ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴀsᴢᴇxᴜᴀʟɪs ғɪᴜ

|| 10 || indulj végleg

Úgy hiszem mindketten zarban vagyunk, mégsem kapjuk el egymásról a tekintetünket. Lehet, hogy csak nézni szeretnénk a másikat és nem gondolkozni azon, mit miért teszünk.

Taehyung szeme csillogott és látom rajta, hogy bizonytalan. Kiváncsi vagyok megbánta-e az apró puszit, amit az arcomon hagyott, ami miatt hevesen dobog a szívem.

Talán valakinek ez kevés lenne, de számomra már ez is többet jelent bárminél. Egy lenyűgöző kezdet lenne számunkra, bár az élet úgyis mindig kicseszik velem, szóval miért is lenne bármikor "tökéletes" valami. 

Elsírta magát. Másodszor látom így.

Zokogni.

Szenvedni.

Úgy érzem miattam sír.

A hátát szeretném simogatni és apró kis semmiségeket suttogni a fülébe, mégsem teszek semmit. Gyáva vagyok és csak állok előtte mereven. Nem szólalok, vagy mozdulok meg. Csak nézem őt. Hiába kiáltja azt minden porcikám, hogy öleljem át és kérdezzem meg, hogy minden rendben van-e valahogyan nem jön össze.

— Fáj — motyogja, és könnyes, barna szemeivel bámul rám. Jelenleg olyan érzés kerít hatalmába, mintha a lelkemig látna és mindenkinél jobban ismerne. Lehet még saját magamnál is jobban.

— Fáj? — kérdezek vissza és végre kissé észheztérek. Óvatosan közelebb lépek hozzá, és ha akarnám se tudnám levenni szemeimet a sírástól nedves arcáról.

— Igen. Itt... — fogja meg a kezemet hirtelenjében, és szívéhez teszi. Olyan hevesen dobog, mint az enyém. — ...belül.

— Segíteni akarok — kissé döbbenten néz rám, de úgy érzem nem hiszi el, ezért máshogyan mondom inkább. — segíteni fogok! — jelentem ki és újra egy kisebb sokkot látok rajta. Szerintem soha nem mondtak még ilyet neki. Én viszont szeretném megmenteni. Ha kell saját magamtól.

— Olyan mintha több éve ismernélek... — mondja és kezemet elengedve lép hátrébb.

— Szerintem is olyan.

— Furcsa, de egyben jó, hogy itt vagy — válaszolja és a sírás ellenére egy apró kis mosollyal ajándékoz meg.

— Itt is leszek. Taehyung, aggódom érted. Elmondod miért sírsz? — kérdezem. Őszinte akarok lenni vele és szeretném, ha ő is ezt tenné.

— Szimplán csak gyengeség. Nehezen bírom a bántó dolgokat. És túlérzékeny vagyok.

— Az érzékenység soha nem baj. A bántó dolgok, pedig csak zavaró tényezők. Felesleges rájuk figyelni.

— Könnyű ezt mondani. Nehezebb megvalósítani. Jungkook, ha mindennap hallod a sok rossz szót, egy idő után elhiszed és tudod, hogy igaz az összes. — már nem mosolyog, sőt, semmit nem látok rajta. Üressé teszik a gondolatai.

— Miért téged bántanak?

— Más vagyok — emeli fel kezeit lemondóan, majd vissza is engedi teste mellé — aszexuális vagyok. A korosztályom ezt nem képes megérteni, se elfogadni.

— Miért lettél aszexuális?

— Jungkook, nem én válaszottam ezt magamnak. Egyszerűen csak nem érdekel a nemi kontaktus senkivel sem.

— Nem is szeretnél... párkapcsolatot? — kérdezek rá félve. Ez a válasz nagyban meghatározza a kapcsolatunkat.

— Szeretnék — hajtja le a fejét. — ugyanolyan ember vagyok, mint mindenki. Miért nem lehet ezt felfogni. Én is szeretve akarok lenni, érted? Nem vagyok nyomorult, mint ahogyan a többiek mondják.

— Nem vagy az, nem vagy az — ismétlem meg szavaimat, amiket teljes mértékben komolyan gondolok.

— A XXI. században miért nem lehet elfogadni ezt? Hazudnom kellene önmagamnak és szenvednem azért, hogy szeressenek? — élesedik ki mély hangja és minden egyes kérdés és mondat örökre az emlékezembe ivodik. Erre voltam kiváncsi. Arra, hogy mi játszódik le Taehyungban.

— Ne tedd azt. Én elfogadlak. Az aszexualitás nem bűn.

— A bűn teljesen más — közelebb lép hozzám újra — köszönöm, hogy meghallgattál, de én most hazamegyek. Kicsit sok volt ez nekem.

— Hazakísérhetlek? — szólok hozzá, mire csak vállat von. — mesélj még, tudni akarok mindent.

— Nem vagyok olyan érdekes. Csak mindenki felfújja az aszexualitást. Én nem a szeretet ellen vagyok, hanem csak nem kívánok egy embert sem. Senkit. Én csak egyetlen társra vágyom, aki egy barát is egyben.

— Szerintem nincs ezzel semmi baj. Bár én nem vagyok aszexuális, de én is egy emberre vágyom jelenleg — nézek rá jelentőségteljesen.

XXXXXXXX
sziasztok
XXXXXXXX

ebben a részben végre rátértem jobban az aszexuális témára, olyan bolodog vagyok, hogy végre belerakhattam belőle többet!

ha kérdésetek van a könyvről, vagy rólam (bármilyen kérdés lehet :3) akkor kommentben válaszolok mindenkinek ^~^

KÖSZÖNÖM 💛