Démon vs Angyal ( A Holdkristály őrzője folytatás)

12. rész: Veszély

Reggel úgy tettem ahogy Lanával megbeszéltük. Kimentem az udvarra és vártam. Elég hideg volt és alapból csak egy rövidnadrág és egy póló volt rajtam. Edzéshez általában ilyesmiket szoktam felvenni. Nemsokára megérkezett Lana is. Ő is hasonló ruhát viselt mint én. Egy fehér póló és egy fekete rövid nadrág.
-Jó reggelt.-köszöntem mikor ideért hozzám.
-Neked is.-válaszolta.-Na felkészültél? Nem fogok kegyelmezni.
-Igen.-válaszoltam elszántan. Azt hittem a pincében fogunk edzeni hisz ott meg van hozzá minden. De Lana csak elindult, ki az iskolából. Kis fáziskéséssel de követtem.
-Hova megyünk?-kérdeztem mikor beértem.
-egy nyugott helyre. Nem azért vagyok itt hogy olimpiai bajnokot csináljak belőled, hanem azért, hogy segítsek fejleszteni az erődet. Van egy hely a közelben ahol rengeteg pozitív energia gyűlt össze. Oda megyünk.-válaszolta.

------------------------------------

Az út csendesen telt. Én azon gondolkodtam milyen edzést talált ki Lana. Mindent kibírok amit csak kell, de legyőzöm az ellenségemet.
Gondolataimból az szakított ki, hogy nekiütköztem Lana hátának.
-Megérkeztünk.
Kicsit távolabb mentem tőle és szemügyre vettem a helyet. Egy kissé sziklás terület, aminek a közepén egy gyönyörű vízesés van. Varázslatos volt. A helyből valóban csak úgy áradt a pozitív energia.
-Nagyon szép hely.-mondtam közben pedig le sem vettem a szemem a vízesésről. 
-Igen az. És nyugott. Semmi negativitás.-mosolyodott el Lana.-Kezdjünk hozzá.-mondta és törökülésben leült a földre. Én is így tettem, így vele szemben voltam.
-Csukd be a szemed.-utasította én pedig így is tettem.-Érzed a pozitív energiát?-bólintottam.-öszpontosíts és próbáld beszívni a kristályba.
-Ez miért jó?-kérdeztem, fél szememet pedig kinyitottam.
-Hogy megtanuld hogyan segíthet neked a környezeted. Ha például egy olyan helyen vagy mint most, ahol sok a pozitív energia képes lehetsz erőt nyerni belőle és ha úgy adódig, hogy megsérülsz a sebedet be is tudod gyógyítani.
-Ezt nem is tudtam.-visszacsuktam a szememet és úgy tettem ahogy Lana kérte. A sötétségben amit eddig állatam megjelnt egy apró fénypont. Majd még egy. És még egy. A sötétben vagy ezer fényforrás gyulladt fel. Egyik pontosan előttem. Hirtelen mintha a kis fények lassan úszni kezdtek volna felém. Valóban így törtent és nem csalt a szemem. Amint odaértek hozzám minden fehérré változott. Kinyitottam a szemem. Az első dolog amit felfedeztem hogy éjjel van, Lana pedig már nem ül előttem. A második az hogy a nyakláncom izzik. De nem úgy mintha érzelem váltaná ki. Lilán izzott.
-Végre sikerült?-kérdezte Lana. A hátam mögött ált és éppen a vízesénél mosta meg az arcát.
-Mennyi idő telt el?-kérdeztem vissza.
-kb úgy 12-13 óra. Elaludtál a procedúra közben. Ez normális.-mondta mosolyogva.-Te már valószínű nem vagy fáradt, de én igen. Gyere. Visszaviszlek. Holnap folytatjuk.-mondta majd elindult visszafelé. Gyorsan felkeltem a földről és követtem. A visszafelé vezető úton többször is megfordultam, mert úgy éreztem mintha követnének. Minden egyes neszre felfigyeltem, legyen az egy kő elgurulása vagy egy faág reccsenése. Furcsa érzésem volt és nem a jó értelemben. Valami nagyon nem jó. Nem szóltam Lanának. Ha valaki tényleg követ akkor elintézem a sulinál. Ne tudja, hogy tudok az ittlétéről. Elértünk az iskoláig. Ott elbúsúztunk Lanával, ő pedig a kocsijába beszálva haza indult. Én felmentem a szobámba. James már nagyban aludt. Mosolyogva hozzá léptem és puszit nyomtam az arcára.
Furcsa mód nem jött utánam és támadott meg senki. Pedig erre számítottam. Biztos kezdek paranoiás lenni. Mindenesetre aznap nyitott szemmel aludtam.

------------------------------------

Reggel ismét Lanát vártam az udvaron. Azonban nem jött. Eleinte azt gondoltam biztos csak kicsit késik. De amikor már 2 órája ácsorog az ember a hidegben ott már baj van. Aztán eszembe jutott.
-Ne. Nem engem követtek. Hanem Lanát.-suttogtam magam elé. Őrült tempóval elkezdtem a tegnapi vízeséshez futni. Egész idő alatt az járt a fejemben, hogy ha szóltam volna Lanának akkor most nem aggódnék, nem futnék és Lanának sem lenne semmi baja. Odaértem a vízeséshez. A gyanúm sajnos beigazolódott. Lana ott feküdt és nyöszörgött. A testét sebek sokasága bórította, a ruhája pedig néhol elszakadt. Amikor meglátott halkan ugyan de megszólalt.
-Vigyázz!-suttogta ezután pedig elsötétült minden.