Fekete És Fehér

10.rész

Lassan nyílt ki az ajtó. Úgy csináltam mintha aludnék. Nem akartam senkivel sem beszélni. Leült mellém az ágyra.
- Cemeron tudom,hogy nem alszol.- egyből kipattantak a szemeim. Mit keres ő itt??
- Mit keresel itt?- ültem fel.
- Jöttem beszélni veled egy kicsit.- nem néztem rá.- Cemeron nem akarsz rám nézni se?
Csend. Sóhajtott. Majd megragadta a kezem.
- Cem csak hallgass meg ennyi jó?- nem akartam hallani a hazugságát.
- Nem!- néztem rá. Arca beesett volt,szeme nem fénylett olyan gyönyörűen mint máskor,mint régen, nem mosolygott és vastag karikák voltam a szeme alatt. Megviselt volt.
- De igen is megfogsz! Cem azért nem mondtam senkinek,mert féltem tőlük és a húgom mondta milyen jól nézel ki és mit mondhattam volna neki? "Igen kurva helyes és nagyon bejön,amúgy a pasim" Nem mertem,féltem. Nem mertelek sehová se vinni,hogy mertelek volna, távol akartam lenni tőled. Azért hátha így jobb lesz,de csak rosszabb lett. Mikor elmentél...-nagyot nyelt és könnyes volt a szeme- elestem az ajtóban és sírva fakadtam. Oda jöttek hozzám és megkérdezték mi történt. Azt mondtam
Visszaemlékezés:
Kenta
Cem kiment az ajtón elbotlottam és sírva fakadtam. Az arcomat a kezembe temettem. Lejöttek a szüleim.
- Kenta mi történt?- aggódva nézték mi lehet a baj.
- Elment... Elment....- sírtam még jobban néztek rám értetlenül.
- Micsoda kicsim nem értem?- fogott meg anya.
- Miattam elment...- rájuk néztem. Ennél többet és értékesebbet már nem veszthettem el mint ő. - Szerettem őt jobban mint kéne... jártam vele...
Szipogtam. Nem néztem rájuk a mondat után. Megsimította valaki a fejem.
- Akkor ezért nem érdekelte őt a barátnőim se,se semmilyen próbálkozásom. - nevetett a húgom.
- Mért nem mondtad el?- nézet rám anya.
- Nem tudom...- szipogtam. Apa csak nézet rám. Gondolom feldolgozza a dolgot."

- Elmondtad nekik?- bambultam el.
- El és nagyon sajnálom.- hajolt közelebb. - Szeretlek Cem!
Hirtelen ért minden. A szó és a meleg ajkai. A szívem hevesen vert.
- Cem járnál velem mint a hivatalos pasim?- mosolygott.
- Titokban?- húztam fel a szemöldököm.
- Nem te bolond nyilvánosan. Komolyan lennénk együtt.- mosolygott- Na mit mondasz?
- Ne hazudj jó?- fogta meg a kezem és bólintót- De igen leszek a pasid,de nyilvánosan.
- Rendben és itt alszom!- ugrott a nyakamba amitől hanyatt vágódtam.
- Igen?- nevettem el magam.
- Aham.- bújt a nyakamba amitől felnyögtem. Nagyon hiányzott,kicsordult a könnyem úgy örültem neki.