Bizalomjáték °Jikook° •Befejezett•

4.fejezet~Félelem és fájdalom. Együtt a legrosszabb

Órákon csak Jimin-re tudtam gondolni. Félek, hogy baja esik, de ha nem engedem el, akkor azt fogja hinni, hogy nem bízok benne. Nem mesél a munkahelyi dolgokról csak annyit mond, hogy rendesek a vendégek. Tudom, hogy történik valami, mert látszik rajta mennyire gondterhelt, de nem mond semmit. Aggódom érte. Egyre többet szomorú és egyre többet rejtegeti a karját. Remélem nem vagdossa magát... Elméletileg Jimin-nek hamarabb haza kell érnie, hisz csak beszélgetnek és isznak valmit. Gyakorlatilag meg ki tudja?
-Hé Kook.- böki meg a hátam Hobi.
-Hm?
-Jimin-nek mi a kedvenc sütije?
-A mochi.- válaszolok és újra a tanárnak szentelem a figyelmem.
-Az tényleg finom.- kuncog haverom.

Órák után haza mentem. Nyomtam egy csókot szerelmem ajkára és átöltözve mentem dolgozni. Rendezgettem a horgokat és a pecabotokat.
-Jó napot! Csontikért jöttem. Meg egy kevés gilisztáért.- lép be egy férfi.
-Rendben.- mosolyodom el és elveszem a lárváknak való dobozkát, majd megtöltöttem az izgő-mozgó állatokkal. Egy másik dobozba földet tettem és gilisztákat. -Ennyi lesz?
-Igen.- bólint a vendég.
-5400 won.- teszem a dobozokra a tetejét és a férfi elé tolom.
-Itt van, köszönöm. Viszont látásra!- int, s kilép a boltból.

~~~Jimin szemszöge~~~

Hoseok nagyon kedves és vicces. Nem is tudom mitől féltem.
-És Chimie, szerinted Kook megkéri a kezed?- mosolyog rám.
-Hát... Nem tudom. Egyre kevesebb dolgot mondok el neki és félek, hogy amiatt hagyna el.- mesélek.
-Értem. -bólogat.
-Amúgy eleinte féltem, hogy azért hívsz el, hogy bánthass.- kijelentésemen féloldalasan elvigyorodott.
-Chimie. Téged nem lehet bántani, olyan aranyos vagy.- szemében valami megcsillant, mire kicsit lesokkoltam. Lehet félnem kéne...
-Öhm... Már két órája itt vagyunk. Hogy elszaladt az idő, nemde?- nevetek kínosan.
-De.- bólogat.
-Sz-szerintem én megyek.- indulnék el, ha Hosoek nem rántana vissza.
-Maradsz.- sziszeg.
Nyeltem egy nagyot.
-E-engedj e-el.- hangom megremeg, ahogy a testem is.
-Mi van ha nem? Sikítozni fogsz mint egy kislány?- vigyorog eszelősen.
Megharaptam az orrát, mire egy pillanatra enyhült szorítása, de hamar észhez tért és erősen kifordította a kezem.
-Fogd be vagy fájdalmasabban csinálom!- rángat ki az épületből.
Kár volt nem félnem...

~~~Jungkook szemszöge~~~

Munka után körmöt rágva rohantam haza. Jimin sehol. Nyugi, lehet hogy még beszélgetnek, hisz négy óra van. Csengettek, mire az ajtóhoz léptem.
-Készen állsz?- vigyorodik el Tae amint ajtót nyitok nekik.
-Most értél haza?- kérdezi Nam.
-Igen. Gyertek be, gyors leszek.- futok fel a szobánkba.
-Jimin?
-Reményeim szerint még Hobi-val van.- sóhajtok egyet és átöltözök.
-Hogy hogy elengedted Hoseok-kal?- jön utánam Namjoon.
-Jimin mondogatta, hogy kijár nekem a kikapcsolódás és hogy ő el lesz Hobi-val, mert nem lehet olyan vészes ember, ha azt meséltem róla milyen életvidám.- túrok hajamba.
-Induljunk.- mosolyog Tae.

Beültünk Taehyung kocsijába és elindultunk. Egy bárnál szálltunk ki és egyből a pulthoz mentünk.
-Félek, hogy baja esik.- sóhajtok egyet.
-Jimin-nek?- kérdezi Namjoon.
-Igen.
-Hoseok egy rendes srác. Vigyáz rá.- legyint a fiatalabb hyung-om.
-Tudtad, hogy drogozik?- Taehyung fejbe vágta Nam-ot.
-Hogy mi?- kiáltok fel.
-Remek.- horkan fel Tae.
-Várj! Hoseok drogozik. Jimin vele van. Csak ők ketten. Valószínűleg egy elhagyatott kávézóban. Ti pedig azért akartatok elhozni ide, hogy Hoseok bánthassa Chim-et?- üvöltöm az utolsó mondatot.
-Nyugi Kook. Mi sem tudjuk mit akar vele tenni Hobi. Annyit mondott, hogy tereljük el a figyelmed.- ránt vállat Namjoon, mire Tae még egyet sóz a tarkójára.
-Te idióta! - forgatja meg a szemét a Taehyung.
-Vigyetek haza. MOST!