Love Without Fear (Stray Kids)

2. Valaki

Elmentem inni valamit,hogy megpihentessem a hangszálaim.Ezután vissza mentem a VIP részre,ahol egy kis szobában egy asztal sor mögött ül a banda és aláírásokat,valamint fotókat osztogatnak.

Én tulajdonképpen rajongtam értük,de azért nem vagyok az a fajta aki elájul ha megfoghatja egy tag kezét,szóval nyugodtan leültem és várakoztam amíg sorra kerülhetek.Kb.már két órája ülhettem ott,amikor végre kiürült a terem és én voltam az utolsó bent.

Odasétáltam az első emberhez és már adta is az aláírást.Mindenkivel csináltattam egy fotót és még a telefontokomra is írtak.Már éppen az utolsó taghoz mentem,aki Hyunjin volt,amikor megcsörrent a mobilom.Idegesen a hajamba túrtam és fölvettem.

-(Lili):Kriszti hol a fenébe vagy már?Mindenhol kerestelek,de nem találtalak!Ki mentem még a buszmegállóba is és ott se voltál!
-Öö..én most éppen..éppen aláírást gyűjtök a bandától.-néztem egy kínos mosollyal a tagokra,mert rám kell várniuk.

-(Lili):Mi van?Ahj basszus...most jött a busz és ez az utolsó járat!Hogy fogsz hazajutni?Nekem most mennem kell,mert megölnek a szüleim ha lekésem!-nyomta ki a telefont.
-Miii??Nemáár!-kiálltottam egy kicsit túlzottan is hangosan és idegesen a fejemhez kaptam a kezem.A srácok csak furcsa tekintettel néztek rám,mivel nem értettek az egészből semmit.

-(Hyunjin)/angolul/:Mi a baj?
-Hát...ööhm..nem tudok sehogy sem hazajutni.-húztam a szám.-a fiúk csak bámultak engem,majd elkezdtek valamit koreaiul beszélni.
-(Bangchan)/angolul/:És milyen messze laksz?
-Hát..nem olyan messze. 20 kilóméter kb.-ismét beszéltek valamit amiből nem értettem semmit,majd eléggé meglepődtem, mert Hyunjin fölállt,megfogta a kezem és kihúzott a parkolóba.

-Ez meg mi volt?-néztem ilyedten Jinniere.
-(Hyunjin):Azt mondták a többiek,hogy mivel úgyis vége a koncertnek és mi kocsival jöttünk,ezért vigyelek haza.-nézett egy féloldalas mosollyal,majd beült a volánhoz.Beültem mellé és kicsit feszülten bekapcsoltam az övemet.

-(Hyungjin):Ne aggódj,nem foglak megenni.Legalábbis még nem.-mondta megnyomva a "még"-et,majd kacsintott egyet.
-Hehe..-kezdtem el birizgálni az ujjam és a sötét utcára pillantottam.
-(Hyunjin):Nyugi csak ugratlak-nevette el magát és beindította az autót.

Az út elég csöndesen telt,azon kívül hogy néha-néha kérdezett valami jelentéktelen dolgot a mellettem ülő srác,mint például:Hogyan érezted magad a koncerten? vagy Milyen régóta rajongsz a bandáért?
Én meg a nagy zavaromban,hogy a biasom mellett ülhetek egy autóban és beszélhetek vele és még haza is visz és csak 10 cm van köztünk!!!Úristeeen!el sem hiszeem még most sem!- egyszóval elkalandoztam.Úgy hogy észre se vettem hogy már megérkeztünk és még mindig mosolygó fejjel bambultam ki az ablakon ,ezért Hyunjinnek kellett fölébresztenie ebből a 10 perces (ami kb.csak 2 percnek tűnt😑)álomból.

Zavartan dadogtam valamit ,hogy:
Azt hiszem én momost bemegyek-álltam volna föl ,de valami visszarántott.Pontosabban valaki.Méghozzá a csuklómnál fogva.
-Nem kapok semmi jutalmat amiért elhoztalak?-biggyesztette le alsó ajkát Jinnie.
-Mi..mire gondolsz?-vakartam meg idegesen a tarkóm.
-Hmm...egy puszi megteszi.-mutatott az arcára és cukin rámvigyorgott.

Hyunjin szemszöge

Egész úton meg se szólalt a lány és már nagyon kezdett zavarni a tény,hogy éppen hazafele viszem és lehet hogy többet nem is fogom látni.

Próbáltam megtörni a csendet de ezt is elbuktam,mert nem igazán akart normálisan válaszolni.Bár nem is tudom hogy mit várok tőle...hiszen biztos nagyon zavarban lehet attól hogy mellettem ül.

Így hát beletörődtem ,hogy csöndben fogjuk eltölteni az utat.Egy kis idő múlva,meg érkeztünk és már ki is akart szállni,de nem ússza meg ilyen könnyen.Visszarántottam és kértem egy váltságdíjat a fuvarért cserébe.

Puha ajkai olyan lágyan érintették a bőrömet,mintha éppen egy hópihe szállt volna az arcomra....
Ezután ismét föl egyenesedett,és már elindult,de még utána kiabáltam.
-Hogy hívnak?
-Kriszti-mosolygott szelíden és eltűnt az ajtó mögött.

Azt hiszem én megbolondultam...