Fekete És Fehér

1.rész

Másodikos vagyok. A nevem Kenta Gend. A suli lúzere. Igen én vagyok a láthatatlan egy senki. Már megszoktam,hogy hozzám se szól egy ember se. Szerelmes is csak életemben egyszer voltam. Koleszben laktam,most is épp onnan indulok az iskolába. Beérve egy srácnak mentem neki, felnéztem fekete haja és méregzöld szeme volt. Lenézett rám és elbambult. Csak nézet én meg őt. Aztán én arrébb mentem egy boccsal. Ő meg vakargatta a fejét és utánam nézet. Tudom ki ő és persze mindenki,Cemeron. Menő,gazdag család,hírnév könnyű így élni. Az első órák könnyen teltek és gyorsan aztán indultam volna ki a suliból mikor valaki elém állt.
- Kenta!- Cemeron állt előttem- Tudnál segíteni a matekban mert dogát írunk és nem értem. Azt hallottam te jó vagy benne mikor érsz rá?
- Öm... hát nekem mindegy amikor neked jó mert én ráérek.- honnan tudja egyáltalán a nevem?
- Ma? Mondjuk nálatok?- mosolygott.
- Japánban?- motyogom. - Vagy a koli megteszi?
El kerekedett a szeme.
- Te komolyan Japán vagy? De jó én azt hittem itt laksz Londonban. De jó a koli.- indult el és húzott a kocsija felé. Szememet forgatva ültem be a fekete Mazdába.
Odaérve felvezettem a szobámba.
- Nem sok időm van,mert megyek edzeni.-motyogtam unottan.
- Oksi elkísérlek.
- Miért is?- húztam fel a szemöldököm.
- Csak úgy. - mosolyogva ült az ágyamon. Idegesít.

Jött velem és nézte ahogy szaltóztam és mindent. Felálltam a gerendára.
- Ott mit csinálsz?- jött közelebb.
- Szaltó!- ahogy kimondtam már kezdtem is.
Tátot szájjal nézett. - A suli focicsapat kapitánya egy nyomi csávót bámul. Milyen érdekes nem?
Vigyorogtam fent ő meg mérgesen morgott.
Nevetve folytattam.

Cemeron:
Nem akarom levenni róla a szemem. Az izmai átlátszanak a fehér pólón. Bámulatos az egyensúlya.
A szaltója után csak bámultam. Iszonyat tehetséges és mégis nyominak tartja mindenki,sajnos én is ide tartoztam. Ezeknek felét se tudnám megcsinálni. Vonzást érzek iránta mióta megláttam. Fehér haja és ragyogó kék szeme ami már világít, bal orrcimpájában egy kis karika van. A nevetése olyan édes,bár nem is olyan pici mert egy fej sincs köztünk. Miken merengek és mért bámulom meg mért vagyok vele mikor egy bomba csajjal lenne randim már fél órája. Ijedten ugrottam egyet.
- Már jó ideje így bámulsz előre minden oké?- hajolt elém.
- Ja.. aham igen!- pattantam fel, arcom bevörösödött a közelségétől.
- Hát jó.- megint nevetett.
- Mindig ilyen sokat nevetsz? - mosolyodtam el ma sokat nevetett mikor nem szoktam látni nevetni. Lefagyott. Majd kis pír jelent meg az arcán.
- Nem gyakran.
Ki indultunk én hazakísértem. Elköszöntem és indult be mikor eszembe jutott valami.
- Kenta!- elkaptam a csuklóját. Értetlenül nézet rám. - Egyszer elmehetek veled Japánba?
Fel nevetett.
- Persze.- meghajolt előttem majd bement. Csak néztem utána. Hazáig rohantam. Eszembe jutót a telom,amit előkotortam a táskám aljáról. Millió SMS-t kaptam és persze hívást.
Amy: Itt vártalak már fél órája merre vagy?
Amy: Merre vagy kezd elegem lenni!!!
Amy: Holnap kinyírlak ha nem jössz!
Amy: Vedd már fel azt a szart!
Amy: Hol vagy már?!
Amy: Tudod mit rohadj meg!!
Amy: Két órát vártam rád te szemét!
És ezt követte pár szitkozódás még na meg vagy tíz hívás. Nevetve dőltem hátra az ágyamon.
Én: Bocsi Amy mással voltam el is felejtettek.
Amy: Akkor holnap ráérsz?
Én: Bocs Baby,de sajnos foglalt vagyok húz sorszámot.😘
Amy: Rohadj meg Cemeron!
Ezután megnéztem ki írt még.
Zen: Na milyen volt a csaj haver?
Én: El se mentem.😂
Zen: Mi?? Felhívlak!
És már hívott is. Elmeséltem mindent neki és azt mondta támogat mindenben.