Démon vs Angyal ( A Holdkristály őrzője folytatás)

6.rész: Nem tehetem!

Amint a kolihoz értünk bevonszoltam Olivot a szobájába és betuszkoktam az ágyába. Szinte rögtön el is aludt én pedig végignéztem ahogy James, ugyanezt teszi Jack-el. Ezután halkan visszaosontunk a szobánkba, ahol én rögtön egy ágyra vettem magam. Csak az nem volt világos hogy ez James ágya. Hehehehehe.
-Már egyből az ágyamba jössz? Nem vagy semmi.-feküdt le mellém én pedig ma már sokadszorra pirultam el.
-Boccs. Sötet van.-mondtam majd feláltam az ágyról, azonban James megfogta a csuklómat, ezzel visszarántva maga mellé.
-Nem mondtam hogy zavar.-mosolyodott el majd szorosan magához ölelt. Én hozzábújtam és beszívtam az illatát. Az illatát, amit legszivesebben egész nap éreznék. Egész nap a karjaiban feküdnék, vele lennék. De nem lehet. Nem sodorhatom veszélybe. Elfordultam tőle, de felkelni nem tudtam, mert James leszorította a derekamat.
-Ne menj el. Nem fogok tudni aludni.-suttogta a nyakamba. Lehellete kissé csiklandozott ami nem volt kellemetlen, inkább jó érzés. Tudtam hogy nem fog elengedni így csak lehunytam a szemem és megpróbáltam elalduni, ami nem igazán akart menni. Folyton mocorogtam mert sehogy sem volt kényelmes, így James sem tudott aludni. Nem tudom mikor, de valoszinü elege lett aból hogy nem tud aludni és megpuszilta a nyakam.
-Aludj, mert így én sem tudok.-suttogta, miközben a keze végigsimított a karomon.-Vagy ha te mást szeretnél arról is lehet szó.-Miutan ezt kimondta ujra puszit nyomott a nyakamra. Majd még egyet. És még egyet. És még egyet.
-Ha..... ha nem zavar.....én inkább......a-aludnék.-Motyogtam zavaromban. Alig kaptam levegőt.
-Engem nem zavar.-mondta miközben egyre több puszival halmozta el a nyakamat. Felé fordultam, hogy legalább abbahagyja ezt de nem nagyon sikerült mivel amint odafordultam a homlokmmal csinálta ugyanezt. Lassan lejjebb haladt az arcomra, a szám szélére. Mikor a számhoz ért rámnézett ,én pedig semmi reakciot nem mutattam. Nem tehetem meg. Bármennyire is szeretném, nem lehet. Nem keverhetem bele. Lassan lehámoztam magamról a kezeit, majd feláltam és szó nélkül átfeküdtem a saját ágyamba. És hogy mit éreztem? Őszínten? Fájt. Fájt, hogy nem tehettem meg, hogy nem csókólhattam meg. Azt mondják, ha szeretsz valakit engedd el. Ezt kell tennem. Ha veszélybe sodrom és meghal, azt soha nem bocsátom meg magamnak. Nem lehetek önző. Szinte már könnyeztem és szó szerint álomba sírtam magam.

------------------------------------

Örültem, hogy reggel nem csengett az ébresztő, hanem magamtól kelhettem. Amikor ránéztem az órára 09:21-et mutatott. Nincs is olyan késő. Felkeltem, majd a fürdőbe mentem, hogy elintézzem a reggeli teendőimet. Kifésültem a hajam, majd visszamentem a szobába és leültem az ágyamra. Körülnéztem, de csak az alvó Sugart láttam. James sehol. Biztos korán elment. Legalább is ezt gondoltam addig, amíg valaki át nem karolt hátulról.
-Jó reggelt.-suttogta a nyakamra.
-Szia.-mondtam, miközben lefejtettem magamról a kezét. Odasétáltam a hűtőhöz, kajd kinyitottam és kivettem néhány dolgot. Öszedobtam két szedvicset amiből egyet James elé tettem.
-Köszi.-mondta, majd nekikezdett. Én leültem vele szembe és én is elkezdtem falatozni a szendvicset. James sokkal hamarabb végzett mint én, azonban csak bámult rám.
-Mi az?-Kérdeztem.
-Fura vagy.-válaszolta a szemembe nézve.
-Ja. Azt tudtam.-mondta majd ujra beleharaptam a szendvicsembe.
-De nem úgy ahogy gondolod. A viselkedésed az ami fura. Egyszer te is közeledsz hozzám, egyszer meg ellöksz magadtól. Nem tudok kiigazodni rajtad.-Mondta. Gondoltam, hogy feltűnik majd neki, de reménykedtem benne, hogy elkerülhetem ezt a beszélgetést.
-Tudom. És ne haragudj de.....nem tudsz mindent rólam.-néztem rá szomorúan.-És ez így jó! Nem akarlak téged is bajba sodorni. Sajnálom.-mondtam majd inkább kifutottam a szobánkból. Hiába fáj, akkor sem tehetem meg vele. Nem lehetek önző. És, hogy miért nem? Mert szeretem James-t. Nem akartam de ez van. Soha nem bocsájtom meg magamnak ha miattam baja esik. Csak sétálgattam a folyosón, míg ki nem jutottam a kertbe. Egy lélek sem volt ott, bizonyára még mind nagyban aludtak. Leültem az egyik padra és végignéztem az egész kerten. Megpillatottam valakit a lert túlsó végében. Ez komolyan követ? Lassan felém sétált, én azonban nem mozdultam.
-Szia.-köszönt James, majd leült mellém.-Miért rohantál el?
-Nehéz megmagyarázni.-válaszoltam és a földet kezdtem fixírozni.
-Válaszolj kérlek.-nagyot sóhajtottam, majd megpróbáltam összeszedni a gondolataimat:
-A múltam.....elég zűrös. Sokmindent átéltem, azonban nem jó dolgokat. A családom egy ősi vérvonal, amely egy Kimiko nevű démon királynővel kezdődött. Úgy is nevezték:  a vérkirálynő. Ha valaki olyat csinált ami neki nem tetszett azt egyből szíven szúrta. Az én családom pedig ugyan ilyen. Én nem akartam ezt, ezért 12 èves korom óta kínoztak, amíg valahogy ki nem szabadultam. Azonban ezután egy erdőben egy lány adta ezt a nyakláncot, amiről gőzöm sincs, hogy mi lehet csak néha felizzik a nyakamban ha a közeledben vagyok. Ezután találkoztam Olival. Vele is hasonló dolog történt. Azóta együtt bújkálunk, de folyamatosan veszélyben vagyunk. Ezért viselkedem veled úgy ahogy. Nem akarlak veszélybe sodorni, mert ha miattam meghalsz abba belehalok.-A végére már szinte sírtam, mert visszaemlékeztem a sok kínzásra. James átkarolt én pedig a mellkasába temettem az arcom.
-Szörnyű lehetett. De már nem eshet bajod. Bármi lesz, jöhet akár az egész Alvilág is, nem érdekel. Meg foglak védeni.-Suttogta a fülembe.
-Miért tennéd?-szipogtam.
-Ajj Szandi. Azért mert szeretlek.-válaszolta, miközben a szemembe nézett. Közeledni kezdett hozzám, azonban én elfodítottam a fejem. Az állam alá nyúlt és visszafordította maga felé.
-Az életben egyszer legyél önző. -suttogta majd ajkait az enyéimhez érintette.