ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴀsᴢᴇxᴜᴀʟɪs ғɪᴜ

|| 21 || élet | vége |

A tanárnő hamar elengedett minket. A kezdetleges düh átváltott nála a Taehyung iránt érzett empátiává. Megpróbáltam érdeklődni a fiúnál milyen tanár is volt ő, de semmit sem mondott róla. Inkább hagytam a dolgot. Ugyse ez a legfontosabb dolgunk jelenleg.

Végül azt mondta az idősebb, hogy mi most szépen elindulunk a saját osztályunk felé és beülünk az ötödik óra utolsó felére. Hát ebből természetesen semmi nem valósult meg.
Végül Taehyung megvárta míg elsétál a tanárnő és rögtön elkezdett beszélni, arról mit is akar most pontosan csinálni.

— Tehát. Most meg kellene keresnünk Jimint, ugyanis Yoongi jelenleg egy osztályteremben rohad, de ismerjük a szőkét nagyon érzékeny, szóval valahol el van bújva. — vázolja fel az én gondolataimat is. Ugyanezek mentek át a fejemen, és bár én pontosan tudom hol lehet Jimin, tetszik, hogy Taehyung hasonlóan látja a dolgokat, mint én.

— Jimin a suli mögött van. A sportpálya mellett — mondom hirtelen, miközben Taehyung nagy hévvel már meg is indult valamerre, engem persze maga után hurcolva. — ebben nagyjából biztos vagyok. Mindig oda ment ki. Ha boldog akkor is, ha szomorú akkor meg főleg,

— Akkor odamegyünk. — indul meg mostmár a jó irányba.

*****

A szőke tényleg ott volt, és ijesztően látszott rajta, hogy mennyire feszült és szomorú. Jimin túlérzékeny típus eleve, így sokkal nehezebb megbirkóznia az ilyen esetekkel.
Bár itt Yoongiról van szó, aki bármennyire is egy mocskos galambgyilkos, de Jimin lelkitársa.

— Taehyung — suttogom a fülébe, ugyanis túl nagy a csend, ahhoz, hogy Jimin ne halljon mindent, amit mondunk. — ez a ti dolgotok. Beszéld meg vele csak te.

— Így gondolod? — bizonytalanodik el a fiú, mire mosolyogva bólintok. Biztató mosoly volt az, és valószínű be is vált, mert Taehyung viszonozta. — igazad lehet. Azt hiszem ezek után le tudom zárni ezt az egészet. Nem tudom Yoongi mit miért csinált, de már nem is érdekel. De Jiminnek meg kell tudni mit tett velem. Az életemmel.

— Egyetértek, mint mindig. — Taehyung már épp indulna a szőke felé, de gyengéden visszahúzom, amin eléggé meg is lepődik. Csak a kezét szorongatom, de próbálok minél lazább lenni.

— Khm. Majd utána azért beszélünk mi is?

— Hogy érted? — kérdez vissza.

— Kettőnkről.

Lehajtott fejjel mosolyodik el, amit igencsak jó jelnek veszek.
Se szó, se beszéd elindul Jiminhez, de valamiért már nem aggódók miatta. Nem fog visszautasítani. A mosolyával ezt közölte velem.

*****

Miután Taehyung és Jimin hosszú ölelését végignéztem, már nagyon vártam, hogy megtegyük Taehyunggal a hosszú beszélgetést, ami végül elég rövidre sikerült.

Jimin felém tekintett, és tudtam, hogy megértett mindent Yoongival kapcsolatban. Innentől már az ő döntése, hogy mit fog tenni. Bár amilyen erős a kapcsolatuk, Jimin egy idő után biztosan megbocsát Yoonginak. Amit én nem is bánok. Hiszen ettől még nem fog változni semmi, viszont mi Taehyunggal soha többet nem szeretnénk Yoongi közelébe lenni.

— Na szia — lép elém a szerelmem, és aranyos mosolya megmelengeti a szívemet.

— Szia — köszönök vissza kuncogva, és rögtön a kezéhez érek.

— Mit kell még megbeszélnünk? Szerintem egyértelmű, hogy mi lesz... — mondja Taehyung, én pedig aprót bólintok.

— Én csak annyit akarok mondani, hogy miattad meg fogok változni és szeretné-

— Jungkook, csak maradj csöndben te butus — nevet fel tisztán Taehyung, majd ő csókol meg engem.

Őszintén. Elfogadva engem.

V É G E

2 0 1 8' 1 2 . 2 7 .

———————————

Sziasztok

Ha tovább mentek elolvashatjátok az utószót...:(