikám vágyik Jungkook-ra, de az eddigi tapasztalataim miatt borzasztóan félek. Félek, hogy olyan lesz, mint Hoseok-kal. Aki... Aki...
-Megértelek.- puszilja meg a nyakamat, majd mellém dől. Jungkook vágytól fűtött hangjától visszarázódom a gondolatmenetemből, a valóságba.
Páromra néztem aki a levegővételét próbálta rendezni.
-Ugye nem haragszol?- suttogom.
-Mi? Dehogy haragszom! Tudom, hogy fel kell rá készülnöd. Megértelek.- nyom egy apró csókot az ajkaimra. Rám mosolyog és arcomat simogatja. Hatalmas tenyerébe bújtam, s lehunyt szemekkel élveztem minden érintését.
Egy ilyen csodálatos férfi a párom. Aki megért, megóv mindentől és mindenkitől. Aki csak jót akar nekem, s ami a legfontosabb. Szeret.
Az önbizalmam egyre jobban kezd felemelkedni. Már nem úgy tekintek magamra, mint ahogy azt a szüleim belém verték. Látom a szépet magamban. Főleg mikor Jungkook mellettem van.
-Tudod mit Kookie.- nyitom ki a szemem, mire felvonja a szemöldökét, jelezve, hogy figyel. -Szeretném, ha...
-Ha?
-Ha holnap elmennénk valahova.- ülök fel. -Meg is van!- kiáltok fel boldogan. Felpattantam és Kook-ra vigyorogtam.
-Hova menjünk?- kérdezi kíváncsian.
-Majd meglátod!- kacsintok és lerohanok a konyhába.

Jungkook anyukájával csináltunk mochit. Bekaptam egyet és egy tányérra felpakoltam párat. Felvittem a páromnak, az ágyra tettem, majd a szekrény elé pattogtam.
-Szerinted Jungkookie. Mit vegyek fel dolgozni? -gondolkozom.-Olyat, ami kiemeli a seggem, vagy csak egy egyszerű farmert?
-Ma dolgozol?- kérdezi meglepetten.
-Igen. Délutános vagyok.- mosolygok rá.
-Oh... Meddig?
-Nyolcig.
-Elmegyek érted.- jelenti ki határozottan.
-Nem muszáj Életem.- kuncogok. -Na de segíts mert nem tudom mit vegyek fel!-toppantok egyet, mint egy hisztis kislány, amin Jungkook egy jót mosolyog.
-Nos asszonykám!- vigyorog. -Mik a választékok?
-Először is. Nem vagyok asszony. Másodszor. Gyere ide és nyúlj bele a szekrénybe. Nem fogom egyessével mutogatni neked, mint a lányok a barátnőjüknek egy randi előtt.- nézek durcásan a páromra.
-Értettem. Értettem.- áll fel, s mellém lépdel. Kiveszi a kék farmeremet és a pólóját. -Ezeket vedd fel.
-Rendben!- puszilom meg az orrát, majd kikapom a kezéből a ruhákat.

Gyorsan felkapkodtam magamra a kapott textileket, majd a tükörben végig néztem magamon. Kook pólója combközépig ér nekem, mert magasabb mint én, na meg izmosabb.
Hátulról megölelt és megpuszilta a nyakamat, mire elmosolyodtam. Mellkasának dőltem, s így ringatóztunk pár percig.

Boldog vagyok, mert itt van velem Jungkook. Mert szeret. Hálás vagyok neki, amiért kitart mellettem és támogat. Bízik bennem, de mégis félt mindentől.

Végül nehezen, de elengedtük egymást Jungkook-kal. Az ajtónál cipőben és kabátban álltam, miközben csókolóztunk.
-Kookie.- válok el tőle. -Mostmár tényleg mennem kéne. El fogok késni.- veszem magamhoz a kulcsaimat és a telefonom.
-Akkor majd megyek érted. Ne indulj el addig!
-Nem fogok. Szia!- puszilom meg az ajkait, majd kimegyek a házból.

Komótosan haladtam az utcákon. Igaz, kicsit szedhetném a lábaimat, de jelenleg kellemes az idő és most nagyon sok mindent kell megemésztenem.
Végre minden helyre jött... Pár évvel ezelőtt is pont ezt mondtam, erre jött Hoseok, Taehyung és Namjoon.
Érdekes... Mintha ez valami film lenne. Egy végtelen körforgású ördögi kör. Újra és újra beleesek a csapdákba, de a végén Jungkook kiment, mint a hercegnős mesékben.

Megérkeztem az Orchidea teázóhoz. Beléptem az ajtón, mire megláttam egy vidám Jackson-t.
-Szia.- megyek a pult mögé.
-Jiminie!- ölel meg mosolyogva. -Jól vagy? Minden oké? Mesélj!
Felnevettem.
-Majd a szünetben elmesélek mindent. De most foglalkozzunk az új vendégekkel.- kuncogok.
Gyorsan felvettem a kötényem és a sapkám, majd sorban, mindenkit kiszolgáltunk. Amikor nem jött egy vendég sem, elmeséltem ezt a pár napot. Figyelemmel hallgatott.

-Jó napot kívánok!- lép be egy újabb vendég. Kedvesen mosolyogva fordultam oda.
-Jó napot. Miben segíthetek?
-Hoztam neked valakit.- ül le egy asztalhoz Namjoon, mellé Taehyung.
-Ó, Nam. Nektek ma nincs suli?- megyek az asztalukhoz.
-Van, de Tae mindenképp beszélni akart veled.
-Miről?-kérdezem kíváncsian.
Az említett felállt és elém lépett.
-Chimie... Te vagdosod magad?- előkapta a telefonját és lefotózta a karomat, majd egész lényemet. -Mi van ha megmutatom ezt Jungkook-nak?- vigyorog pimaszul.
-Taehyung!- mordul rá Namjoon.
-Jó jó, bocsánat.- ül vissza. -Nem tudok egyik napról a másikra megváltozni. Főleg azok után, amiket tettem.-morog.
Sokkoltan álltam. Nem tudtam felfogni, hogy mi történt. AZ a Taehyung akar megváltozni? AZ aki oly' sok keserűséget okozott nekem? AZ aki miatt sokat sírtam éjjelente, a fürdőben, ahol Jungkook nem látta? És... Bocsánatot kért? Kim Taehyung?
-Jimin!- lengeti meg a szemem előtt a kezét Nam.
-Ne haragudj Jimin hyung. Meggondolatlan és manipulálva voltam Hoseok által.- néz rám bűnbánóan KIM TAEHYUNG!!!
Elkerekedett szemekkel meredtem rá, s az ájulás kerülgetett a hirtelen ért sokk miatt.
Namjoon maga mellé ültetett, Jackson a homlokomra tett egy vizes kendőt.
-Ez egy álom?- suttogom.
-Nem, nem az.- rázza meg a fejét Tae.
-Kook hamarosan itt lesz.- szól Nam.
Megráztam a fejem. Mi van?

Taehyung és Namjoon mindent elmagyaráztak. Közben Jungkook is megérkezett, aki a helyemre ült, engem pedig az ölébe húzott. A párom mellkasának dőlve hallgattam a két férfit. Le vagyok sokkolva. Teljes mértékben, alig tudom felfogni, hogy mi folyik körülöttem. Talán... Mostmár tényleg helyre jön minden?

-Min gondolkozol ennyire Drágám?- simít a derekamra Jungkook.
-Ja öhm... Semmin. -rázom meg a fejem.
-Igazad volt Nam.- néz a megszólítottra Taehyung. -Amint kiszabadultam Hoseok karmai közül, máris érzem milyen jó ha valakiket boldognak látok. Remélem megbocsájtotok nekem.- pillant ránk félve.
-Én mindenképp.- bólintok.
-Ha Jimin is akkor én is.- teszi Jungkook a vállamra a fejét.
Taehyung-nak felcsillant a szeme. Most vettem észre milyen szép barna szemei vannak. És milyen jól áll neki a mosolygás!