Love Without Fear (Stray Kids)

1. A találkozás

Történetünk főhősnője,a 16 éves Kriszti már egy éve egyedül van,ugyanis két barátnője Réka és Eszter ki mentek koreába mert 2 koreai srác lett a barátjuk.De ez már egy másik történet..
Szóval Kriszti azóta egyedül tengeti a napjait a gimiben,egy másik barátnőjével,Lilivel.Megnehezíti az életét még az is,hogy az iskolában el kell viselnie a folytonos piszkálódásokat és bántásokat.Az egyetlen menedéke Stray Kids együttes volt,mert mikor az ő zenéiket hallgatta mindig jobb kedvre derült és elfelejtette a rossz dolgokat.Ebben a bandában volt a biasa,Hyunjin.Ő volt az egyetlen fiú akit szeretett.Mindig az ő képeit nézegette és róla áradozott a barátnőjének is.Nem véletlen,hogy amikor kiderült hogy Magyarországon is lesz egy koncertjük,az volt az első hogy lebeszélte a szüleivel hogy el akar oda menni.Már csak egy probléma volt..Hogy nem tudta hogy kivel menjen és abban sem volt biztos,hogy majd a barátnője beleegyezik.Így történt,hogy hétfőn a suliban félve odament Lilihez.

Kriszti szemszöge

-Szeretnék valamit kérni ami számomra nagyon fontos lenne.-kulcsoltam össze a kezem és kiskutya tekintettel néztem rá-Mi lenne az?-figyelt gyanúsan Lili.-mindent elmeséltem neki és elmondtam hogy ha most eljön velem,akkor cserébe bármit kérhet.
-Hát..oké.De akkor egy hétig te írod meg a matek házim-kacsintott egyet és nevetett
-De..nemár..én kicsit egyszerűbb dologra gondoltam-vakartam meg idegesen a fejemet.
-Nyugi csak vicceltem.Tudod,hogy szívesen eljövök veled bárhova csak ne otthon kelljen ülnöm.-karolt át.
-Olyan jó hogy te itt vagy nekem.-bújtam oda hozzá.
~

A koncertig tűkön ülve számoltam a napokat amíg végre eljött az idő és már az izgalom miatt 6-kor fölkeltem.Egész nap azon járt az eszem,hogy végre élőben is találkozhatok a bandával és láthatom Hyunjint is. A koncert előtt barna hajamat egy copfba fogtam és besütöttem a végét göndör tincsekké.Zöld szememnek pedig elég volt egy kis szempillaspirál,mivel úgysem vagyok az a nagy sminkelős fajta.Egy órával előtte már gyomor idegem is volt,mikor végre megérkeztünk.
Rengeteg ember sorakozott ott és a színpadon már a bemondó beszélt..

Hyunjin szemszöge

Mint mindig,ma sem volt kedvem fölkelni.Pedig egy órával hamarabb állítottam be az ébresztőmet.De még ígyis csak arra sikerült kinyitnom a szememet,hogy Changbin rajtam fekszik.Próbáltam valami nyüszítő hangot kiadni,hogy szálljon le rólam mert mindjárt megfulladok,de csak levegőt fújtam ki és semmi hang nem jött.Így hát ledúrtam magamról,ezzel együtt le is gurult a földre,de nem törődve vele sóhajtottam még egy nagyot a párnámba aztán felálltam.

-(Changbin):Hé ezt mért kellett?-mondta nyűgös hangon aztán hozzám dobott egy párnát.
-Rajtam feküdtél és nem volt kedvem pont ma alattad elhalálozni.-dobtam vissza és kimentem a konyhába.

Odakint éppen koala (Bangchan) csinálta a reggelit,amíg a kis maknae(I.N) és Han tévéztek.
-Hol vannak a többiek?-fordultam oda Bangchanhoz.
-Minho már hamarabb elment,hogy gyakoroljon a mai fellépésünkre a többiek pedig még alszanak.
-(Felix):Már nem mindenki.-ült le kómás fejjel Felix,a tv-ző tagok mellé.
-Fölkeltsem a többieket?-vigyorogtam huncutul Bangra.
-(Bangchan):Felőlem oké.Úgyis mindjárt kész a reggeli.

Bementem Woojin és Seungmin szobájába és rájuk ugrottam.
-(Seungmin):Nee!Hagyj!Éppen arról álmodtam,hogy egy hónap szabadságunk van és azt csinálok,amit csak akarok.
-Hát az nem most lesz,mivel ma is koncertünk lesz.-borzoltam meg a fejét,majd újra ráugrottam a még alvó Woojinre,aki végre már adott valami életjelet,vagyis élettelen jelet,mivel nyögött egyet.
-(Woojin):Aljas betolakodó!Pont te aki a legtöbbet alszik,nem hagysz minket egy kicsit szundítani!
-Hát..igazságtalan az élet!-nevettem,majd kimentem a már reggeliző csapathoz.Nem sokkal később,már mindenki kint volt és el is indultunk még bemelegíteni a koncertre.

Gyorsan eljött a délután,és igaz,hogy már több hónapja csináljuk ezt a srácokkal,de bevallom még mindig ideges vagyok a fellépések előtt.
Mikor bemondták,hogy most mi következünk,még gyorsan megigazítottam a hajamat,majd mentem a többiek után.
Elsőnek az I am you-t énekeltük,utána meg következett a Voices.
És akkor....akkor megláttam az első sorban egy nagyon szép lányt.Látszódott hogy nagy rajongónk lehet,mert fejből tudta a dalok szövegét.Barna haja alól gyönyörű zöld szeme csak úgy világított.Édesen mosolygott,majd amikor ránéztem,elpirulva átvitte a tekintetét a többi tagra.Ha nem ilyen helyzetben találkozunk én tuti hogy fölfaltam volna.😏-nyaltam meg a szám.

De miken is gondolkodok...most az éneklésre kell koncentrálnom.-zökkentettem ki magamat a fantáziálgatásomból és folytattam a koreográfiát a többiekkel.

Kriszti szemszöge

-Azt hiszem csak képzelődtem.Vagy tényleg engem nézett Hyunjin?! Mindegy is.A lényeg hogy itt lehetek és hallgathatom a kedvenc együttesem élőben is és el sem hiszem!Ez életem legjobb napja!

Miután végig énekelték az összes dalukat és meghajoltak mintha rám kacsintott volna Jinnie.De az tuti nem lehet!Biztos van valami modell barátnője!Meg különben is , ha nincs is barátnője akkor mért pont én jönnék be neki?!-elterelve a gondolataimat inkább elmentem a büfébe,venni magamnak valamit inni mert már eléggé elfáradt a hangszálam a sok énekléstől.

Hehe.legalább átérzem hogy milyen lehet az idoloknak folyton énekelni...

Akinek tetszett az első rész az voteolja és minden kritikát elfogadok.Ha sok mindenkinek tetszik ez a sztori akkor sűrűbben hozom majd a részeket.
Addig is jó őszi szünetet kívánok mindenkinek!