selyem

tizedik fejezet

peleskey mangólia
________________________

- Nem ! - visítottam és kétségbeesetten kapaszkodtam a lepedőmbe.

- Lia, a faszom tele van veled - káromkodott Eli, minek következtében testem elárasztotta a nyereség büszke érzése, de ez pontosan addig tartott, amíg nem ragadta meg a lábam és újból rángatni kezdett.

- Hagyj már békén ! Nem megyek sehova, nagyon is jó nekem itt ! - üvöltöttem, mint a sakál és kezdtem egy kicsit attól tartani, hogy a következő percekben kopogni fognak a szomszédok, hogy fogjam be a szám.

Persze, drága barátom is tudott néha férfi lenni és erre igazából akkor jöttem rá, mikor akkorát rántott rajtam, hogy lepedőstül a földön végeztem. Persze, Eliélnek kutya baja sem lett, de én szerencsésen bevertem a könyököm, ennek hatására pedig hangosan felszisszentem.

Orvost, gyorsan !

- Mangólia, légyszives, viselkedj normálisan és szedd össze magad. Volt egy heted, hogy kiheverd az állítólagos traumád, úgyhogy most már egy rossz szót se akarok hallani - dorgált el a szöszi.

- Mintha anyát hallanám... - forgattam meg szemeim, majd nagy nehezen feltápászkodtam a parkettáról. - És most mit tervezel, főnök ? - gúnyolódtam, széttárva kezeim.

Most Eliél forgatta meg őzike szemeit, de nem különösebben érdekelt. Senkivel se voltam hajlandó beszélni, még vele sem, na meg Nádjával se. Nem akartam senkit se a közelembe tudni. El leszek én magányosan, minimum tíz macskával, csak ne kelljen beszélnem egyetlen egy emberrel sem. Ugyanis a buli után, hivatalosan magamba zuhantam és Derel hivatalosan is berúgta a szívem ajtaját, majd minden pontosan félre rakott dobozt, szertedobált a picsába. Igen, valami ilyesmi kupi volt a szívemben és valamiért kénytelen voltam rendet rakni.

- Elmegyünk sétálni - közölte tervét a srác, persze én azonnal a kukába rugdostam.

- Ne, Eli. Akkor inkább filmezzünk, csak ne sétáljunk. Utálok sétálni - nyafogtam.

- Volt egy heted, hogy filmezz, úgyhogy leszarom, hogy mit akarsz - vonta meg vállait a srác. - Öt perced van. Ha az alatt nem készülsz el, úgy rángatlak ki az utcára, ahogyan vagy ! - szólt hátra és gondolom véglegesen is a konyhába, vagy akárhova máshova sétált.

Felsóhajtottam.

Semmi kedvem se volt ehhez. Nem akartam friss levegőt szívni, bepótolni az elmaradt anyagot, vagy valami olyat csinálni, ami a normális emberekre vall. Ráadásul úgy nézhettem ki, mint egy ágról szakadt, szóval minden cécó nélkül úgy döntöttem, hogy először a zuhany alá vetem magam. Nem mintha nem zuhanyoztam volna rendesen, csupán semmi kedvem sem volt az elmúlt napokban elcsoszogni a fürdőig. Igen, most megcáfoltam saját magam, hatalmas tapsvihar Peleskey Mangóliának !

Rosszabb már nem is lehetne ez a nap...

Kiszállva a zuhany alól gyorsan visszaszaladtam a szobámba, majd magamra kaptam valami egyszerű szart, amiben talán az utcán is el fognak viselni. Nem igazán reggeliztem, vagy inkább már ebédeltem, de ez sem mozgatott meg, szóval visszacsoszogtam fogat mosni, na meg, hogy valamilyen módon kifésüljem a hajam. Szerencsére az még tűrhető volt, de mindegy is, hiszen sapka lesz rajtam.

- Végül is, csak fél óra volt az egész - tapsolt elismerően Eli, minek következtében megforgattam a szemeim.

- Csak, hogy tudd. Nem lesz jó hangulatom, szóval még meg gondolhatod magad - néztem rá, teljesen komolyan.

- Ugyan, majd a friss levegő kitisztítja a buksid - nevetett és belém karolva, húzni kezdett az ajtó felé.

Persze, pár percbe tellett, hogy kiérjünk a csípős levegőre, aminek nem igazán örültem. Szívesebben eltollászkodtam volna még az időt, de sajnos nem jött össze. A tüdőm kissé összeszorult, ahogy hirtelen normális oxigénhez jutott és nem az én egy hetes bűzömből tartott életben. Eli zsebre vágta a kezeit és én is követtem a példáját. Sütött a nap, de nem volt meleg.