Ha teliholdkor hegedű szót hallunk átsiklani a szürke éjben, hallgassuk figyelmesen, mert olyan titkokat mond, amiket mi sose fogunk megérteni.
Mert van egy lány, aki a sötét rengetegben lakik s mikor a hold föl jön, ő játszik. A dallam a szívéből jön, hol szomorú, hol vidám, mindegy, a lánynak zenélnie kell, ha másért nem, az életéért. Ez az átka: ha abba hagyja a játékot, fekete levelekké válik, amit a szél könnyedén felkap s tova repíti az ismerős tájról.
Hogy miért húzza folyamatosan a vonót?
Mert nem tudja elengedni azt. Nem akar belenyugodni a sorsába.
A lány egy kis faluban született messze északon, szüleit elragadta az egyik különösen zord tél. Az árvát az erdő fái befogadták és felnevelték.
A gyermekkora örömteli volt.
De akkor mi miatt van rajta átok?
Mert az erdő szelleme megmondta: az ő sorsa a zene. Elkell játszania milyen volt az élet, és, hogy milyen lesz!
A lány nem tudott ebbe belenyugodni és ellenszegült. Az átok ezért sulytotta.
Nem sokára újra halljuk a csendben a szomorú hegedű hangot, mely sokáig visszhangzik az erdő fái között. Végül, mikor a telihold teljes egészében ragyog, a hangszeren a vonó megáll. Elég csak egy pillanat, de minek is az, úgyis mindegy már.
A lány felsóhajt, újra kezdi.
És hosszú idő után újra vidám dallam száll az erdőn keresztül.
Az állatok táncolnak, az öreg baglyok újra szárnyra kapnak és a dal az erdő kegyetlen szellemének arcára szomorú mosolyt csal.
Áll egy lány egy sziklán, kezében egy hegedű és ujjai alól vidám muzsika szökik ki. Ám a lány arca szomorúságot rejt. Földig érő fekete ruháját falkapja a szél, és falevelekké változtatja. Felrepíti az égbe, és ott kavarognak, mint a folyó, mikor a tavaszi áradás felduzzasztja.
A lány még egyszer utoljára szembe néz a holddal, szeméből a megbánás és a gyűlölett sugárzik. Végül lehunyja a szemét, melyből egy könnycsepp lehull és vége. Elnyeli a a falevelek kavargó zuhataga.
Kis idő múlva az erdő állatai előmerészkednek a bokrók mélyéről, és közelebb óvakodnak a sziklához. Csak egy kupac levelet találnak, ám mindennek a legalján egy kis hóvirágot leltek. Ez maradt összesen a lányból. Testéből levelek, egyetlen könnycseppjéből pedig egy új élet.
