Démon vs Angyal ( A Holdkristály őrzője folytatás)

11.rész: Vendég

Figyelem! Ebben a részben lesz egy karakter az első részből! Jó szórakozást.

Az iskolába jövetelünk óta rájöttem, hogy James nagyon ért ahhoz, hogy meggyőzzőn valamiről. Így amikor azt mondta:,,Naa gyere. Lazítunk egy napot. Az nem árt meg senkinek" és kiskutyaszemeket meresztett rám nem tudtam nemet mondani. Így most éppen James mögött ülök egy motoron (had ne mondjam hogy szerezte. Kezdek rossz hatással lenni rá.), miközben egy kihalt földúton gurulunk végig. Mivel elég döcögős az út így néhányszor volt hogy a kelleténél jobban hozzá simultam James-hez, mire a nyakláncom vörös fénnyel kezdett izzani. Ezt sajnos nem tudom kontrollálni, pedig jól jönne. Nem vigyorogna ugy folyton mikor vörösen fölragyog.
Egyszer csak hirtelen lefékezett, mire megint nekinyomódtam a hátának.
Kezdem úgy érezni, hogy direkt csinálja.
Amikor azonban levette a sisakját és leszált elvetettem ezt a gondolatot. Én is leszáltam a járműről.
-Szóval, hol vagyunk?-néztem körbe. Egy erdő szélén áltunk meg. Itt ért véget a földút és az erdőben már magadnak kellett tájékozódni.
Mi vagyok én? Piroska?
-Egy erdőnél.-vigyorgott rám.
-Na ne mond zsenkém! Erre én is rájöttem.-forgattam meg a szemem. Ekkor megragadta a csuklómat és húzni kezdett, egyenesen be az erdőbe.-Hova viszel?
-Nem foglak megerőszakolni nyugi. Van egy meglepetésem.-fordult hozzám vigyorogva.
-Mi az a meglepetés?
-Ezért hívják meglepetésnek. Mert csak akkor tudod meg mikor odaértünk.-pöckölte meg az orromat, majd tovább indultunk. Ahogy egyre beljebb haladtunk alig láttam valamit a növényektől. Egyre sűrűbbek lettek a bokrok és a fölben lévő gyökerek sem könnyítették az utunkat. Hamarosan egy nagy tisztásra értünk, aminek a közepén egy pléden egy nő ült. James egyből odahúzott és leültetett.
-Szandi ő Lana. Az előző őrző.-mutatta be James a nőt (ezek szerint Lanát).
-Szia.-köszönt Lana.
-Szia.-köszöntem vissza. Ezután pedig beált a kínos csönd.
-Azt hittem vége.-suttogta egy idő után Lana maga elé.
-Tessék?-kérdeztem vissza.
-A kristályt. Azt hittem elpusztítottam de ahogy látom nem sikerült. Valami félre csúszott.-hajtotta le a fejét Lana.
-Ha megkérdezhetem......miért akartad elpusztítani?-kérdeztem és a vállára tettem a kezem. Sóhajtott egyet majd belekezdett:
-Ez a nyaklánc mindig is az én családom tulajdonában volt. A legidősebb testvér mindig megörökölte. Azonban ez a lánc csak balszerencsét hozott számunkra. Megölték a szüleimet és a hugomat a Kristály miatt. Pár évre rá pedig a városomat vették célba. Sikeresen leálítottam az ellenséget ami viszokt csak ugy sikerülhetett ha lemondok a kristályról. Röviden és tömören ennyi.
-De ha elpusztítottad, hogy lehet hogy most itt van?-kérdeztem közben a kezembe véve a nyakláncot.
-Bár tudnám.-hajtotta le ismét a fejét Lana.
-De ez a kristály most jól jön!-szólaltam meg ismét mire Lana felnézett egyenesen rám.-Enélkül nem tudnám megálítani Kimikot és az órási veszélyt jelentene a világra!
-Nem tudod hogyan kell használni.-ingatta  a fejét a lány/nő.
-Akkor taníts meg!-mondtam határozottan a nyakláncom pedig fehéren izzani kezdett.
-Magam sem tudom hogy működik hiszen én boszorkány vagyok. Te egy démon. Nincs tapasztalatom abban hogy ennél a fajnál hogy működik mivel a családomban még egy démon sem volt.-nézett ismét félre Lana. James eközben kettőnk között kapkodta a fejét és próbálta követni az eseményeket.
-Akkor csak segíts kitapasztalni.-halkultam el a végére.-Ha nem tudom megtanulni a használatát Kimiko győz hisz a kristály nélkül,hiába ugyanaz a képességünk, mivel tapasztaltabb könnyedén elintéz. Ha ő fog uralkodni a te családod felé sem mutat majd kegyelmet!- erre Lana már elgondolkodott az ajáblatomon. Fontos lehet neki a családja. Ebben hasonlitunk.
-Rendben. Segítek neked. De akkor kösd fel a gatyád mert nem kegyelmezek. Éjjel nappal edzeni fogunk.-mosolyodott el a végére.
-Azzal nem lesz baj. Már igy is azt csinálja folyton.-szólt közbe végre James is. Ebben az estben viszont jobban örültem volna inkább ha csendben marad. Szúros tekintettel néztem rá, mire csak megeresztett egy mosolyt, amitől mindig megenyhülök. Halványan én is elmosolyodtam majd visszanéztem Lanára.
-Akkor holnap az iskoládnál leszek. Találkozzunk az udvaron.-mondta majd felált és az erdő felé kezdett sétálni. Ekkor észrevettem hogy egy farkas várja ott, aki amint odaért hozzá megnyalta a kezét.
-Rendben!-kiabáltam még utána, aztán pedig eltűntek a fák között. Épp áltam volna fel, amikor James megragadta a kezem és az ölébe rántott.
-Hova készülsz?-kérdezte és felvonta a szemöldökét.
-Öhm...haza?-kérdeztem vissza.
-Nem nem nem. Attól még, hogy Lana itt volt áll a lazítós nap.-vigyorodott el majd megcsókolt. Én belemosolyogtam a csókba és beletúrtam a hajába. A nap további részét nem részletezném. A lényeg annyi hogy ezen a napon, jó ideje először, végre sikerült egy kicsit lazítanom. Holnaptól azonban folytatódik a kemény edzés. Nem fogom hagyni hogy Kimiko győzzön. Ez az opció nem lehetséges. Meg fogok védeni mindenkit akit szeretek. Minden ember biztonságban van, amíg én élek. Nem hagyom hogy a halál győzzőn. Nem hagyom.