Démon vs Angyal ( A Holdkristály őrzője folytatás)

9.rész: A tűz sárkány ereje

Most hogy tudom, miért is vagyok beteg kezdek félni. Félek, hogy mi is lesz akkor amikor megkapom az erőt. Vajon fájni fog? Vagy nem is fogom érezni? Senki nem akar elárulni nekem semmit. Oliv, Jack és Lucas összehívták a lázadó démonokat és értesítették az angyalok tanácsát a veszélyről. Egyből riadót fújtak, így már az egész iskola arról beszél, hogy én vagyok az egyetlen reményük. Csodálatos! Már csak ez kellett! Ha hibázok akkor mindenért én leszek a felelős. Juhhú.  A napokban csak James volt mellettem. Amikor legelőször találkoztunk nem hittem volna, hogy idáig jutunk. Mindig velem van, ha szomorú vagyok vígasztal, ha fáj valamim ápol. Szerelmes vagyok! Ez már biztos. Egyik nap szokásosan James-el néztem filmet, amikor hatalmas, szúró fájdalmat éreztem a mellkasomban, pont a szivemnél.
-Hé. Jól vagy? Szandi? Szandi!!-még hallottam, hogy Jack-nak kiabál, de ezután elsötétült minden.
------------------------------------

Amikor kinyitottam a szemem egy padlón feküdtem. Legalábbis érzésre, mert semmit nem láttam csak sötetséget. Felkeltem és körülnéztem. Megláttam valami furcsa kis fénypontot. Hunyorogva próbáltam ki venni mi lehet az. Csak azt vettem észre, hogy közeledik hozzám. Minnél közelebb ért hozzám, annál jobban ki tudtam venni az alakját. Amint elég közel ért tisztán láttam mi is az. Ez egy lángoló sárkány. Nem mozdultam, csak vártam mi lesz. Nem éreztem magam veszélyben, inkább izgatott voltam. Amint elért hozzám, leszált előttem és mintha szemügyre vett volna. Közben én is végig mértem. Az arca kissé szögletes volt,orránál egy hozzú szál lógott ,,bajúszként". A szeme olyna volt mintha folyékony arany lenne.Teste vékony, hosszúkás, szárnyai nem voltak, mintha a saját mágiájával repült volna. 4 lába volt. A legfurább az volt, hogy előttem két lábon ált meg, a másik kettőt kéznek használta. Mindegyik lába végén 4 ujj szerű dolgot véltem felfedezni. Kinyújtotta egyik kéznek használt lábát, majd a szívemre tette azt. Hirtelen vörős ragyogás árasztotta el a helyet majd a sárkány, mintha a szívembe szált volna. Ekkor ismét, mintha eszméletemet veszettem volna, összerogytam. Amikor legközelebb felébredtem egy teljesen fehér térben voltam. Körülöttem 6 nő ált és mind engen figyel.
-Üdvözlünk Alexandra.-szólalt meg az egyik. Barna haja volt és szinten barna szeme.
-Kik vagytok?-kérdeztem, miközben alaposan körbe néztem. Semmit nem láttam csak a nagy fehérséget és a körülöttem álló nőket.
-Az őseid.-válaszolta ugyanaz a lány.
-Miért vagytok itt?
-Azért mert most kapod meg az erődet. Gondolom találkoztál már a sárkánnyal.-szólalt meg ezuttak egy szőke hajú. Bólintottam.
-Mi ez a hely?-kérdeztem ismét.
-Ez, ha úgy vesszük, a végső nyugalmunk előszobája.-magyarázta ismét a barna hajú.
-Akkor meghaltam?-estem kétségbe.
-Nem.-válaszolt most egy fekete hajú nő.-Ez csupán átmeneti. A lelked ide került, míg a tested felkészűl az erő befogadására.-ekkor már kezdett ismét elhomályosulni a kép.
-Már kezdődik.-nézett a barma hajú a többiekre, majd felém fordult.-Figyelj. Nem fogok hazudni. Nagyon fog fájni. De ki kell bírnod Szandi. Muszály. Te vagy a remény a világ számára.-ez volt az utolsó amit halldotam, mert ekkor ismét elnyelt, a már jól ismert, sötetség.
------------------------------------

Kinyitottam a szemem és James aggódó arcával találtam szembe magam. Azonban néhány pillanattal később beigazolódott a figyelmeztetés. Óriási, leírhatatlan fájdalmat éreztem a testemben mindenhol. Torkomszakadtából ordítottam és már a könnyeimnek sem tudtam gátat szabni. James folyton szólongatott és próbált nyugtadgatni, de a fájdalom ellen ez nem segített semmit. Hirtelen valami furcsa, meleg érzés járta át a szívemet, a fájdalom pedig fokozatosan csökkent, majd teljesen eltűnt. James szorosan magához ölelt, én pedig karjaimat a nyaka köré fontam és szorosan hozzábújtam.
-Megijesztettél.-suttogta a fülembe.
-Semmi bajom. Csak megkaptam az erőm. Nem hittem, hogy.......ilyen lesz.-válszoltam.
Sugar egy széken ült és minket figyelt. Egyre furcsább nekem az a macska. Nem tudom megmagyarázni. Mintha nem lenne átlagos. De jelen pillanatban nem igazán tudtam vele foglalkozni, egyszerűen csak élveztem James ölelő karjait. Furcsa erőt éreztem magamban. Mintha ki akarna törni belőlem. Furcsa melegség járt át, majd a kukában a papírlapok lángra kaptak. James tekintete egyből a kukára szegeződött, majd vissza rám.
-Semmi baj. Ez csak a tűz sárkány ereje.-nyugtattam meg, bár eléggé megijedtem én magam is. Vajon mire lehetek képes? Ki fogom deríteni.