Fekete És Fehér

4.rész

Eljött a bál és elhatároztam bocsánatot kérek Kentától. Mivel karácsony is lesz vettem neki egy gyűrűt. Gondoltam ez jó lesz,vagyis remélem.
Már javában ment a buli mikor beértem. Zen egy szőke csajjal táncolt. Kenta pedig egy kis barnával. Leültem és vártam sok csaj felkért,de mondtam várok valakit. Kezem most is bekötve volt mivel a fájdalmam minden nap kínzott és így vezettem le. Szemem karikás orrom bekötve. Borzalmasan nézhettem ki,de még így is zavartam el őket. Végre ráhagyták a táncot és Kenta a WC felé ment. Felálltam és utána mentem. Vártam rá az ajtó előtt. Végre kijött és én elkaptam a kezét. Értetlenül fordult hátra,mikor meglátott furcsa arcot vágót mintha örülne,de undorodna is tőlem.
- Mit akarsz? - rántotta volna el a kezét,de magamhoz rántatom. Hiányzott,de iszonyatosan.
- Beszéljünk kérlek!- öleltem magamhoz.
- Nem akarok veled beszélni! Nem kell,hogy megint bánts!- elhúzódott tőlem. Könnyek gyűltek a szemembe. Nem sírhatok!
- Csak hallgass meg kérlek!- ordítottam el magam.
- Jó. Van rá egy perced.- megfogtam és behúztam egy kis terembe. Bezártam az ajtót.
Csak álltam és néztem olyan jól állt neki az az öltöny. Megköszörültem a torkom.
- Sajnálom csak nagyon ideges voltam. Nem gondoltam komolyan semmit. Nagyon szeretlek nem akarlak elveszteni! Minden hülyeség volt és iszonyatosan bánom. Üss meg csak kérlek bocsáss meg nekem azért amit tettem.- az ablakon besütött a fény. Megfogta fájó kezem. Lassan letekerte friss kötésem. Vérzett alatta a seb ahogy levette. Nagyot nyeltem ahogy elkezdte tanulmányozni.
- Mióta csinálod?- fel se nézet róla.
- A veszekedésünk óta.
- Értem.- elengedte kezem és a többi sebem kezdte tanulmányozni. Szívem majd kiesett. Meglátta könnyes szemem.
- Szeretnél még valamit?- érzéstelenül nézte újra kezem. Elvettem tőle és elővettem a dobozt.
- Igen. Az lenne a kérdésem megbocsájtasz e idióta fejemnek?- kinyitottam a dobozt benne a sima aranygyűrű csillogott. Elakadt a lélegzete.
Kaptam a lehetőségen és ujjára húztam,ha akarja,ha nem. Dermedten nézte miközben eleredt a könnye.
- Mért voltál ideges?- motyogta a gyűrűt nézve. Nem tudtam mit mondjak. Odahajoltam hozzá és felemeltem állát. Nyeltem egy nagyot.
- Mert rohadt irigy vagyok mindenki,aki csak rád néz nemhogy felhív.- meglepetten nézet rám. Közelebb hajoltam ő csak meredt a szemembe. Majd összeért már ajkunk,amikor számba motyogót.
- Én nem vagyok meleg.- majd ajkát az enyémhez nyomta. Megszűnt még a világ is. Még közelebb húztam magamhoz. Csak úgy faltuk egymást. Mint egy csodálatos álom. Levegő hiánya miatt elváltunk.
- Szeretlek Kenta!- magamhoz öleltem.
- Cam?
- Igen?
- Mi lesz most? Most,hogy megkaptál?
- Gondolom megtartalak örökké?- mosolyogva adtam puszit a fejére.
- Hiányoztál többet ne hagy el!- bújt nyakamba.
- Kenta ezzel múltkor is kis bajom volt.- nyögtem mire nyakamba kuncogott. Megörit ez a srác!