Vicces, Ugye? /BTS, Yoongi ff./

2. Fejezet

-Nem, egy pedofil állat!-mondta kissé elfolytott mégis unott hangnemben. Egy lépést meghátráltam, mert azért persze bennem volt a félelem, de következtetés képpen ugyan csak tudtam, hogy ki az.- Akkor újra megkérdezem, mit akarsz?-emelte feljebb sötét esernyőjét, így megmutatva hófehér arcát, mely az utcai lámpa apró és béna fénye világította meg.

-Én...én csak...-dideregtem a nedves ruháimtól és ez se volt elég mellé még a szél is süvített mely belekapott a vizes hajamba s ezzel az arcomra tapadt.- Csak valami meleg helyet kerestem...-remegett meg vékonykás hangom. Kezeim keresztbe fontam, hogy egy kis meleget is biztosítsak a libabőrös kezeimnek, kevés sikerrel.

-Miért? Eltévedtél vagy mi van?-helyezte át az egyensúlyát egyik lábáról a másikra. Nem tetszett, hogy flegmán és beképzelt módon beszélt velem, de be kellett vallanom, most én vagyok a vesztes pozícióban. Félénken, de bólintottam egyet kérdésére.-Ez most komoly?-húzta fel a szemöldökét. Lehet nem voltam egyértelmű?

-Szerinted önként és dalolva fogok hozzád látogatóba jönni, szakadó esőben esernyő nélkül?-igazítottam ki hajamat az arcomból. Feltűnően végigmért amit nem tudtam hova tenni, de nem voltam olyan állapotban, hogy most beszóljak neki vagy ilyesmi.

-És miért nem hívod fel a Jungkook pasidat?-döntötte oldalra fejét miközben elhagyta ezt a mondatot a szája.

-Egy. Nem a pasim, hanem a legjobb haverom. Kettő. Akkor már nem itt lennék, ugyanis lemerült a telefonom...-forgattam meg a szemem. Nem a legkényelmesebb még mindig a szakadó eső alatt állni, de ami a legjobban aggaszt az az, hogy ő ezt nem veszi észre és azzal a bazinagy esernyőjével áll előttem.

-Hm.-rántotta meg a vállát. Kérdőn pillantottam rá mire ő megfordult.- Gyere be. Úgysem árt egy asszony a házba.-mondta monoton hangon s a bejárati ajtó felé indult meg melyet abból tudtam kiszűrni, hogy egy résnyi fény ólálkodott ki a házból.

Lefagyva álltam még mindig a vasból készült kapuban ugyanis nem tudtam felfogni a helyzetet. Gondolom megérezte, hogy nem vagyok mögötte így lassan és komótosan felém fordult egy féloldalas mosoly kíséretében. Egy csukló mozdulattal jelezte, hogy induljak meg s bevárt engem. Becsuktam a kaput és elindultam a srác után mikor elé, pontosabban mögé értem megálltam jelezve, hogy itt vagyok már. Felém tartotta az esrnyőt ami meglepően udvarias volt ő tőle. Nem akartam elvenni ugyanis így is halálra fagytam, így inkább szorosabban mellé léptem. Az esernyő alatt lépkedtünk egymás mellett még nem a házhoz értünk. Ismételten udvarias volt és kinyitotta az ajtót nekem. Levettem a koszos, lutykos cipőmet majd a bejárati ajtó mellé helyeztem. A fiú ez idő alatt lerázta az esernyőjéről a hideg folyadékot s kívülre támasztotta. Ezután ő is levette a lábbeliejit és a vacogó énemre nézett, melyen én is meglepődtem, hogy végig őt néztem.

-Várj meg itt, oké?-nézett szemembe. Megvárta még valami választ, vagy esetleg reakciót adok ami jelen esetben a második volt, vagyis bólintottam egyet. Yoongi kissé gyors léptekkel haladt el és ezt az alkalmat kihasználtam arra, hogy körbe nézzek.

Egy közepes méretű nappali fogadott melynek közepén egy ekrű színű-kb 4 személyes-kanapé volt. Vele szemben egy tévé és közötte egy dohány asztal üvegből. A szín összeállítások olyan outfitet alkottak melyben minden hangulatos lenne. Akár egy beszélgetős este vagy egy jó kis házibuli. A kanapénak balra egy fehér ajtó volt míg velem szemben egy világos barna, melybe az előbb elszaladt srác ment. Viszont tőlem jobbra egy szálkás mintás volt. Kissé ki volt nyílva így beláttam valamennyire, de felismertem, hogy bizony ez lesz a konyha. De, kellemes csalódás ért a rend miatt. Nem furcsa, hogy ilyen bunkó és hiú jellemmel ilyen lakásban lakik. Szóval egy kis lakás nézegetés után bele gondoltam a dolgokba. Ennek így kellett történnie?És egyáltalán, hogy kerületem én ehhez a szőke herceghez? Azért be kell vallanom, attól még, hogy Yoon a vetélytársam elég helyes.