Changing the future - Vkook [ Completed ]

10. J-JUNGKOOK !?

Choi és Wong abban a másodpercben kinyitották az ajtót nem számítva arra, hogy Taehyung egy hatalmas lökéssel feldönti mindkettőjüket.
Majd teljesen erejéből futásnak indul.

„Ezért a szart is kiverem belőled!"

Hallotta maga mögött, hogy Choiék utánna indultak.

Taehyung egyenesen a kijárat felé indult azonban Choi az egyik szobán átvágva elé került.

„Bevagy szorítva kisegér." Nevet fel Choi.

Taehyung gyorsan irányt váltva fut el Choi elől ügyelve arra, hogy a szeme sarkában lévő Wong se lássa meg merre fut.

Egy hosszú folyosón végig futva két választás maradt az ebédlő, és a könyvtár.

„Az ebédlőben van fegyver, de nyílt terep lehetetlen elbújni."

Gyorsan döntve fut tovább egyenesen a könyvtár leghátsó részébe oda ahol pár órája bujkált.

Remélve, hogy megtud ott bújni, majd kifutni ebből az egész rémálómból.
Épphogy befutott ugyanoda ahol volt Choi és Wong is megérkeztek.

„Keresem itt, te meg nézd meg az ebédlőben."

„Ha megtalálod me öld meg!"

„Felfogtam Choi."

A könyvtár egy hatalmas terem volt melyben középen egy hosszú folyosó két oldalt pedig hatalmas könyvesszekrények helyezkedtek.
Taehyung a bal oldali legutolsó könyvesszekrény mögé bújva fülelte Wong, és Choi beszélgetését.

Choi épp elment volna amikor Taehyung egy óvatlan mozdulattal belérúgott a könyvbe amelyet olvasott.

Gyorsan felvéve a könyvet szorította magához reménykedve, hogy nem hallották meg.

Pár perc néma csend után Taehyung egy halvány sóhajt elengedett amikor egy erős kéz hirtelen felkapta.

„Áhhh!!"

„Megvagy!" Mosolyodik el Choiy majd elcipelte Taehyungot a szobájáig ledobva az ágyra.

„Az mi a franc a kezedben?" vette észre Wong a könyvet.

Elvéve a könyvet amely a fiú kezében maradt nyitja ki, majd hangosan felnevet.

„Ilyen faszság jutott az eszedbe?"

„Mi van benne?" Kérdi Choi.

„Gyerek mese, Egy varázslat amellyel képes vagy időt utazni.„

„Háh, és mégis hogy képzelted? Vissza mész a múltba, és megmentet a barátaid? Nevetséges, de Wong hé legyünk kedvesek, hogyan tudnánk vissza juttatni téged a múltba?" Nevet gúnyosan Choi.

Taehyung pedig halk sírásba kezd.

Ohh annyi, hogy a kristály darabjait a kezedbe véve elmondod, hogy Road ad praeterita, mialatt arra az időre, és helyre gondolsz ahova akarsz menni."

„Reálisam hangzik nem?" Nevet Wong.

„Tudod még mi hangzik reálisan? Az, hogy addig baszlak ameddig meg nem bírsz mozdulni." Tép Choi Taehyung hajába aki sírva dől el az ágyon.

A fiatalabbat Wong a nyakánál fogva felemeli majd a falhoz vágja teli erőből.
A falról leesik a festmény Taehyung pedig az ágy végébe esik vérző fejjel.
A fiú fejétől a hátáig erős fájdalom vezet végig.

A kék hajú fiú az íriszeit felvezeti az előbb takarásban lévő széfre melyben ott fénylik egy smaragd medál.

Choi elkezd közelíteni a fiúhoz mialatt a nadrágja övét szedi le.
Wong elismételve ugyanezt.
Taehyung utolsó utáni esély reményében nyúl be a széfbe.
A kezébe véve a medált lehunyva a szemeit szólal fel hangosan eltörve a kezében a smaragd medált.

„December 5. Jungkook Road ad praeterita!"
Pár másodperc várakozás után Taehyung hangos nevetésre kinyitja a szemeit.

„Nem hiszem el, hogy tényleg megpróbáltad." Nevet Choi.

Taehyung szeméből egy apró könnycsepp lefolyik.

„Még én sem hittem benne, hogy működni fooOOO..."

Az ágy egy hirtelen mozdulattal beszakadt helyesbítve olyan érzés volt Taehyung számára majd egyik pillanatról a másikra zuhanni kezdett.

Összeszorítva szemeit zuhant majd egy nagy csapódással 'földet' ért.

Viszont amikor kinyitotta a szemeit nem számított arra, hogy két értetlen szempár nézzen vissza rá.

„J-JUNGKOOK!?"

______________
Hello bello
Remélem nem lett annyira "gyerekes" ez az időutazás és tetszett ez a rész.🥺