Démon vs Angyal ( A Holdkristály őrzője folytatás)

13. rész: Kimiko feltámad

Amikor felébredtem az első dolog amit észre vettem, hogy egy székhez vagyok kötözve. Körbenéztem és sajnos egyből felismertem a helyet. Ez a szüleim házának nappalia.
-Jó reggelt kicsim.-hallodtam meg apám hangját az ajtó felől.
-Apa.-nyöszörögtem. A fejem eléggé fájt. Nyilván leütöttek.-Hol van Lana?
-Ne aggódj. Neki nem fogunk ártani. Ő csak egy kis hangya a mi nagy tervünkben. Te viszont elég sok bajt okozhatsz nekünk.-mondta kissé őrült mosolyal.
-Miért? Ezek után elég ha csak itt tartasz hisz nem tudnám legyőzni Kimikot a Holdkristály erelye nélkül. Lana pedig még nem tudott kitanítani a használatára.-momdtam közönbösen.
-Valóban. Még ha nem is egy oldalon állunk az eszed akár egy valódi démoné.-bólogatott büszkén.
-Sose leszek igazi démon. Nem fogok embereket megölni.-halkultam el.
-De gondolom, ha valaki megölné mondjuk, Jacket, Olivot vagy......netán Jamest akkor......
-NE MERJ HOZZÁJUK ÉRNI!-kiabáltam. Ő csak elmosolyodott majd folytatta.
-Sajnos már késő. Lent vannak Lanával. Csak idő kérdése, hogy mikor megy le valaki játszadozni velük.-vigyorgott.
-Ha egyszer kiszabadulok esküszöm kinyírlak.
-Haladás. De az emberekre kellene így gondolnod.-nézett rám szigorúan. A nyaklánc a nyakamban vörösen felizzot. Igen, dühös voltam. Amikor már épp normális lenne az életem a családom azt is leszúrta. Egyszerűen nem bírom már tovább. Valahogy kiszabadulok, megölöm Kimikot, bezárom a szüleimet és egy nyugott életet fogok élni a barátaimmal és James-el.
-Szép nyaklánc.-szólalt meg a hátam mögöl az anyám.-Megtalálták Kimiko koporsóját. Már nincs sok hátra.
-Ez örömteli hír.-mosolyodott el az apám.-most ha megengeded elmagyarázom Szandinak miért is van ő most itt.
-Persze. Nyugottan.-mondta gúnyosan.
-Noss. Tudod Kimiko nem tud feltámadni csak egy leszármazotja segítségével. Akkor ha az a leszármazott az ő erelyét birtokolja. A koporsóján lévő rúnák érzékelni foglyák az erőt, így feltámasztják Kimikot. Épp ezért nem hagyhatjuk, hogy elszökj. -vigyorodott el ismét. Az erőm mi?
-Nem is tudom még hogyan használjam.
-Az nem is lényeges. Benned él az erő. A többi jön majd magától.-Ekkor bejött egy lány. Velem egykorú lehetett. Fekete haja és barna szeme volt. Leráncigált egy pince szerű helyiségbe. A szüleim itt tartották azokat akiket kínozni akartak. Átalakították börtönné. Cellákat alakítottak ki és éheztették az itt bezárt embereket. Az a lány engem is behajított az egyik cellába. Közvetlenül a barátaim mellé. Ugyan egy rács választott szét minket valahogy megnyugtatott a tudat, hogy a közelemben vannak.
-Szandi.- mondta Oliv, közben pedig odaszenvedte magát a rácshoz.-Jól vagy?
-Igen. Ti?-kérdeztem.
-Kutya bajunk. Lanának ugyan van egy kissebb vágás az alkarján de túléli. James még ki van ütve de nagyobb baja nincs.-sorolta. Én csak bólintottam és csendben maradtam. Egyszerüen nem tudtam mit mondani. Mindig belekeveredek valamibe aminek mindig más issza meg a levét.-Biztos minden rendben?-kérdezte Oliv.
-Nem. A szüleim azt mondták hogy én tudom feltámasztani Kimikot. Jelen pillanatban is a koporsóját ássák ki. Ha sikerül nekik akkor vége. Nem tudok vele megküzdeni.-temedtem az arcon a tenyerembe.
-De megtudsz! Nálad erősebb embert nem ismerek. Képes leszel rá!-bíztatott Oliv. Ez egy kis önbizalmat adott nekem, bár még mindig nem voltam annyira biztos a dolgokban. Ekkor kattant a zár és mindkét cellába démonok léptek be. Engem és a barátaimat is kiráncigáltak a házból, egyenesen a Sötét mezőre. Rengeteg démon ált a mezőn, melynek közepén ott pihent Kimiko koporsója. Amint megláttam hova visznek minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak. Rugdostam, kapálóztam, kiabáltam de minden hiába. A koporsó elé löktek. A rajta lévő rúnák egyből izzani kezdtek. Egy kisebb robbanást követően egy nő lelke szált ki a koporsó elé. Fekete egyberuhát viselt, arcát szintén fekete maszk takarta. Haja vérvörös volt, akárcsak a szeme. Ő volt Kimiko.
-Végem-suttogtam, erre pedig Kimiko felfigyelt rám. Elmosokyodott majd lassú léptekkel közeledett felém. Tényleg végem.

Hello my friends! Szerintem ebből a részből már lehet következtetni rá, hogy hamarosan vége a sztorinak. De nem most fogom búcsúztatni a sztorit hisz van még addig idő. Remélem tetszett nektek a rész. Sietek a kövivel.
Puszi <33