selyem

p r o l ó g u s

vincze derel
_________________

Sietősen lépdeltem a zsúfolt utcán, próbálva kikerülni azokat az embereket, akik szartak a világra és csak egyenesen előre sétáltak. Egy sor káromkodást elmormogtam az orrom alatt, ahogy az egyik ilyen idiótát nem sikerült rendesen kikerülnöm és vállunk egymásnak ütközött.

Ám közérzetem sokkal nyugodtabb lett, mikor megtaláltam a hatalmas betűkkel írott Madal feliratot és a tisztán ragyogó falnyi üveget, amin keresztül tökéletes rálátás bizonyult a kávézóra.

Nem is tétováztam sokat, megragadtam a kilincset és benyitottam a kellemes hangulatú épületbe. Sok évvel ezelőtt már jártam itt és szerencsére semmi sem változott. Az egész otthonos, barátságos és nyugodt volt, annak ellenére, hogy sokan voltak. A barna és sárga árnyalatai a mái napig a vezető színek voltak és még mindig teljes mértékben letisztult, na meg persze aranyos volt. Az isteni kávéillatról, ami a levegőben terjengett, inkább ne is beszéljünk.

Egy magabiztos mosoly kíséretében sétáltam a pulthoz és tekintetem a szőke szépségébe fúrtam.

- Miben segíthetek ? - kérdezte kedvesen, a pult mögött pedig közelebb lépdelt hozzám, ezzel jobban elérve azt, hogy végigmérjem a feszes egyenruhájába bújtatott testét.

- Egy állásért jöttem - jelentettem ki biztosan, majd hajamba túrtam, így végre nagyobb lett látóköröm.

A szőkeség egy pillanatra a pult másik feléhez lépett, ahol a kávézó számítógépe és rengeteg papír foglalt helyet. Egy ideig kutakodott a gépben, végül ismét rám nézett.

- Vincze Derel ? - mért végig, várva válaszomra.

- Százszázalékos kiszerelésben - mosolyom hatalmasabb lett, kezeim pedig aprón széttártam.

- Hát, akkor nincs más hátra, hogy megmutasd mit tudsz. Ahogy látom itt már válaszoltál a kérdésekre, így nem kell ezzel bajlódnunk - mosolygott.

- Szuper !

Gyorsan átsiettem a pult másik végébe, majd a leányzó segítségével már mellette is álltam. Szerencsére elég hamar adott egy megfelelő kötényt, mondván egyenruhát csak akkor kapok, ha véglegesen is itt fogok dolgozni. Szerencsére csak három nap lesz a gyakorlati időm, az alatt pedig mindent tökéletesen meg fogok csinálni, hiszen a kiszolgálás nem valami nehéz meló, kávét pedig már kiskoromban is képes voltam csinálni.

- Először is, én Panna vagyok, de hívj nyugodtan Panninak, vagy, ahogy szeretnél - nevetett, majd felém nyújtva puha kezét, kezet ráztunk. - Másodszor, pedig megmutatom neked az alap dolgokat, amiket jobb, ha legelőször sajátítasz el.

- Értem - bólintottam. - Ez egy elég fura kérdés, de ha sikerül itt maradnom, leghamarabb mikor kapok fizetést ? - néztem kíváncsian a lányra, aki kérdésem hallatán felnevetett.

- Mégis miért kell ilyen sürgősen az a pénz ? - kérdezett ő is, szemében sikerült felfedeznem az őszinte kíváncsiságot.

- Sulira - válaszoltam feszülten, majd alsó ajkamba harapva, gyorsan megvontam a vállam.

Nem akartam annyira komolynak tűnni.

- Ne aggódj, Derel. Ha mindent jól csinálsz, természetesen megkapod a jutalmad - mosolygott rám nyugtatóan, ami ebben a szent pillanatban kicsit hatásos is volt.

Csak most sikerült felfedeznem, hogy a lány arcát aranyos gödröcskék díszítik, amik még szimpatikusabbá tették őt. És egyben reméltem is, hogy igazat beszélt, hiszen ha nem szerzek minél hamarabb állást, sajnos nem lesz miből fizetni a tandíjam és apám nem örülne, hogy ha én is tönkremennék...

_____________________________

P R O L Ó G U S
V É G E