Love Without Fear (Stray Kids)

4. Sors

Hyunjin szemszöge

Szélsebeséggel lerohanok a lépcsőn,amikor megérzem az általam áhított mennyei étel illatát.Vagyis a palacsintáét amit éppen Know sütöget.

-Hol az adagom?-kérdezem türelmetlenül
-Nyugi,mindjárt kész vagyok és akkor együtt eszünk a többiekkel.
-De borzasztóan ééheees vagyook!-mondom vékony hangon,ám ekkor lépnek be a konyhába a többiek is.
-Mit eszünk?-jön közelebb Seungmin is az illatot megérezve.
-Palacsintát-vág el közöttünk Know és lerakja az asztalra.

(20 perccel később)

-Áh,ez jól esett.- rakta a kezét a hasára I.N.
-(Felix)Majdnem olyan jó palacsintát csinálsz mint a barátnőm-veregeti meg a vállát elismerően Knownak.
-(Bang Chan)Tényleg!Ha már a barátnőnél tartunk. Jinnie,mi van azzal a csajjal akit a Magyarországi koncertünk után hazavittél?-sandít egy féloldalas mosollyal rám.

-Hát..ö..öhm mi lenne?-vakarom meg idegesen a tarkóm.
-(Woojin)Na, ne csináld!Mind tudjuk hogy bejött neked!Miután visszajöttél csak róla tudtál beszélni.-mindenki vigyorogva rám szegezte a tekintetét.

-Nem mindegy?Még ha be is jött volna,úgyse fogom többé látni!
-(Han)Na és mért vagy ebben olyan biztos?
-Mivel nagyon messzire lakik.
-(Changbin)Attól még megeshet,hogy találkoztok.Az élet kiszámíthatatlan.-rámkacsint.
_(Bang Chan)És valljuk be,elég jó csaj volt.-erre mindenki elnevette magát.

-Nem tudtok ti semmit!-állok föl durcásan-Emlékeztek,hogy mi történt,amikor legutóbb össze akartatok hozni valakivel?-erre mindenki elcsendesült-Na pont ezért!Szeretném ha legalább ebbe az egy dologba nem szólnátok bele!Köszönöm!-majd elmentem az asztaltól,megfogtam a pulcsimat és kibaktattam az épületből.

Lehet hogy kicsit túlzásba vittem a dolgot,de nem szeretném még egyszer átélni azt amit az előző barátnőm okozott nekem.

Elmentem egy kicsit kiszellőztetni a fejem.Sokáig csak sétáltam a városban,majd a legközelebbi park felé vettem az irányt.

Kriszti szemszöge

Amikor fölkelek,bemegyek a fürdőszobába.Belenézek a tükörbe és (az egész esti sírás miatt)fáradt fejem megmosom.
Megfésülködök és fölveszem a ruhát amit még tegnap kaptam a nagyiéktól.
Amikor lemegyek kissé túl boldogan is fogadnak.

-Jó reggelt!-vigyorog rám a mamám.-Hogy aludtál?
-Jól.Köszönöm.-nézek rá furcsán.

Nem értem hogy miért hiszik azt,hogy most hogy 8 év után újra találkozunk majd úgy fogok viselkedni,mintha végig mellettem lettek volna.

Lerakta elém a reggelimet és megvárta míg elkezdek enni,majd belevágott a hosszú mondókájába.

-Úgy döntöttünk,hogy amíg nálunk vagy,addig ide fogunk járatni egy koreai iskolába,hogy ne maradj le a tanulással.

-Ez nagyszerű!-vigyorgok,majd mikor nem néznek oda elkezdem forgatni a szemeimet.

-De nem akármilyen suliba mész.Hogy könnyebben be tudj illeszkedni,abba az iskolába küldünk,ahol táncolni is megtanulsz.Oda nagyon kedves gyerekek járnak,erről a papád is tud biztosítani,mivel ő is ott dolgozik.

-Hát oké,de mikortól kéne mennem?

-Holnaptól.-simogatja meg a fejem.

Na jó.Ez kezd egyre ilyesztőbb lenni.

-Már az egyen ruhádat is beszereztük és majd együtt fogsz tanulni valamelyik osztálytársaddal,hogy megértsd az anyagot.

-Öhm..köszönöm?Azthiszem?

-Semmiség bogaram.Ha már itt vagy ennyi szívességgel tartozunk neked.

-És még többel is.-mormogom az orrom alá,nehogy meghallják.

-Mit mondtál?

-Csak azt,hogy finom lett a reggeli-majd beviszem konyhába a tányéromat.

-Örülök neki.Akkor holnap is én csinálom a kajádat.-mosolyog rám.

-Rendben.Nem baj ha én most vissza megyek a szobámba?

-Dehogyis!Pihenj csak!Holnap sok feladat vár majd rád az új suliban!

🌼🌼🌼

Egész nap csak olvastam,meg zenét hallgattam.Majd amikor meguntam a sok fekvést,résnyire kinyitottam az ajtómat és kikukucskáltam rajta.A nagyszüleim a szobájukban voltak elfoglalva a gépüknél,így lehetőségem akadt rá,hogy kilopózzak és elmenjek egy kicsit körülnézni az új környezetemben.

Egész szép hely ez a Dél-Korea-gondoltam,majd bementem egy parkba.

Gyönyörű,rószaszín virágokban pompáztak a fák és sok kisgyerek futkározott mellettem.Szerelmes párokat is lehetett látni,bár ezt nem csodálom,hiszen tiszta randihelynek is megfelelt ez a látvány.

Leültem egy padra és elkezdtem zenét hallgatni.A következő dal az "I am You" volt és eszembe jutott Hyunjin.

Kissé mélabúsan bámultam tovább a kézenfogva sétáló párokat,hiszen tudtam,hogy nekem erre nekem nem lesz lehetőségem,mivel eléggé elérhetetlen személyt szeretek.

Gondolkodtam még egy ideig,amikor egyszer csak egy nagyon ismerősnek tűnő alak sétált el mellettem,ugyanolyan szomorkás arckifejezéssel,mint amit még én vágtam úgy 2 perce.

Néztem ahogy távolodik,majd amikor összeraktam a darabokat,hogy ki volt az,hirtelen elkezdtem futni utána.

-Hyunjin!-kiabáltam,és már majdnem ott voltam mögötte,de hirtelen megbuktam egy kőben és elestem.
-Jól vagy?-hallom a már ismerős mély hangot.Erős kezével fölsegített és most már ő is ledöbbenve bámult engem.

Hali emberek!Itt volna az új rész.Úgy látszik most hamarabb megszállt az ihlet! ^^

És ismét kaptok egy aranyos képet Hyunjinről,hogy ti is együtt rajongjatok velem.😊

Ahww!!*-*
Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?😍