"Szerelmes az Őrangyalába"

5. Rész: az álom

Az álmomban ő meg én...Nate és én nagyon jól elvoltunk vagyis...kezdem az elején az álmot...szóval az egész úgy kezdődött,hogy Nate és én filmet néztünk,már nem tudom mit...és a film végén kopogtak az ajtón...és anya volt ott meg Apa ...egyből sírva a vállukra omoltam és sírtam,hogy miért hagytak itt! Anya csak annyit mondott,hogy Nate mindig itt lesz és vigyázni fog majd rám...aztán anya megölelt becsukta az ajtót és többet nem jött vissza...én kérdeztem Nate-t,hogy mi volt ez...ő pedig azt mondta,hogy Anya így akarja a tudtomra adni,hogy Nate mindig vigyázni fog rám...aztán felkeltem. Amikor felkeltem Nate ott volt az ágyamnál és nézett engem.
-Nate mit akarsz-Kérdeztem még akkor álmosan.
-Anyukád így akarta a tudtodra adni,hogy vigyázni fogok rád  és hogy bennem megbízhatsz...-Mondta rezzéstelen arccal.
-Na most ebben a percen ki takarodsz a szobámból...Basszus és reggelig vissza sem jössz- ezt akkor már orditottam és mivel annyira álmos voltam,vissza is aludtam.

Reggel hangos kalapálacsra keltem fel. Lementem a konyhába,hogy megnézzem mi is lehet az...nagyon megbántam,Nate volt az aki valamilyen képet rakott fel a falra ,amivel még nem is lett volna baj,ha nem lett volna fél meztelen. És hát a tény az tény,Nate-nek baromira jó haskockái voltak.
-Áááhhh csodás szombat reggelt Hercegnő-húzta mosolyra a száját
-Ne,ne most,ne így,és tényleg neee!- már szinte könyörögtem-és kérlek vegyél fel egy pólót-igen itt már kiteljesedett a könyörgésem.
-Esetleg zavar kiasszony?-kérdezte kacér mosollyal az arcán.
-IGEN-És jaaah...korán reggel már Nate-tel ordibáltam
-Akkor már csak azért sem.-kacsintott.
-Akkor tudod mit?-kérdeztem és igazából én magam sem tudom miért kellet ezt.
-Nem,hercegnőm mit?-kérdezte ő is.
-Baszodj meg azokkal a baromira kicseszettűl jó haskockáiddal együtt-És felmentem a szobámba. Nagyon ideges voltam. De nem tudom miért...nem nem azért mert Nate fél meztelen volt...és nem is azért mert ma még nem ettem semmit...szerintem inkább az álom miatt. Hhhh...miért kellet anyának itt hagynia engem???

   Dél után át hívtam Brattet,hogy menjünk plázába mivel rég voltunk, Lola amúgy is valamilyen barátnőjénél aludt szóval volt is egy kis időm magamra.
-Nate, Papa elmentem Brattel plázába majd jövök-Mire ezt kimondtam már Nate őrt is ált az ajtóba.
-Hova szeretnél te menni?-Kérdezte mérgesen.
-Öhmmm...plázába mondjuk Brattel?-én is vissza kérdeztem!
-NÉLKÜLEM?!-Nem tudom hogy kérdezte-e vagy kijelentette de okos gyerek.
-igen Nate nélküled attól még,hogy az Őrangyalom vagy nem kell minden egyes pillanatba utánam koslatnod mint egy kis kutyának....szóval ha nem haragszol Szőke hajú herceg én most elmennék és eszedbe ne jusson követni engem. Helo!- ezzel kicsaptam az ajtót és beultem Bratt autójába. 
-Jó reggelt hercegnőm...KFC vagy Meki??- kérdezte Bratt egyből...hhh...ha ő nem lenne nem tudom mi lenne velem.
-Szia életem,nem tudom dönts te most- Az ablaknak hajtottam a fejem és lehunytam a szemem. Túl sok ez!
-Akkor megyunk a Mekibe értettem főnök.

            Miután megreggeliztünk Brattel (igen dél után ) és ott hagytuk a fél megspórolt pénzünket mentünk is a plázába.
-Most tisztázzuk hercegnőm...nem csinálom azt mint a múltkor, nem veszünk alsóneműt,se sminket se semmi csajos cuccot,...és nem ! Egy női ruha boltba se megyek be-jelentette ki idegbeteg módra.
-igazából azt akartam mondani,hogy menjünk a játék terembe-Nevettem mert tényleg oda akartam menni.
-ohh...menjünk-ezzel kezén fogott és úgy mentünk a játék terembe.

Már nem is tudom milyen játékkal játszottunk,de háát nem is tudnám megmondani. Egyáltalán nem figyeltem a játékra. Végig az álmon járt a fejem,és hogy mennyire lehet valóságalapja az egésznek. Semennyi,mi?? Ahh. Bratt nagyon megértő barát,aki tudja mikor kell csendben játszani és hagyni,hogy te nyerj. És azt is tudja mikor kell kiszedni belőled minden egyes kis bajod. És ezért is imádom.

-Naa jó elég...több mint ötször hagytalak nyerni,mond már mi bajod! -Hirtelen fellángolás,annyira kis cuki ilyenkor.

-Az a hülye álom. Nem hagy nyugodni.- meggyötörten és fáradtan ejtettem ki a szavakat.

-Dee figyelj. Az csak egy álom. Nincs jelentősége. Te is tudod,hogy ezek csak álmok. Jelentősége: nincs! És mivel ezek...-próbálta befejezni a monologját de közbe szóltam.

-...Neee kezd. Tudom,hogy okos vagy,és hogy mindent tényleg MINDENT tudsz és,hogy az agyi kapacitásod nagyon durvaaa és,hogy a kiejtése is tényleg lenyűgöző. Deee ne! Mert tudom. És az álommal kapcsolatba: tudod,hogy most nincs igazad. Az álmoknak igenis vannak jelentőségük! Bizonyítékom is  van saját tapasztalat alapján!-Eeees itt volt vége a hosszú  és fárasztó monologomnak,mert igazából ha Bratt kezdi el. Holnapig haza nem érek!

-igen,igen és lehet,hogy igazad van.-mondta okoskodóan. Igazi Albert Eisten. Csaaak. Sokkal helyesebb!

-Ha nem lennél ennyire helyes biztos,hogy leütnélek.-mondom kedvesen és egy hatalmas mosolygással ajándékoztam meg.

-Ha nem szeretnélek ennyire biztos,hogy nem hagytalak volna nyerni-Mondja ő is ugyan olyan hatalmas mosollyal.

-Hahh ez joo vicc! Fél kézzel,becsukott szemmel és fél lábon is bármikor legyőzlek!-Ilyenkor talán egy kicsit túlzásba viszem,DEEE nem baj.

Bratt és én ezután vagy 2 órán keresztül játszottunk. Én nyertem. Bratt vesztett. Dee vettem neki sajtburgert. Ő meg nekem bic macet! Ő a fiú én a lány és mégis többet eszek mint ő. Habár nem is vagyok egy „sovány " alkat. De nem is az a „Jézus úr isten de kövér " fajta se. Naa mindegy.

Kb olyan este nyolcra haza is értem és háát kezdődhetett a „hol is voltál hercegnő??" Fajta kérdések Mr „mindent tudok róladdal"

-Mond meg arany hajú hercegnő hogy mertél te egyedül elmenni??-Kérdezte egy szó nélkül Nate amint beléptem az ajtón.

-Tudod Szőke hajú herceg. Nem az apám vagy. Szóval szerintem én fel megyek a szobámba megcsinálom a leckémet aztán lefürdök és nézek egy filmet. Köszi.-mondtam és felmentem a szobámba.

Miután tanultam a telefonom megcsörrent és valaki olyan hivott akiről feltételezni sem mertem volna. És nem is szerettem volna,hogy hívjon. A szívem hevesen vert. Nagyon féltem de azért felvettem a telefont,és rekedt hangon bele szóltam.

-H-ha-hhalo?-kérdeztem reszketve.

-Szia cicám. Ugye emlékszel ráám??-Kérdezte egy ismerős hang.

-Nem. Nem!! Hagyjál!! Kééerlek ne kövess. Hagyjal békén!!! Örökre-orditom a telefonba.

-Hagyjalak?? Pedig itt vagyok. Az ablakodnál. Gyere ki cicám-mondja.

-Hagyj békén...

Sziasztok életeim!! Bocsánat hogy ilyen sokáig nem volt rész de haaat ikhlet ikhlet ikhlet!! Hol is vaaan?? Na mindegy ha tetszett tudod a dolgod. Jó olvasást ( a következő rész kb: 13.-14.-ére várható)