selyem

tizenkettedik fejezet

peleskey mangólia
________________________

   
      Fellélegezve léptem be a kávézó nyílt, ám mégis titkokkal teli belsőjébe. Az isteni kávé illat egy pillanat alatt megcsapott, az aroma rettenetesen gyorsan kúszott be az orromba, majd véglegesen helyet is foglalt ott. A szépen elrendezett asztalok csalogatóan hívogattak, de én szokás szerint, a hatalmas üvegfalnál lévő asztalnál foglaltam helyet.

Újabb egy hét után betettem a lábam. Valójában semmi sem hiányzott jobban ennél az érzésnél, hogy újból itt lehetek. Jelenleg semmire sem vágytam jobban.

- Szia ! Mit adhatok ? - suhant mellém szőke hajú Panna, amint helyet foglaltam.

- Nem is tudom. Hosszú kávét kérnék - mosolyogtam rá.

- Rendben máris hozom - ismételte meg gesztusom, majd el is tűnt.

És valójában ezután ingott meg a jó kedvem, hiszen tekintetemmel követtem lépéseit és ahogyan a pult mögé sétált, felfedeztem azt a fiút, aki életem szerelmét jelentette, még valamikor nagyon régen. A szívem azonnal összeszorult, vészjóslóan jelezte azt a fájdalmat, amit már sikerült elfelejtenem. Ám, éreztem némi meglepődést is, hiszen a szőke lánnyal egymásra sem sandítottak. Csak dolgoztak egymás mellett, de egyik sem szólalt meg. Gyanús volt nekem a dolog, nagyon gyanús, de inkább hagytam a dolgot.

Az üveg felé fordultam és kitekintettem rajta. A szokásoshoz képest, most eléggé nyugodt volt a város, mintha idő szempontjából mindenki utolérte volna magát, senki sem sietett. Most már meg is értettem, hogy miért jutottam el ilyen gyorsan ide.

- A kávéd, császárnő - hallottam meg egy mély hangot mellettem, így oda kaptam a tekintetem. - Szépen elbambultál - mosolygott rám a fiú.

- Kukkoltál ? - fúrtam tekintetem az sajátjába.

- Valami olyasmi - kacsintott, majd ott hagyott.

Őszintén megmondva, hiányzott már ez a srác. A szívem máris nyugodtabban kalapált és a kávém is finomabbnak tűnt, ahogyan bele kortyoltam.

Az elmúlt hetekben akármennyire is nem akartam itt lenni, végül is jó ötletnek találtam, hogy becsücsültem.

Amint végeztem a finom itallal, még kicsit néztem a várost, közben élveztem ahogy finomabbnál finomabb kávé illat jut el az orromba.  Az emberek körülöttem mindenféléről beszélgettek, igazából nem nagyon foglalkoztatott a dolog, csak jó volt hallani, hogy újból szocializálódom. Mikor azonban elzsibbadt a seggem, úgy döntöttem haza indulok. Feltápászkodtam és pár lépéssel már a pultnál is ácsorogtam. Derel lépett elém.

- Egy Hosszú kávé volt, igaz ? - mosolygott rám. Én is így cselekedtem volna, de amint kezét a monitorhoz emelte, észrevettem valami nagyon furcsát. Remegett. Ezt pedig már jól ismertem...

- Esetleg szeretnél valamit mondani ? - csaptam bele a lecsóba és a pultra könyököltem. Szerintem még egy ideig úgyis itt leszek, legalább legyen kényelmes a dolog.

A fiú rám kapta tekintetét, igaz nem volt meglepődve. Egy másodpercre, kezére pillantott, majd azután oldalra, gondolom Pannát kereste, de ő éppen kiszolgált. Ismét rám tekintett, azzal a fagyasztóan kék szemeivel. Amikor megismerkedtünk, sokat gondolkoztam azon, hogy kikaparom és cserélhetnénk, mert az én szemeim átlagos zöldek, de őszintén ? Teljesen megnyugodtam, mikor közölte velem, hogy az én szemem az övén is túltesz.

- Hát... Ma este lesz egy buli és... És szeretném, ha eljönnél - fürkészte arcom.

Amire természetesen egy mosoly csusszant.

- Buliba hívsz, pont engem ? - húztam az agyát.

- Nem csak ezért mondtam - csóválta meg a fejét, ám mikor folytatta volna, egy szőke hajú Panna iszkolt be a pult mögé. Láttam rajta, hogy nem örül a helyzetnek, csak nem értettem, hogy miért. - Szeretnék megbeszélni veled valamit - nézett újból rám.

A szívem vészjóslóan dörömbölni kezdett, hiszen már máskor is szeretett volna beszélni velem, csak akkor Eli ezt kegyetlenül megtiltotta, én pedig nem voltam beszélgetős kedvemben. De most mégis négy fal közé lettem szorítva, ami egyáltalán nem esett jól. Valamiért erre a beszélgetésre még nem éreztem késznek magam, pedig fingom se volt arról, hogy mégis miről lesz szó.

Ám, a kezdetleges pánikrohamom egy hangos tálcakoppanás zavarta meg. Panna ácsorgott mellettünk nem mondott semmit, csak egy ideig nézett minket, majd a dolgára indult. Szerintem mérges volt, de remélem, hogy nem rám...

- Ott leszek, de mindent pontosan írj le - egyeztem bele, közben pedig ki is fizettem az italom.

- Szerintem még mindig le vagyok blokkolva mindenhol - tekintett rám, szája sarkában egy apró pajkos mosoly kukucskált rám.

- Akkor megoldod - kacsintottam, most én, majd hátat fordítottam és sietősen ki faroltam a kávézóból.

***

Gyorsan szaladtam át a fürdőbe, hiszen már alig volt pár percem a találkozóig. Igaz, a sminkem még egyáltalán nem volt kész, a ruhám is csak félig volt rajtam, de én még mindig törhetetlenül reménykedtem abban, hogy időben oda érek.

Aha... Ha már az elején hulla részegre isszák magukat, akkor biztos, hogy nem fog nekik feltűnni az a egy óra késés. Jaj, igen. Derel sikeresen felfedezte a telefonszámom és ott írta le a pontosabb infókat, ezért is tudom, hogy a haverjai is ott lesznek. Akik régen igazából az én barátaim is voltak...

Rengeteget lógtunk és hülyültünk együtt, mint a kisgyerekek a játszótéren, csak annyi volt a különbség, hogy nekünk az egész világ a játszóterünk volt.

Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám, amint magamra kentem az összes kiszemelt vakolatot, végül rendesen felkaptam a ruhám és utoljára fésültem bele a kivasalt hajamba. Pár napja már agyalok azon, hogy esetleg megszabaduljak a felétől, de még annyira nem vitt rá a lélek, így egyelőre ez az ötletem a kukában hever.

Gyorsan magamra erőszakoltam a magas sarkúm és már szaladtam is ki a taxi elé, persze egyszer kicsit meginogtam és ha nem lett volna mellettem az a kicsi szekrény, valószínűleg a padlón hagyom a fél sminkem.

A francba, remélem egész este ilyen szerencsétlen leszek...

_________________________

t i z e n k e t t e d i k   f e j e z e t
v é g e

sziasztook !

vissza tértem, egy rettenetesen rövid résszel, de próbaltam kihozni belőle a maximumot. remélem nem okoztam vele nagy csalódást, minden esetre a kövi rész tuti, hogy izgalmasabb lesz ! :D

azt pedig gyorsan megsúgom, hogy hamarosan elérkezik a befejezés Lia és Derel történetében ! ;)