ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴀsᴢᴇxᴜᴀʟɪs ғɪᴜ

|| 6 || reményvesztett

Elterjedt a híre az egésznek. Meglepően gyorsan. Másnap már mindenki tudta, hogy miattam van Jisung arcán egy elég szép folt. Egy percig sem bántam ezt az egészet. Megérdemelte, ugyanis semmi köze Taehyunghoz és nem fogom hagyni, hogy sértegesse.

Reméltem, hogy így Taehyung figyelmét is felkelthetem, bár nem ez volt a fő célom, viszont örülnék annak, ha észrevenne, minél hamarabb.

Habár ez teljesen visszafelé sült el, ugyanis az idősebb felém sem nézett egész nap, alig találkoztam vele, de akkor is teljesen hidegen hagytam őt. Kissé rosszulesett a jelenleg érte hevesen dobogó szívemmek, de naivan azt hittem, hogy csak rossz napja van.

Aztán a második napon sem nézett felém.

A harmadikon sem.

Eltelt egy hét én pedig kezdtem egyre rosszabbul érezni magamat, miatta.

Legbelül tudtam, hogy a Jisung arcát érintő ütésem miatt nem áll velem szóba. Biztosan utálja az erőszakot, én pedig kezdem magamat utálni.

Taehyung túlságosan jól befolyásolja az embert és fogvatartja. Ha nem is mindenkit, de engem biztosan.

— JK... — kezd bele Jimin, aki éppen a hátamon csüng, mert nem akart gyalog iskolába jönni. Yoongi pedig "beteget jelentett", ami nála a két napi alvásmaratont jelenti.

— Hm?

— Milyen depisnek lenni?

— Honnan tudjam? — kérdezek vissza megint. Jimin csak elkezdi a hajamat birizgálni, mire sóhajtok egyet.

— Nem Yoongi vagyok!

— Nyugi, észrevettem. Mivel mosod te a hajadat?

— Ne sértegess, vagy leteszlek.

— Befogtam — öleli át a nyakamat én pedig kezdem úgy érezni, hogy meg akar fojtani. — visszatérve a depis dologra, mostanában az vagy.

— Nem, tiszta happy vagyok. Tudod optimista életmód meg ilyenek!

— Jaja, tudom. Galambok meg béke. Te ennek az ellentéte vagy — válaszolja.

— Nem igaz. Szeretem a galambokat.

— Rohadtul. Tegnap felrúgtál egyet, amikor jöttünk hazafelé.

— Véletlen lehetett — reagálom le mondandóját.

— Hát persze... — jelenti ki gúnyosan. — Taehyung miatt vagy ilyen?

— Miért, szerinted? A tegnapi galamb miatt? — forgatom meg szemeim, bár tudom, hogy nem látja.

— Komolyan JK, beszélj vele.

— Nem merek, egy szerencsétlenség vagyok — teszem le véglegesen a szőkét, és amint a lába biztonságosan földet ér elindulok az iskolába, egyedül.

Sokszor gondolkoztam azon, hogy milyen lehetne Taehyung barátjának lenni. Mennyire szerencsés volnék. Egy ilyen fiúhoz bármikor közelednék, ezer örömmel. Csak sajnálatos módon egy gyáva ember vagyok, ha róla van szó. Nem tudom mi lenne a tökéletes számunkra, mármint, hogyan menjek oda hozzá? Mit mondjak neki?
Nem vagyok egy spontán ember, soha nem is leszek az. A változás pedig nem az én specialitásom.

Tennem kellett valamit, így Taehyung osztálya elé mentem és az első onnan kijövő embert el is kaptam. Tudom, hogy borzasztóan rossz megoldás, de más emberekkel sokkal könnyebben elbeszélgetek.

— Hé, Minah — szólok az idősebb lányhoz, mire egy fintorral az arcán bámul rám.

— Te, itt?

— Nem mindegy most? — kérdezek vissza, és a karját óvatosan megragadva húzom egy kicsit távolabb. Annál kínosabb nem lehetne, minthogy Taehyung meglásson minket, vagy halljon valamit ebből a beszélgetésből.

— Mit akarsz Jeon? — dől neki a lány a falnak.

— Taehyungról szeretnék többet tudni.

— Nyomozósdit játszol?

— Vedd már komolyan, könyörgöm — szólok rá, mit sem törődve a korkülönbséggel.

— Legyen, de ennek ára van.

— Mond — nézek rá, ő pedig habozás nélkül válaszol, mintha erre a lehetőségre várt volna.

— Hozz össze Min Yoongival.

Hangosan felnevettem a kijelentésre.

— Remélem csak viccelsz — nevetek tovább, de a lány dühösen bámul rám. Egy perc után leesik nekem is, hogy teljesen komolyan gondolta.
— Nulla esélyed nála.

— Azt nem hiszem — vigyorodik el. — Yoonginak csak kell egy kis löket és tudni fogja, hogy mellettem jobb helye lesz.

— Mocskos ribanc — mondom, majd teljes nyugodtsággal hagyom ott a francba. Ennyit nem ér az a pár információ, amikről akár hazudhatna is. Yoongi meg olyan szinten imádja és szereti Jimint, hogy ennek a lánynak soha nem lesz esélye.

Én is így akarok szeretni valakit.
Bár nagyon jól tudom kit.

<~~~~~~~[]~~~~~~~>

Azta!
Maga a rész pont 600 szó, szép kerek szám legalább.

Örülök, hogy elolvastad a részt, és nagyon szépen köszönöm a sok pozitív véleményt is ^-^

Eszméletlen kedvesek vagytok, és annyira jó érzés olvasni a sok pozitív visszajelzést, imádlak titeket nagyon! *—*