2. Matekóra

74 8 2
                                    

A tanár felírt egy hosszú képletet a táblára. Megfordult, majd végignézett az osztályon. A szeme megállt rajtam. Tudtam. Elmosolyodott, és tartotta velem a szemkontaktust.

-Kwon Jiyong, kérlek, gyere ki a táblához.

Ránéztem Seunghyunra egy kárörvendő mosollyal, ő pedig csak a fejét rázva nézett vissza rám. Megindultam a tábla felé. Mi lehet a legrosszabb dolog, ami történhet? Max kapok egy egyest, vagy leszid a tanár, vagy-

-És ha már úgyis te fogsz beszélni, elmesélhetnéd, hogy mégis hol voltál az első órában. Mondta ám a tanárnő, hogy nem jöttél be, hanem csak kint ültél a padon.

Bassza meg.

-Talán elvitte a macska a nyelved? –nézett hátra rám. Kerültem a tekintetét. Éreztem, hogy egyre gyorsabban ver a szívem. Ahelyett, hogy megszólaltam volna, fogtam egy krétát, és elkezdtem megoldani a feladatot. Megakadtam, szinte az elején, és hiába próbáltam megoldani, nem ment.

-Tanárnő, nem tudom megoldani.

-Talán tanulni kéne, és nem lógni –megforgattam a szemem. Láttam, hogy beír a naplóba egy egyest. Nagyszerű.

-Most már a helyemre mehetek?

-Menj – a tanár az osztályra nézett.

-Mivel Jiyongnak ennyire nem megy a matematika, ezért szeretnék megkérni valakit, hogy korrepetálja.

Seunghyun azonnal felemelte a kezét, én pedig elmosolyodtam.

-Valaki, aki talán segíteni is tud neki. –letette a kezét, és aggódóan rám nézett. Nem néztem a szemébe.

-Majd én tanárnő! – jelentkezett egy lány. Fogalmam sincs ki ez, még soha nem beszéltem vele.

-Nagyszerű, akkor majd a részleteket megbeszélitek. De ha nem javít Jiyong két hónapon belül, akkor te sem fogsz jól járni.

-Értettem tanárnő.

Mélyen kifújtam a levegőt, és a padra hajtottam a fejem. Inkább hagyjon megbukni. Az hiányzik, hogy az a lány is rosszul járjon miattam.

A tanár felírta a táblára a házit, majd amikor kicsöngettek, elment. A lány, aki korrepetálni fog, odaugrált a padunkhoz, és felém nyújtotta a kezét.

-Szia, Yunseo vagyok, mit szólnál, ha már ma átjönnél hozzám matekozni?

Nem fogtam vele kezet, így egy idő után leengedte maga mellé a karját. Semmi kedvem nincs ehhez, de úgy látszik nem lesz választásom. Vettem egy mély levegőt, és mélyen a szemébe néztem.

-Persze, nekem jó. –felcsillant a szeme, majd elment. Fura.

A törésTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang