ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴀsᴢᴇxᴜᴀʟɪs ғɪᴜ

|| 11 || titkok

Most az egyszer boldoggá tett a tény, miszerint Taehyung messze lakik a sulitól és miattam lekéste a buszát. Így tudtunk kettesben sétálni, én pedig csak hallgatni akartam mély és kellemes hangját. Bármit mondhatott volna nekem, úgyis figyelek rá. Benne valahogy minden érdekesnek hat számomra.

— Nem kellett rájönnöm arra, hogy aszexuális vagyok — kezd bele egy újabb történet mesélésébe. Már egy fél órája hallgatom a néha igencsak megrázó dolgokat az életéről, mégsem tudom megunni. Soha nem is szeretném abbahagyni.

— Ezt hogy érted?

— Csak érzed, hogy nálad nem fog működni — von vállat, majd egy sóhaj kíséretében veszi kezébe táskáját. Lehet, hogy nehéz? Nem is gondolkozva tovább elveszem tőle, majd immáron én cipelem.
— Nem kellett volna — mosolyodik el szégyenlősen és úgy hiszem megtaláltam a gyenge pontomat. Ezzel a mosollyal bármire meg tudna kérni én megcsinálnám.

Egy idő után megállt egy utcában, majd felém fordulva elköszönt. Legnagyobb bánatomra ezt csak szavakkal tette, bár nem akarom elsietni a dolgot, mégis titkon vágyom Taehyung bárminemű érintésére. Ezt mondjuk nem vallanám be neki, de nincs itt az ideje annak, hogy őszinte legyek vele teljes mértékben.

Elindultam egyenesen és hátrafordultam, hátha megtudom melyik házba megy be. Nem akarom zaklatni csak szimpla kíváncsiság.

Taehyung alakja viszont nem tűnt el egyik ajtó mögött sem. Helyette a fiú gyors léptekkel rohanni kezdett és a látókörömön belül meg sem állt...

*****

Visszatértem az iskolába és tudtam, hogy hatalmas leszidásban lesz részen, ugyanis kihagytam 3 órát. Azt meg nem mondhatom indoknak, hogy Taehyung fontosabb volt az undorító tripla biológia helyett.

— Yoongi — kapom el a menta hajút, aki amint hozzáérek egy hatalmasat csap a kezemre. — aztarohadt... — sziszenek fel. — normális vagy?

— Néztem egy filmet és azt mondták, hogy a hirtelen érintés szar dolog.

— És ezért le kell ütni az embereket?

— Nem — von vállat és mintha semmi sem történt volna elindult valamerre én meg utána.

— Állj már meg — fogom meg a vállait, de ő újra csak rácsap a kezemre. — fejezd már be!

— Bocs Jungkook, de nagyon röhejes arcot vágsz — röhög fel.

— Örülök neked, de segítened kellene.

— Hmm — gondolkozik el. — van köze Jiminhez? — megrázom a fejemet. — akkor nem. — indul el újra én pedig sóhajtva hagyom elmenni.

Hasznosan akartam tölteni a szünet hátralevő idejét, így minden bátorságomat összeszedve indultam el Taehyung osztálya felé. Volt indokom bemenni hozzájuk, szólni szerettem volna, hogy a fiú hamarabb elment.

A belépésem után csak egy pár tekintet csatlakozott az enyémhez, majd nem is szántak rám nagyobb figyelmet. Minah fancsali arccal bámult inkább mindenfelé, bár egyszer rám is vetett egy futó pillantást.
Jobban is jár így, mintha egyfolytában bámulna, hiszen nem felejtettem el, hogy szét akart választani Yoongiékat. Szánalmas egy próbálkozás lett volna, Jimin túl tökéletes Yoongihoz, ők nem fognak szakítani az egyszer biztos.

— Rossz osztály? — hallok meg mögöttem egy női hangot, én pedig megrázom a fejemet.

— Csak szólni akartam, hogy Taehyung hazament — mondom, de a lány és még páran akik hallották a beszélgetést kuncogni kezdenek. Értetlen fejjel nézek rájuk.

— Édes szívem, az a srác már vagy 3 éve egyfolytában elmegy ilyekor — áll fel egy magas, sötétbarna hajú lány, majd mellém lép és megfogja a vállam — te komolyan nem tudsz semmit?

— Nem igazán — válaszolom, de mindenki lenézően viselkedik. Hogy bírja ezeket Taehyung? Borzasztó egy osztály lehet.

— Azért az első csókját, majd vedd el tőle. Ennyi öröme legyen már annak a szerencsétlennek — kiált előre egy fiú, akit azt hiszem Yutanak hívnak. Miután Minhyun is megérkezik a többiekhez úgy döntök jobb lenne nekem a békesség, tehát kilépek a teremből és előszeretettel hagyom ott őket. Ennyi bőven elég volt belőlük.

Az egész osztálya azt állítja, hogy három éve egyfolytában elmegy ilyekor. Nekem viszont csak annyit mondott, hogy rosszul van. Egyre jobban félek és aggódók miatta, túl sok a kimondatlan szó közöttünk.

Mi az igazság, Taehyung?

Próbáltam újra optimista lenni és nem agyalni egyelőre feleslegesen, ugyse kapok választ a kérdéseimre.
Habár egy jó dolog is kiderült...

Valamiért teljesen elvette az eszemet a tény, hogy még ártatlan csókolozás terén. Én akarok az első lenni nála. Nem is, inkább úgy mondom, hogy én leszek az első.

^^^^^^
Húha.

Újra elbizonytalanodtam://

Visszaolvastam ezt a részt és próbáltam már pár napja változtatni rajta, de ez lett a végleges változat.
Nem meglepő, de nagyon nem vagyok vele megelégedve.

A következő részt jobban fogom megírni, ígérem.
❤️

Nektek viszont köszönöm a támogatást és sok kedves szót, mindig boldoggá tesztek ^~^

(Cicááám)