Démon vs Angyal ( A Holdkristály őrzője folytatás)

4.rész: Basszus! Beleszerettem!

Szandi:
Amikor visszasétáltam a szobámba azon gondolkoztam hogy mit akarhat a bátyám. Sose keresett legalábbis jó dolog miatt sose. Szoval nem vagyok valami bizakodó. Benyitottam a szobába és mivel senkit nem találtam ott egyszerűen elterültem az ágyamon. Elgondolkoztam hogy vajon mi lehet az a bizonyos szörnyű hír amit a bátyám akar elmondani. Mert ha ő jött elmondani 100% hogy nem jó hír. Ekkor valaki benyitott a szobába. Felnéztem hogy lássam ki az. James jött be és feltűnően vidám volt.
-Na Szandi Mandi-mosolyodott rám amolyan "ártatlan vagyok. Ja nem." Mosolyal.-arra gondoltam hogy te, én, egy haverom meg a barátnőd elmehetnénk este valahova.
-Kössz passzolom.-mondtam és átfordultam a fal felé. Ő azonban nem tágított. Mögém csúszott és átkarolta a derekamat.
-Légyszi Szandi.-váltott kisfiús hangnemre és simogatni kezdte a derekam. Én levegő vétel nélkül tűrtem/élveztem a dolgot.
-Oké. De ezt hagyd abba.-mondtam és lelöktem a kezét magamról.
-Mit? Ezt?-kérdezte majd tovább folytatta a derekam simogatását. Egy puszit nyomott a vállamra mire felpattantam az ágyról.
-Elmegyek de akkor tünés kifelé mivel öltöznék.-mutattam az ajtó felé amin ő vigyorogva kisétált. Ez most tényleg megtörtént vagy csak álmodom? Nem tudom de ha ez egy álom akkor ne ébresszetek fel. Odasétáltam a szekrényemhez és elkeztem öltözni. Végül ezeket vettem fel:

A hajamat kifésültem és kiengedve hagytam. Mivel szinte egyátalán nem sminkelek így most sem tettem. Kb 10-15 perc telhetett el azóta hogy az a kis vigyori, szemétláda, beképzelt, őrülten helyes James kilépett az ajtón. Még gyorsan adtam enni és inni Sugarnak majd én is kiléptem az ajtón. A folyosón az ajtó mellett James támaszkodott, az arcán még mindig azzal a levakarhatatlan viygorral ami mikor meglátott még nagyobb lett.
-Csini vagy.-mosolygott rám. Én elmormogtam egy ,,köszi" félét majd Olivék szobájának ajtaja kinyílt.

Oliv:

Jack kb 20 perce lelépett mondván hogy találkozik egy haverjával. Nekem 8. Legalább volt időm gondolkodni azon amit Lucas mondott.

Emlék:
A suli udvarán sétálgattam amikor megláttam Lucast amint a kollégium felé sétál. Odasiettem, elkaptam a karját majd egy viszonylag csendesebb helyre ráncigáltam.
-Miért vagy itt?-kérdeztem dühösen.
-Neked is szia Oliv.-forgatta a szemeit.-Szandit keresem. Muszály beszélnem vele.
-Újabb rossz hírt akarsz hozni?
-Nem! Te pontosan tudod miről van szó.-hányta a szememre. Igen tudtam. Csak azt nem hogy ilyen hamar következik be.
-Ne most!-kiabáltam.
-El kell neki mondanom valamit!-kiabálta. Gondolom nem hülye és nem akarta ki kiabálni mi is az a "valami".
-Ne mondj neki semmit! Így is tiszta ideg! Csak ártanál neki és azt nem engedem!-folytattam.
-Nem a te dolgod hogy megvédd!
-De! Az enyém! Amióta ti bántottátok és elszökött csak én voltam neki! Nem engedem hogy tönkre tedd azt a kis nyugalmát amit most kapott azzal hogy idejöttünk!-mondtam kicsit nyugottabban.
-Joga van hozzá hogy tudja!
-Tudom! De adj neki pár napot. Had legyen néhány nyugott napja.-kérleltem.
-Rendben. De készítsd fel valahogy a hírre. Nem szeretném ha hidegzuhanyként érné. Mégis csak a hugom.-legszivesebben rávágtam volna hogy: hol volt ez a Lucás évvekkel ezelőtt? De nem tettem csak néztem ahogy elsétál. Igaza van. Fel kell készítenem Szandit.

Emlék vége.

Az emlékeimmet egy ajtócsapódás hesegette el. Jack volt az.
-Öltözz baba. Megyünk szórakozni. Te, én, egy haverom meg a kis barátnőd.-vigyorgott rám.
-Most nincs kedvem kössz.-mondtam és becsuktam a szemem. Ekkor azonban két erős kéz felemelt az ágyról.
-Ha nem öltözöl magadtól én öltöztetlek.-mondta és letett a földre. Elkezte kigombolni a blúzomat mire elfodultam tőle.
-Oké oké csak akkor menj ki!-mondtam zavartan egyben mérgesen. Hallodtam hogy felnevet a hátam mögött de megtette amire kértem és távozott a helyiségből. Én még mindig kicsit lesokkolva a szekrényemhez léptem hogy válasszak valami normális ruhát. Végül ezt vettem föl:

A hajamat kifésültem majd két cofba befontam. Mindezek után kiléptem az ajtón. A folyosón ott várt Szandi és James. Jacknek semmi nyoma. Legalábbis ezt hittem azonabn mikor valaki átkarolt hátulról azt hittem szívrohamot kapok.
-Jézus!-kiáltottam ilyedségemben.
-Majdnem.-nevetett Jack mire jutalmul rácsaptam a vállára.
-Menjünk hölgyek.-mondta James majd mind elindultunk kifelé. A suliból kimenet egy közeli, nagyon közeli buszmegállóban áltunk meg. Miért nem jöttünk mi is azzal a busszal ami itt ál meg? Ja meg van. Azért hogy ne találjanak ránk a démonok és ne kínozzanak/erőszakoljanak/öljenek meg minket. Amikor megjött a busz mind felszáltunk. Bőven volt hely hisz senki nem volt rajta. Én Jack, míg Szandi James mellé ült. Valamikor az út során azt éreztem hogy Jack átkarolja a vállam.
Basszus. Szandi! HELP.
Nekem mondod? Neked csak a vállad nekem meg a combomat fogdossa.
Örülök neki. Én nyerem a fogadást.
Majd meglátjuk!

Oliv&Szandi: Basszus! Beleszerettem!