Love Without Fear (Stray Kids)

8.A remény hal meg utoljára

Sziasztok bogaraim!😂Csak annyit szeretnék mondani,hogy mostantól,ha Hyunjin szemszögéből írok akkor ilyen kis csillaggal is fogom jelezni⭐.Ha pedig Kriszti szemszögéből akkor napraforgóval🌻.
Ez így dizájnosabban néz ki.😏

Na jó olvasást mindenkinek!💙

Elkezdtünk csak úgy céltalanul sétálgatni a városban.Elmélázva figyeltem az embereket,akik mind siettek valahova.A legtöbbjük valószínűleg a munkahelyére ment.Volt olyan aki normális tempóban sétált,mint mi és volt olyan aki a kutyáját sétáltatta.Voltak még szerelmes párok is a virágzó cseresznye fákkal teli parkokban ülve és kisgyerekek akik a családjuk körül futkároztak.
Ennyi ember és mindannyian tartanak valahová.Mindenkinek megvan a maga élete.
Mindenki siet...és talán nincs is idejük elgondolkodni az életükön.Vagy azon,hogy lehet,hogy ha most nem töltenek több időt a szeretteikkel akkor talán máskor már nem is tehetik.

A gondolat menetemből az előttem sétáló anyuka,aki telefonált és a kislánya zökkentett ki.
Ugyanis a kicsi egy labdát pattogtatott maga mellett,ijesztően közel az úttesthez,közben egy koreai mondókát szavalt.
Rossz előérzetem lett.

Ránéztem Hyunra és megszorítottam a karját.Furcsa tekintettel nézett vissza rám, amikor hirtelen egy éles autó dudálást hallottunk.
Jinie odakapta a fejét és mikor meglátta hogy a kislány labdája az út közepére esett és a pici utána futott,odarohant hozzá.
Az anyuka kezéből kiesett a telefon és rémülten bámulta őket.
Az autó sebesen száguldott előre és folyamatosan nyomta a dudát.
Hyunjin pont fölkapta a gyereket,amikor odaért a jármű.
A lány mosolyogva figyelte a dolgot ami végezni fog velük.
Hogy is ijedhetett volna meg..Hiszen még csak 4 éves lehetett.Nem tudta mi az a halál.Vagy hogy veszélyes az út szélén labdázni.
-Autó!-mutatott a gépjárműre mikor úgy 3 méterre lehetett tőlük.
Hyunjin a testével védte a gyereket.
Az utolsó pillanatban hangos csikorgással lefékezett és sikerült megállnia a sofőrnek.
Jinie hosszú lábaival átugrált az úton és csak akkor rakta le a kölyköt,mikor már biztonságban tudta.
Az édesanyja jó szorosan magához ölelte a gyerkőcöt és egy csomó meghajlással fejezte ki háláját.Jinie viszont csak legyintett hogy nem kell hálálkodni,hiszen ilyen helyzetben bárkit megmentett volna.

Mikor elmentek, a srác mosolyogva lépkedett vissza hozzám.
-Egy hős vagy!-figyeltem meghatódottan és egy kicsit a szemem is könnyezett.
-Ugyan már!-mosolygott.-Ha lehetőségem van rá,akkor bárkit megmentenék a haláltól!
-Viszont ezt most meg kell ünnepelnünk!-néztem rá egy sunyi mosollyal.
-Igen?Hogyan?-hajolt közelebb az arcomhoz kajánul vigyorogva.
-Nem így!-mondtam zavartan.Próbáltam nem figyelni a hevesen dobogó szívemre az ajkait látva.
-Hát hogy?-távolodott el s némi csalódottságot fedeztem fel tekintetében.
-Van a közelben fagyi árus?
-Igen.A Hongdae utcában.Ott egy csomó minden van.Zenészek,kávézók,éttermek.
-Akkor gyerünk oda!-csillant fel a szemem.
-Oké.
-Merre kell menni?-néztem körbe izgatottan.
-Egyenesen és az utca végén balra.

⭐ Hyunjin szemszöge ⭐

A lány elkezdett húzni előre.
Mikor megelégelte,hogy nem megyek olyan gyorsan,mint ő megfordult és karba tette a kezét.
-Kapj el ha tudsz!-kinyújtotta a nyelvét és elkezdett futni.
-Hé!-kiáltottam utána de csak nevetve szaladt tovább.
Utána iramodtam én is,de gyorsabb volt.
Mikor odaértem a Hongdae utcába,lihegve leültem Kriszti mellé.
-Na mi van nagypapa?-vigyorgott gúnyosan
-Jól van naa!-löktem meg a vállát-A kondim jó,mert folyton táncolok,de futni nem szoktam!
-Mhmm...-röhögött tovább.
-Kinevetsz?Igen?Te akartad!-felálltam és odamentem a fagyi árushoz.Vettem egy adag csoki fagyit majd belenyomtam a csaj arcába.
Hangos kacagásba kezdtem mert csupa fagyi lett a képe és úgy nézett ki mint egy hóember.Csak barnában.
-Ez mire volt jó?-durcás fejet vágott.
Végig húztam az ujjam az arcán,aztán lenyaltam az édességet.
-Most már mondhatom azt,hogy ennivaló vagy!
Ennél a mondatomnál nem bírta tovább és ő is elkezdett nevetni.
-Olyan bolond vagy!-lökdösött.
-Ez igaz..-elgondolkodó fejet vágtam-Tisztára megbolondítasz!