ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴀsᴢᴇxᴜᴀʟɪs ғɪᴜ

|| 5 || reményteljes

Éreztem az enyhe változást magamon. Olyan szinten elöntötte a gondolataimat Taehyung, hogy nem bírtam másra gondolni. Az ő arca lebegett szemeim előtt, az ő szavai játszódtak le a fejemben újra és újra. Megunhatatlan volt számomra. Túlságosan odáig voltam érte, ahhoz, hogy egykönnyen elmúljon a naiv remény.

Az pedig, hogy tegnap közölte velem mennyi esélyem van csak mégtöbb örömöt okozott.
Aztán jött Yoongi, és a képembe röhögött.

— Te hülye vagy Jongkuuk — szerencsére most nem a folyosón voltunk, hanem az iskola előtt így tudott méghangosabban nevetni.

— Milyen Jongkuuk? Hogy lehet így mondani a nevemet... — forgatom meg szemeim. — meg mit röhögsz ezen? Mire értette volna azt, hogy "nagyon sok"?

— Mitudomén — hadarja el.

— Nagyon jó barát vagy Yoongi, ásd el magadat.

— Max, ha Jimin is jön velem — vigyorodik el, én pedig szívem szerint leütném valamivel. Kár, hogy idősebb nálam.

— Idióta vénember — teszem mellkasom elé kezeimet, így egy sértődött óvodásnak nézek ki.

— Milyen vénember te kölyök? Olyan fiatal vagyok még, majd ha az öregek otthonába leszek, utána mondj ilyet — csap egyet a fejemre.

— Fhu Yoongi! — kiáltok fel, és végre idér Jimin is.

— Miről beszélgettek? — kérdezi egy vidám mosollyal, majd Yoongi mögé állva kezdi a menta tincseket simogatni.

— Nem hiszed el, de a kölyöknek elkezdődött a szerelmi élete — mondja Yoongi, én pedig értetlenül bámulok rá. — Taehyung azt mondta neki, hogy van esélye nála.

— Azta, Jungkook biztos nem bánod ezt az aszexuális dolgot? — teszi fel a kérdést Jimin, de én még mindig csak Yoongit bámulom dühösen.

— Most mivan? — szólal meg a gondolataim jelenlegi főhőse, mire mégidegesebben nézek rá.

— Oh, nem is tudom! Nekem előbb azt kezdted el dumálni, hogy Taehyungnál nincs esélyem!

— Én ilyet nem mondtam — neveti el magát, és nem is figyelve rám átöleli Jimint.

— Léptem — jelentem ki sértődötten, és a táskámat felkapva indulok be az épületbe.

Egy idő után már furcsállom, hogy nem szakad le a hátam a táskám súlyától, és meg is állok egy pillanatra, hogy megnézem mit tettem be. Kihúzva a cipzárt megpillantom a teljesen üres iskolatáskámat. Márcsak nevetek az egészen és optimista szemlélettel örülök annak, hogy legalább kipakoltam tegnap a cuccaimat.

— Szia, mi olyan vicces? — csapódik mellém Taehyung, nekem pedig eddig tartott a nevetésem. Nem tudok nem végignézni rajta, amit egy percig sem bánok meg. Annyira aranyosan néz ki, mint minden egyes nap. Egy babakék ing van rajta, ami miatt a barna haja világosabbnak hat.

— Hát, csak annyi, hogy nem hoztam magammal semmit — nézek fel rá kissé félénken és kezdek meglepődni magamon.

— Az hogy sikerült? — kuncog fel, mire többen is érdeklődve néznek ránk a folyosón, de jelenleg pont nem érdekel senki, ugyanis a gondolataim őrzője rohadtul mellettem sétál!

— Kicsit szétszórt vagyok — mosolyodok el halványan.

— Amúgy még mindig nem beszélgettünk arról az aszexuális barátodról, ha egyik délután ráérsz szívesen válaszolok pár kérdésre.

— Mindennap ráérek — válaszolok talán túl gyorsan, de annyira örülnék neki, ha sulin kívül is láthatnám.

— Jólvan, majd beszélünk.

Vagy fél óráig tudnék utána bámulni, de egy idő után már ténylegesen eltűnik szemeim elől.
Egy nagy sóhaj kíséretében megyek be az idióta osztályomba, majd egy gúnyos vigyorral nézek Jisungra, aki már rögtön oda is jön hozzám.

— Na, látom egyre jobban elvagytok.

— Kuss legyen — nézek rá idegesen, annyira idegesítő.

— Kibírod majd a kis Taehyung mellett, tudod az ilyen aszexuális gecik nem nyújtanak sok mindent.

— Fogd be a pofád te kis...

— Ezt fogod mondani egy idő után Taehyungnak is?

Ezután öntött el a mérhetetlen düh, senki nem sértegetheti ezt a csodás fiút. Az öklöm tökéletesen illett ennek a baromnak az arcába.

~~~~~~~~~~~~
Ciao!
Remélem tetszett nektek!
Nagyon szeretlek titeket!
🖤